Munka, 1962 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

ÚJULT ERŐVEL.. Дг új esztendőben újult erővel folytatjuk az Orszá­g­­gyűlés által törvényerőre emelt második ötéves terv megvalósítását. E terv a dolgozó milliók terve! Népünk céljai, szükségletei öltenek benne testet, s a tömegek tudatos, cselekvő részvétele valósítja meg. Pártunk Központi Bizottsága joggal állapíthatta meg: „Országunknak van reális és szép feladatokat meg­szabó népgazdasági terve, harcedzett kommunista pártja, pártunknak és kormányunknak jó politikája. Kiváló, élenjáró dolgozók százezrei támogatják e poli­tikát az iparban, a mezőgazdaságban, a tudomány, a kultúra, az alkotó munka minden területén... a gyor­sabb előrehaladásnak megvan tehát minden feltétele.” Nem újszerű feladatok várnak tehát reánk az öt­éves terv második esztendejében, 1962-ben, azt kell csinálnunk, amit eddig, csak jobban, határozottabban. S ennek ma minden feltétele adva van. Az SZKP XXII. kongresszusa világosan körvonalazta a lelkesítő célt: a kommunizmus távlatait, amelynek megvalósítása a szovjet népnek a ma és a holnap realitása, amely a mi számunkra is elérhető közelségbe került. A kommuniz­mus mérnökei elénk tárták az új korszak, a kommu­nizmus tervrajzát. S miként a természet­tudomány fel­szabadította az atomban rejlő szédítő erejű energiákat, éppenúgy a társadalomtudomány az emberi tettvágy és alkotó szellem eddig rejtett energiáit szabadítja fel. Kit ne lelkesítene az a példa, hogy húsz év alatt a szovjet nép életszínvonala három­ és félszer lesz ma­gasabb a mainál, megvalósul a teljesen ingyenes ok­tatás, nem kell fizetni a lakásért, közszolgáltatásokért, és a legrövidebb munkaidő alatt többet termelnek, mint a legfejlettebb kapitalista országban. A dolgozók joggal teszik fel a kérdést: mindez mi­kor valósul meg minálunk? S ha elmondjuk a már köz­ismert igazságot, hogy a szocializmust építő országok többé-kevésbé együtt érkeznek el a kommunizmusba, csak részben válaszoltunk a kérdésre, mert hogy ez az időszak hosszabb lesz-e vagy rövidebb, ez a szocialista országok összefogásától, a kölcsönös segítéstől, az erő­források legcélszerűbb kihasználásától, mindenekelőtt azonban az adott ország dolgozóinak erőfeszítésétől, a StlJU-í rv rv (-Г __ lásától függ. Ezt célozza öt­éves tervünk, amelynek megvalósítása közérdek, tár­sadalmi érdek, s egyben mindenkinek saját érdeke. A nagy cél mindenkitől nagy erőfeszítést igényel. Meg­valósításáért mindenki a maga helyén képességeinek legjavát adja, így teremtjük meg a társadalom fel­­emelkedésének, s az egyének szebb, jobb életének az alapját. A A második ötéves tervünkkel befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását, s áttérünk a fejlett szocia­lista társadalom felépítésére. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa XI. ülése a vezető testületektől a társa­dalmi munkásokig, az egyszerű szakszervezeti tagokig mindannyiunk kötelességévé teszi, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben megvalósul, kiterebélyesedik az új, amelyben a réginek, a maradinak elvész minden le­hetősége, létjogosultsága. Mozgósítsuk a dolgozókat lelkesítő, szép céljaink megvalósítására, osszuk meg a gondokat, ismertessük velük a nehézségeket, minden dolgozó legyen tisztában a lehetőségekkel. Ez a szakszervezetek nevelő, mozgó­sító tevékenységének legfőbb tartalma. Céljaink megvalósításának feltétele a béke, a békés építőmunka lehetősége. S a béke legfőbb biztosítéka: a szocialista tábor ereje és a munkásosztály nemzet­közi összefogása. Nemcsak a szocializmust építő ma­gyar nép, hanem az egész emberiség érdeke megköve­teli, hogy a ma létező két ellentétes világrendszer bé­kében éljen egymás mellett. A szocialista tábor orszá­gai e harcban is együtthaladnak, s összefognak a nem­zetközi munkásosztállyal, és az imperialista járom alól felszabadult, vagy önállóságukért küzdő gyarmati né­pekkel, minden haladó emberrel. De mint erre ,a XXII. kongresszus is figyelmeztet: amíg imperializmus van, addig fennál­l a háború ve­szélye is. Bár az imperializmus ereje a szocializmusé­hoz képest mindinkább gyengül, ennek ellensúlyozá­sára a nyugati hatalmak őrült arányú fegyverkezési hajszát folytatnak. Megszegtek minden szerződést, amit a német militarizmus teljes megsemmisítésére a második világháború alatt és után kötöttek, felélesz­tették és erősítik a nyugatnémet revansisták erőit. A nemzetközi munkásosztály és soraiban a szocialista országok munkásai saját népük és az egész emberiség iránti szent kötelességüket teljesítik, amikor síkraszál­­nak a háborús erők visszaszorításáért, harcolnak a né­met békeszerződés megkötéséért, Nyugat-Berlin hely­zetének rendezéséért. Az V. Szakszervezeti Világkong­resszus decemberi ülésének legnagyobb eredménye ép­pen a békéért, a béke megóvásáért vívott harcban meg­nyilvánuló egység. A magyar szakszervezetek az új esztendőben is lankadatlan erővel ápolják, erősítik ezt az egységet, mert ez valamennyi szakszervezeti követelés megvaló­sításának kulcskérdése, a béke megőrzésének feltétele az egész világon. Erősítik szocialista államunkat, fej­lesztik népgazdaságunkat, mert ez a jólét forrása, s a­ béke megóvásának szilárd bázisa. Ehhez a felelősség­­teljes, lelkesítő és szép munkához kívánunk minden olvasónknak, minden szervezett dolgozónak, becsülete­sen munkálkodó hazánk fiának jó eredményt, sok si­kert. й­а йт

Next