Munka, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 5. szám
tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete elnökségével együttesen kiadott útmutató átfogta a dolgozók jogaival kapcsolatos érdekvédelem valamennyi kérdését, a vállalati gazdasági vezetők ezekkel kapcsolatos feladatait. Rámutatott arra az alapvető követelményre, hogy a gazdasági vezetés minden szintjén a bizalmiakkal való együttműködés olyan új formáit kell kialakítani, melyek nemcsak az érdekvédelem tartalmában, hanem a vezetői döntések meghozatalának feltételeiben, módjában, a dolgozó kollektíva véleményének fokozottabb figyelembevételében, a szakszervezeti tisztségviselők és a gazdasági vezetők szinte mindennapos kapcsolatában jelentenek új feladatokat. — A vállalati igazgatókkal és szb-titkárokkal — az ÉFEDOSZ-szal együttesen szervezett — konzultációkon vitattuk meg a végrehajtás feladatait, célszerű módját. A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége határozatának megfelelően előírtuk, hogy minden érintett vállalatnál, intézménynél, gyárban, üzemben a felső-, a közép- és az alsószintű gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők az igazgató és az szb-titkár által együttesen szervezett konzultációkon vitassák meg a helyi feladatokat. (Ez 1976 végéig megtörtént.) Azt is előírtuk, hogy a vállalati belső szabályzatokat az új követelményeknek megfelelően az év végéig módosítsák, egészítsék ki. — Az üzemi demokrácia fejlesztésének ágazati-vállalati feladatait összefoglaló ÉVM—ÉFEDOSZ—HVDSZ együttes határozat többek között előírta, hogy mely vállalatoknál kell a bizalmiaktestülete és a szakszervezeti tanács (illetve szb) együttes fórumát 1977. végéig, illetőleg 1978-ban létrehozni. Meddig kell a vállalati szervezeti és működési szabályzatokat a fórumok megalakításában, működtetésének rendjére vonatkozó belső előírásokkal kiegészíteni. A feladatok végrehajtását a szakszervezetekkel együttesen folyamatosan figyelemmel kísérjük. Különösen az ÉFEDOSZ vezetőinek, munkatársainak az egyes fórumok tanácskozásain szerzett tapasztalatai jelezték, hogy a vállalati gyakorlat teljes körű kibontakoztatásához a vállalatok egy részénél további közvetlen segítő, irányító munkára van szükség. Már a vállalati végrehajtás előkészítő szakaszában szereztünk olyan tapasztalatokat, hogy a közép- és alsószintű vezetők hatáskörének célszerű bővítéséhez, felkészítésükhöz, a vállalati belső szabályok módosításához, az egyes fórumokon vitára kerülő anyagok tartalmas, a résztvevők számára áttekintést adó, a helyi konkrét feladatokat jól összefoglaló elkészítéséhez kell további útmutatást adni. A vállalatok ezeket folyamatosan megkapják, többségük jól segítette a fontosabb fórumok létrehozását, eredményes működésük megindítását. — Igen konstruktív formának kínálkozott — EVM szinten például — az együttműködési szerződések kimunkálása. Az eltelt időt figyelembe véve: menynyire bizonyultak hatékonynak ezek a szerződések, milyen tanulságokkal szolgáltak? DR. KADAR JÓZSEF: — Az ágazati-iparági szakszervezetek és a minisztérium vezetői közötti együttműködési megállapodások alapján végzett közös munkának már 10 éves eredményes múltja van. — Az 1977. évi együttműködés együttes értékelése szerint az éves feladatokat — és ezzel a középtávú tervidőszak időarányos feladatait — néhány kivételtől eltekintve teljesítették. A kapcsolat a közös munkaprogram szerint fejlődött, a lefolytatott megbeszélések után minden kérdésben elvi egyetértés alakult ki. Középtávú célkitűzéseinket nem szükséges módosítani, 1978-ban és a következő években a feladatok közös program szerinti végrehajtását kell biztosítani. Az idei együttműködés programjában a terv végrehajtásának biztosítását; a termelés-gazdálkodás hatékonyságának növelését; a kiemelt építési feladatok — különös súlylyal a fővárosi komplex lakásépítés — ütemes teljesítését, a kommunális szolgáltatás fejlesztését, a munkaerő- és bérgazdálkodást, a