Múltunk – politikatörténeti folyóirat 53. (Budapest, 2008)

2. szám - A nő és a politikai - Tóth Vásárhelyi Éva: Gróf Andrássy Klára, a szociális legitimista

dabbak. Délben megérkezett ide Cziráky Gyuri is, aki tegnap Szombat­helyen volt, és ottan is a legszörnyűbb híreket hallotta. Ott a vidéken már gyilkoltak is. Itt ez még nem volt, mert mindenki fél és mindent odaad, ha a suhanc ráparancsol. A faluban itt nincsenek zsidók, és még nem kezdtek fosztogatni, és vérszemet még nem kaptak. Kettőkor jött a hír, Czirákon volt pár dénesfai asszony, és azoknak mondták, hogy »készüljenek ma éjfélre Dénesfán, ott lesz aztán muri!« Erre iszonyú a készültség itt a faluban, ami különben alig áll pár ház­ból és többnyire cselédségből. Mit csináljunk, végünk van! A tanító, az intéző, a jegyző sápadtan rohantak Józsihoz: meg kell ala­pítani a Dénesfai Nemzeti Tanácsot és a nemzetőrséget. Ez nyomban meg is alakult. Nagy lelkesedés közepette 40 emberből áll, de mind meg­bízható. Az »intelligencia« annyira fél, hogy szinte messziről bűzlik. 4-kor megérkezett Kecölből Marika, akinek cselédsége annyira félt, hogy erővel küldötte ide (szegény szégyenkezve jött meg, félve attól, hogy gyá­vának fogják tartani), de Kecölbe 4 szekér teljesen részeg katona jött, és megüzenték neki­­ és a zsidó jegyzőnek is -, hogy ma éjjel jönnek oda. Erre fölpakolta a kevés csomagját. Mesélte, hogy mi minden történt a vidéken. Tegnap éjjel folyton azt kiabálták, hogy ma éjjel a zsidók, hol­nap meg az urak! A zsidókkal mára végeztek. Mára jövünk mi. Most estefelé az a hír jön, hogy Beledbe katonasereg érkezett, és ott rendet csinált. De ez nem biztos. Itt Dénesfán egy fiatal paraszthadnagy vette át a 40 ember fölötti parancsnokságot. Mindenfelé a kertben, a kertek között a faluban patrouillok vannak felállítva. Riadó egy lövés. Mi is mind fel vagyunk fegyverkezve. Józsi telefonált Sopronba katonaságért, de üzenték, hogy nincs. Fegyvert talán küldenek holnap és esetleg egy gépfegyvert. Marci egy régi kaliberű pisztollyal eltűnt az éjszakába. Megy kémkedni. Józsi meg két másik ember, a Kis és Nagy vért akarnak lát­ni. Az egyik öreg és nem mehetett a háborúba, a másik fiatal és sokáig volt, ezért olyan vadak. A szakács strázsál az ablak alatt. Most is hal­lok lépteket, mert a nemzetőrség tilalma dacára kinyitottam. 10-kor mindenki visszavonult szobájába. Én éppen készültem lefeküdni, mikor hirtelen egy lövés dördült el. A riadó! Gyorsan magamra kaptam ruhái­mat, és ki a folyosóra. Két remegő komorna és a gyerekek i­imasterja már kinn voltak. Iloncsi is egy pisztolyt szorongatva. Az egyik komor­na elcsukló hangon újságolta - »nincs tovább«."4 Andrássy Klára - mint levele mutatja - egyre inkább kétségbeesett a ma­gyarországi helyzet kapcsán. Emiatt képtelen volt nővérével higgadt be- 4 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) P4 (1917-1939) Andrássy család iratai.

Next