Múltunk – politikatörténeti folyóirat 52. (Budapest, 2007)

3. szám - Tanulmányok - Csatári Bence: A KISZ könnyűzenei politikája

kális, megyei vagy országos kiterjedésű. Emögött feltétlenül azt a szán­dékot kell látnunk, hogy az illető a rezsim kiszolgálását a legmagasabb fokon óhajtotta kivitelezni, és cselekedete a rendszer iránti hűségnyi­latkozattal volt egyenlő. A rendszer alacsonyabb és magasabb fokán elhelyezkedők ugyanis egyaránt féltették egzisztenciájukat, sőt a kul­turális életben nem ritkán előfordult, hogy 1956-os múlttal, priusszal rendelkező személyek kaptak itt szinekúra állásokat, a rendszer iránti hűségüket tesztelendő. Ez sokszor annyira jól sikerült, hogy például a lefelé buktatott, egykor Nagy Imre köréhez tartozó másod-, harmad­vonalbeli politikusok az adott intézmény első számú vezetőjévé nőtték ki magukat a hetvenes-nyolcvanas években.­ Ezeket a pozíciókat végül arra használták fel, hogy saját elképzeléseiket valósítsák meg a szocia­lizmus ideológiájának leple alatt; emiatt bizonyos nézeteltérések is ke­letkeztek a különböző könnyűzenei szervek között.­ A könnyűzenét magában foglaló kulturális élet irányításában fontos szerep jutott az 1957. március 21-én alapított Kommunista Ifjúsági Szö­vetségnek mint az ifjúságot vezető, az állampártnak mindig feltétlen hű­séggel és tisztelettel tartozó szervezetnek. Tanulmányomban azt vizsgá­lom, hogy miként kapcsolódtak a KISZ különböző szervei a párt és az államigazgatás egyes szerveihez, milyen ideológiai útmutatásokat fogal­maztak meg a fiatalok szórakozásának és szórakoztatásának probléma­körével kapcsolatban, és nem utolsósorban azt, hogyan változott a fel­fogásuk a Kádár-rendszer 33 éve alatt.­ ­ Erre eklatáns példa a Magyar Hanglemezkiadó Vállalatnál dolgozó Erdős Péter márkamenedzser karrier­je, aki egyéniségének köszönhetően jutott fel a csúcsra. 1956-os szereplése miatt 1957 márciusától fog­va tartották, és másfél év börtönre ítélték, majd sokáig parkolópályára tették, többek között az Artisjus­nál alkalmazták. 1968-ban került a lemezkiadóhoz, és bár hivatalosan soha nem töltött be itt igazgatói posztot (Bors Jenő mögött második emberként dolgozott), a könnyűzenei élet befolyásos és tényleges irá­nyítójaként tartották számon a cégnél. (Hogyan készül a popmenedzser? Erdős Péterrel beszélget Acsay Judit. Unió Kiadó, Budapest, 1990.) 4 1973-ban egy ilyen nézeteltérés kapcsán bontakozott ki a Jelbeszéd-ügy. Koncz Zsuzsa szólólemezét, raj­ta a címadó Jelbeszéd című Bródy János-szerzeménnyel, az MHV kiadta, ám a rádiónál fenntartásokkal fogadták, úgy érzékelve, hogy Bródy kimondva-kimondatlanul a cenzúrát és némi áthallással a szocialis­ta jelszavakat állította pellengérre. Mivel a rádiót jóval többen hallgatták, mint ahányan lemezt vettek abban az időben, ezért érthető módon a rádió jóval szigorúbb műsorpolitikát folytatott, így ezt a számot sem tűzte műsorra. Az ügyben az MSZMP TKKO egyik munkatársa, Kőháti Zsolt intézkedett: a már üzle­tekbe szállított lemezeket eladhatták, de a raktárkészletet megsemmisítették. Bors Jenő túlzott liberaliz­musa miatt abban az évben a szokásostól eltérően csak prémiumának felét kaphatta meg. (SEBŐK János: Rock a vasfüggöny mögött. GM és társai Kiadó, Budapest, 2002.158-159.; SZŐNYEI Tamás: Nyilván­tar­tottak. Magyar Narancs-Tihany Rév Kiadó, Budapest, 2005. 385-386.)

Next