Múltunk - politikatörténeti folyóirat 64. (Budapest, 2019)
2019 / 1. szám - SZEMLE - Csunderlik Péter: Szédület (HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018. 486 p.)
230 Szemle munkáit emelném ki.12 Eszerint a vesztes világháború után nem lehetett fenntartani a magyar területi integritást, hiába ragaszkodott hozzá a Károlyi-kormány is a ma már az irredenta szélsőjobboldalnak tulajdonított „Nem! Nem! Soha!” jelszó kimondásával.13 Hatos munkájának is az egyik fő üzenete, hogy Nagy-Magyarország eltűnését nem az őszirózsás forradalom és a Károlyi-rendszer okozta, hanem az a világháborús vereségnek és a Monarchia - a magyarországi eseményektől független - szétesésének következménye volt: „a független Magyarország küszöbéről a történelmi Magyarország sírgödrébe lehet csak lépni”. (84.) Ezt Tisza István jól tudta, aki éppen ezért - a jelenlegi hivatalos emlékezetpolitika állításával ellentétben - nem a magyar szuverenitásért küzdő, hanem kiegyezéspárti politikát képviselt egész pályája során.14 Hatos sok anekdotikus történetet idéz fel a könyvében, így a realitásokkal szembenézni nem akaró Tisza Istvánról is közöl egy jellemző, 1918. őszi történetet: „Amikor október 18-án a Parlament folyosóján bizalmasan megmutatták neki az 1916-os bukaresti titkos szerződést, amelyben az antant a hadba lépésért cserébe megígérte Romániának, hogy megkapja Erdélyt és a Partiumot, nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, abszurdumnak tartotta. Csak azt nézte meg, hogy geszti birtokai Magyarországon maradnak-e.” (109-110.) Pedig ekkor már Tisza - amúgy Károlyi Mihálynak igazat adva, csak kijelentése elejét nem szokták idézni - már a háború elvesztését is elismerte. A Jancsó Benedek visszaemlékezésén alapuló történet 12 Ormos Mária: Padovától Trianonig. 1918-1920. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984; Peter Pastor: Hungary between Wilson and Lenin. The Hungarian Revolution of 1918-1919 and the Big Three. East European Quarterly, Boulder, 1976. 13 Ahogy Hatos Pál írja: „Károlyi és kormánya minden pacifizmusa ellenére sem tagadta meg a korábbi magyar politika sarokkövét, a magyar területi integritást.” (259.) És bár egy helyen azt írja, hogy Károlyi „kizárólagos kormánypolitikává (...) emelte a naivitást” (269.), maga cáfolja a Károlyi-kormány naivitásának és tétlenségének toposzát, amikor rámutat: „Az elveszett vármegyék gondja (...) már akkor tettekre sarkallta Károlyiékat, amikor a szomszédok még csak a csapataikat gyűjtötték. A területvédő propagandát már az első napokban elindította a kormány.” (288.) 14 Vermes Gábor: Tisza István. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.