dolgozók szociális-kulturális ellátásának javítását tűztük célul. Javítjuk a dolgozók munka- és életkörülményeit érintő intézkedések végrehajtásának ellenőrzését, keressük az ellenőrzés hatékonyabb módszereit, a társadalmi aktivisták fokozottabb bevonásának új formáit. DOBROTKA LÁSZLÓ: — Minisztériumunk az érintett szakmai szakszervezetekkel évek óta megállapodásban rögzíti az együttműködés főbb területeit és formáit. Ajánlottuk, hogy a vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetői (testületei) is vizsgálják felül saját együttműködésüket és szükség szerint igazítsák közös megállapodásunkhoz. A megállapodás néhány főbb területe: az üzemi demokrácia, a szocialista munkaverseny irányítása és értékelése, kitüntetései; a dolgozók bére és jövedelme, anyagi ösztönzése; a szociális körülmények javítása; a dolgozók testi épségének, egészségének védelme. A könnyűipari tárca munkáját bonyolultabbá teszi az, hogy 10 szakszervezettel közösen végezzük irányító tevékenységünket. Egy-egy szabályozás, irányelv kiadása ezért időben néha hosszadalmasabb, mint más tárcáknál; az egyes szakmák speciális szempontjait is mérlegelni kell. Szeretnénk hallani megfigyeléseikről olyan témakörben, mint: vállalati tanácskozásokon a szakszervezeti és gazdasági vezetés érdekeinek egyeztetése; a vállalati kollektív szerződéseknél a közös munka és a szakszervezet feltétlen bevonása? DR. KADAR JÓZSEF: — Az üzemi demokrácia egyes fórumain tartott tanácskozásokról, a kollektív szerződések végrehajtásáról szóló beszámolókról, a szerződések módosításáról, a társadalmi, a vállalati csoport- és egyéni érdekek egyeztetéséről eddig szerzett tapasztalataink a múlt gyakorlatához viszonyítva többségükben pozitívak. Az érdekek cél- és feltételrendszerét is öszszefoglaló 1978. évi vállalati tervek felügyeleti bírálatához a szakszervezetek részére — megállapodásunknak megfelelően — írásban összefoglaló minisztériumi értékelést adtunk. Ez elősegítette a célszerű együttes álláspont kialakítását. Így nemcsak a termelési-gazdálkodási követelményekkel, a bérfejlesztésekkel, a jólétikulturális és közművelődési előirányzatokkal kapcsolatos álláspontok egyeztetése, hanem az összehangolt minisztériumi-szakszervezeti cselekvési akarat is érvényesíthető volt. Mindezek a vállalati szakszervezeti tanácsok és a bizalmiak együttes tanácskozásain hozott állásfoglalások figyelembevételével történtek, így a vállalati tervek megalapozottabbá váltak, a dolgozók nemcsak a feladatokat, hanem a bérfejlesztésre, a munka - és életkörülmények javítására fordítható eszközöket is megismerték. — Az ÉFEDOSZ-szal együttesen vizsgáltuk az 1976— 80. évekre szóló vállalati kollektív szerződések előkészítésével, megkötésével, a tartalmi követelmények érvényesítésével kapcsolatos vállalati munkát. A szakszervezet és a minisztérium munkatársai 10 nagyvállalatnál folytattak tételes vizsgálatot. Az ÉFEDOSZ megyei (budapesti) bizottságainak vizsgálata pedig valamennyi állami építő- és építőanyagipari vállalatra kiterjedt. A vizsgálatok tapasztalatai általában kedvezőek. Megállapítottuk, hogy a kollektív szerződések visszatükrözték a központi rendelkezésekben és az ágazati irányelvekben meghatározott követelményeket. Az üzemi demokrácia közvetlen fórumai a lefolytatott vitákban fokozott szerepet kaptak. A dolgozók észrevételei, javaslatai — a korábbiakhoz képest — nagyobb súllyal vonatkoztak a közös érdekek érvényesítésére és csak elenyésző mértékben az egyéni, vagy kisebb csoportokat érintő kérdésekre. A belső jövedelemarányok továbbfejlesztéséhez a korábbiaknál részletesebb, az aránytalanságok megszüntetését célzó szabályokat alakítottak ki. A vállalatok egy részénél a középtávú bérpolitikai koncepció túl általános kereteket fogalmazott meg részleteiben nem felelt meg az egyes állománycsoportok, szakmacsoportok, munkakörök közötti helyes alapbér és kereseti arányok kialakításával kapcsolatos követelményeknek.