Múltunk - politikatörténeti folyóirat 64. (Budapest, 2019)

2019 / 1. szám - SZEMLE - Csunderlik Péter: Szédület (HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018. 486 p.)

Csunderlik Péter - Szédület 231 tovább színezi Jászi elhíresült portréját a „dualista rend Don Quijotéjáról”.15 Természetesen Hatos sem kerüli meg, hogy összevesse a dualizmus végnapjainak jobboldali, illetve baloldali „hőseit”, Tisza Istvánt és Károlyi Mihályt. „Egy évszázad múltán, amikor már az események története elfelejtődött, és meggyökeresedett emlékezetmítoszok állítják szembe egymással a »hazaáruló« Károlyit és a »reakciós« Tiszát, nehéz elképzelni, hogy 1918 forró őszén Károlyi számított magyar hazafinak Pesten és veszélyes magyar nacionalistának Bécsben, sőt Londonban és Párizsban is.” (117.) A Hatos könyvében is szereplő, oly sokszor idézett Károlyi-ellenes Freud-megjegyzést éppen azt magyarázza, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia mellett elkötelezett pszicholó­gus fenyegetést látott Károlyi „ultranacionalista” irányában. Bár újra és újra fölmerül a „mi lett volna, ha” kérdés, hogy Tisza István vajon meg tudta-e volna menteni Magyarországot, ha 1918 őszén nem Károlyi Mihály kerül az ország élére, ha­nem ő kapja vissza a hatalmat, a feltevésre maga Tisza István adta meg a nemleges választ. 1918. október 29-én Tisza ugyan­is azt válaszolta József főhercegnek a lehetséges miniszterelnö­ki kinevezésére, hogy „ma már égő gyújtó volnék a puskapo­ros hordóban”, és maga helyett Károlyit javasolta. Hovatovább még a konzervatív Budapesti Hírlap is azt írta 1918. október 31-én: „Hát jöjjön Károlyi”. (127., 137.) Tehát Tisza István már a meggyilkolása előtt politikai halott lett, pártját is ezért osz­latta fel. A széles körben izzó Tisza-gyűlöletet legjobban talán az mutatja, hogy a merénylet után sikk volt felvállalni a Tisza­­gyilkosságot. (220.) Tisza István az 1918 utáni katasztrofális helyzetben elszaba­duló irracionális bűnbakkeresésnek lett az áldozata, a bűnbak­ká tett Károlyi csak őt követte (mivel 1919-ben emigrált, csak 15 „Nehéz most Tiszáról kemény ítéletet mondani, amikor nagyszabású egyéniségének komor emlékei oly impozánsan emelkednek ki a betyárok és panamistáknak mai magyar közéletéből, mégis meg kell mondani, hogy mily teljesen nélkülözte ez a kemény férfi úgy a szűk osztályérdeken való felülemel­kedést, mint a távolabbi jövőbelátást.” Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar föltámadás. Két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Szerk.: Veres András. Magyar Hírlap, Budapest, 1989. 19-20.

Next