Munka, 1976 (26. évfolyam, 2-12. szám)

1976 / 2. szám

NGRESSZUS UTÁNI TENNIVALÓK A szakszervezetek XXIII. kongresszusának egyik fő jellemzője a tenniakarás, a cselekvési készség meg­nyilvánulása volt, elhatározott céljaink megvalósítása kében. A kongresszus nem csupán megerősítette,­­ konkrétan meg is fogalmazta az érdekvédelem­­a termelés, a gazdálkodás segítségével, a nevelő­a­lkával kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Most , a tennivalók alapszervi helyi realizálása mozgalmunk legfőbb teendője. Előtérben a termelés, a gazdálkodás Vezető szerveink számára politikai biztonságot ad és helyes cselekvési irányt mutat a kongresszus hatá­rozata. A szakszervezetek XXIII. kongresszusa kinyil­vánította, hogy egyetért az MSZMP XI. kongresszu­sának gazdasági helyzetünkről szóló elemzésével, eb­ből adódóan azzal, hogy minden erőnkkel elősegítjük a gazdasági célok megvalósítását, amelyek a termelés fejlesztésére, a termelékenység növelésére, az élet­­színvonal szilárd megalapozására irányulnak. A szak­­szervezetek a mozgalom eszközeivel segíteni akarják azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja, a vi­lágpiaci cserearányok romlásából és a népgazdasági egyensúly hiányából adódott nehéz helyzet megszün­tetése. Ezért kerül előtérbe a gazdálkodás, a termelés ügye. Ezért szükséges, hogy az alapszervezetek vezető szervei vállalati, üzemi viszonylatban mindent meg­tegyenek azért, hogy a központi célok megvalósulja­nak, s a vállalatoknál minél hamarabb megtörténjenek azok a gazdasági, termelési intézkedések, a termék­­struktúra kívánatos átalakítása, a munka- és üzem­szervezési intézkedések, amelyekkel olcsóbban, jobb árut, exportképesebb terméket lehet termelni. A tömegek alkotó erejével takarékosabban, gazdasá­gosabban és hatékonyabban bánjunk. Ennek megfe­lelően szervezzük és fejlesszük tovább a szocialista munkaversenyt, a brigád- és az újítómozgalmat, a­­dol­gozók minden hasznos termelési kezdeményezését. A gazdasági, termelési célok elérésének útját, módját a kongresszus több összefüggésben tárgyalta. Többek között utalt arra, hogy az üzemi demokrácia, az anyagi ösztönzés, a szocialista tudat és magatartás fejlődése a munkaversennyel szervesen összekapcsolódik. Oly módon, hogy a dolgozók váljanak a célok meghatá­rozásának és a döntéseknek részeseivé, azonosuljanak a tennivalókkal és ebből fakadóan kezdeményezzenek, versenyezzenek a vállalat, a népgazdaság és önmaguk javára. E folyamatban erőteljesebben érvényesüljön a jó munka anyagi, erkölcsi elismerése. Fejlődjön a szo­cialista életmód és közéletiség, vagyis így alkot majd egységet a szakszervezetek érdekvédelmi szerepe és a fejlett szocializmust építő iskola szerepe. Vezető tes­tületetek lehetőleg minden tényező hatásával tudato­san számoljanak és erőteljesen segítsék a kissé nehe­zebb gazdasági feladatok megoldását. Érdekvédelmi feladataink A XXIII. kongresszus határozata gyakorlati segítsé­get ad a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítására, az érdekvédelmi munkára. Sokoldalú felada­tot jelent az öt évre szóló kollektív szerződések és az 1976. évre szóló kollektív szerződés megkötése is. A kongresszus által adott útmutatás a bérpolitikában: „a bérek, a keresetek és a jövedelmek alakulása az eddiginél jobban tükrözze az egyének és a kollektí­vák teljesítményét, a magasabb képesítést igénylő és magasabb színvonalú munkát végző, kiváló minőségi terméket előállító, átlagon felüli teljesítményt el­érő munkások tényleges teljesítményükkel arányosan magasabb keresetet érjenek el, a több műszakot vál­laló, nagy értékű termelőberendezések maximális ki­használását elősegítő dolgozókat külön pótlékkal és prémiumokkal, valamint egyéb jutalmazásokkal kell a vállalatoknak honorálni.” Ezeket az elveket a vállalati bérpolitikában önálló­an és konkrétan kell alkalmazni. Arról van szó, hogy a nehezebb helyzetben helyileg még igazságosabban, a munkateljesítmény szerint alakuljanak a bérek és jövedelmek. Az egyéni bérek meghatározásánál a bi­zalmiak egyetértési joga újabb lehetőség arra, hogy érvényesítsük érdekképviseleti szerepüket. A kollek­tív szerződés munkaügyi vonatkozásaihoz a SZOT El­nöksége és a Munkaügyi Minisztérium közös irányel­veket ad és ez további konkrét segítséget jelent a gya­korlati munkához. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének új eszköze a vállalati szociális tervek elkészítése. (A SZOT és a Munkaügyi Minisztérium közös irányelve a szo­ciális tervek elkészítéséről, megjelent a Munka 1975. júniusi számában.) A szociális tervezésnél a szakszervezeti bizottságok arra törekedjenek, hogy ifjúságpolitikával, nőpoliti­kával, lakásépítéssel, óvoda és egyéb szociális léte­sítésekkel, a szakmunkásképzéssel, továbbképzéssel, az étkeztetéssel, üdülővel, turizmussal stb. összefüggő kér­désekben ne kizárólag a célok, hanem a célok elérését

Next