Munka, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám
GAZDASÁG - SZOCIÁLPOLITIKA -től felhalmozási adót fizetni az üzemgazdasági beruházások után. — Adókedvezmények mérséklik a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásával és a szakmunkásképzéssel kapcsolatos vállalati terheket. — A kistelepülések ellátásának javítását szolgálja a kistelepüléseken végzett kiskereskedelmi tevékenység nyereségadó-kedvezménye. Ugyancsak nyereségadó-kedvezményt élveznek a népművészeti és háziipari termékek gyártásával foglalkozó vállalatok. A vállalati támogatási igények növekedése, az átmeneti adókedvezmények visszavonásának korlátozottsága, valamint a társadalmilag, gazdaságilag indokolt további kedvezmények önmagukban veszélyeztetnék a költségvetés és a vállalatok között szükséges jövedelemmegosztás arányát. Emellett az antiinflációs gazdaságpolitika hatására 1986- ra tervezett, az eddigieknél alacsonyabb áremelkedés hatására a forgalmi szférában realizált tiszta jövedelem sem nő. Mindezek kiegyenlítésére a vállalati szférában 5 százalékkal növekszik a nyereségadó. Ennek megfelelően a vállalati jövedelemszabályozás szerint működő szervezeteknél 35 százalékról 40 százalékra, a külkereskedelmi ágazatba sorolt vállalatoknál 40 százalékról 45 százalékra emelkedik a nyereségadókulcs. A nyereségadó növekedése azonban a közszolgáltató vállalatokat nem érinti. A kívánt irányba Az idén számos problémát okozott a sportmunkatársak bérének kifizetésével kapcsolatos szabályozás, annak ellenére, hogy a szakszervezetek kezdeményezésére évközben leírati szabályozással a kérdés jórészt rendeződött. 1986. január 1-től a jövedelemszabályozás lehetővé teszi, hogy a vállalatok a sportmunkatársak bérét és bérjárulékát különféle ráfordításként — költségként — elszámolhassák, és a jóléti és kulturális alapba helyezzék. A vállalati szociálpolitikai finanszírozása szempontjából lényeges és kedvező változás, hogy a „fejkvóta” 840 forintról 900 forintra emelkedett. A szabályozórendszer 1986. évi változtatása a korábbinál is nagyobb követelményeket támaszt a racionálisabb vállalati gazdálkodással szemben. A népgazdaság helyzetének megfelelően növekszik a teljesítményigény, a megtermelhető és felhasználható jövedelmek egyre inkább a vállalati teljesítményektől függnek. A vállalati gazdálkodás szigorodó feltételei mellett azonban növekszik a vállalatok önállósága. A szabályozás azonban a vállalati döntésekben jelentkező nagyobb mozgásteret egyidejűleg a korábbinál is nagyobb mértékben kívánja befolyásolni, terelni a népgazdasági érdekek által megkívánt irányba. Tehát csak azoknál a vállalatoknál lesz a korábbiaknál nagyobb mozgástér, amelyek a népgazdasági egyensúly javítását szolgálják. Fokozatosan egy olyan gazdálkodási környezet alakul ki, amelyben a vállalatok és a kollektívák jövedelmének növelése, szinten tartása nem látványos, egy-egy gazdálkodási folyamatban megnyilvánuló tevékenységet, hanem minden részletre kiterjedő gazdálkodást igényel. DR. KISS GÁSPÁR Törzsszám Szomszédom megkért, kerítsek néhány csekket a fővárosi társadalombiztosítási főhivatalból. Mivel napi bejárásom egyébként is érinti a magas intézményt, így vállalt jócselekedetem nem ígérkezett megerőltetőnek. Kellő magabiztossággal léptem küszöbön túlra, amikor a portásnő „hová tetszik''-je megtörte lendületemet. Lazán előadtam — aligha szakszerűen —, hogy „állományon kívüli alkalmazott sztk-járuléka” ürügyén óhajtok csekket, majd eltűntem az irodák útvesztőjében. A kapu felőli huzat a portásnő hangfoszlányait hordta csarnokszerte — „Aztán tudja-e a törzsszámot!?” —, de ez nem nyugtalanított, bizonyára egy újabb jövevényt leckéztet — gondoltam. A „kettesben” kilónyi csekk nyomasztotta az asztalt, mögötte éber asszonyka nyugtázta jöttömet. Gyorsan elhadartam az „állományon kívüli” szöveget, s már nyúltam a csekkért, ám egy keresztkérdés viszszariasztott: „Mondja a törzsszámot!?” Villámként ütötte meg lelkivilágomat a felkérés. A döbbenettől először a torkomat köszörültem, utána segélykérő hangszínre váltva próbálkoztam engedékenységre bírni a százszámra sorakozó csekkek őrét. Mindhiába, ő egyre azt bizonygatta, hogy azt a bizonyos számot a saját kezével kell felvezetnie a csekkekre. Ajánlottam néhány ötletsziporkát, közülük a legtalálékonyabb — írja rá a mohácsi csata évét, majd otthon kijavítjuk! — egyenesen felbosszantotta. Távozásul még az állampolgárok nagykorúsítását követeltem, tiltakoztam az írni-olvasni tudók nevében, aztán magam mögött hagytam a hivatalt. Ahogy érkeztem, vagyis csekk nélkül. Azóta is töprengek a „számháborúsdi" okán. Elvégre kinek az érdeke, hogy csekkre kerüljön a törzsszám. Nyilván a feladóé, aki küldi a pénzt. Netán némely galád papírrepülőket hajtogat a hatóság „kincseiből”. Szomszédom mindenesetre úgy döntött, hogy egyelőre nem bajlódik a járulékkal. Ha majd valahol hiányzik a pénz, akkor úgyis küldik a felszólítást. — csekkel együtt. — tl — 11