Munka, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 7. szám

Jog­i­jogi tanácsok ---------------------------------------------------------------------------­Törvény a törvényekről A JOGSZABÁLY-ELŐKÉSZÍTÉSI és a jogalkotási mechanizmus rend­szerét a tervszerűség és a demokra­tizmus jellemzi, s ezek a jogszabály­­előkészítés és a jogalkotás egész fo­lyamatát áthatják. A szabályozandó társadalmi viszony részletes elem­zése alapján, a jogtudomány, vala­mint más tudományágak eredmé­nyeinek figyelembevételével készül­nek el a jogszabálytervezetek. Ezek a magyar jogrendszer kétségbevon­hatatlan — nemzetközileg is elismert — eredményei. Számot kell adni gondjainkról is: a túl gyors jogszabályváltozás, a stabilitás hiánya már-már a jog­rendszer egységét, áttekinthetőségét és hatékonyságát veszélyezteti. Az elmúlt években — váltakozó ütem­ben —, de folyamatosan nőtt a jog­szabályok száma. 1986-ban az első évhez viszonyítva jelentősen, 4,2 szá­zalékkal emelkedett a szabályok mennyisége. Az 1984. évi adatokhoz viszonyítva tavaly csaknem megdup­lázódott a kiadott jogszabályok szá­ma. 1986-ban egyébként — a két költségvetésről megjelent törvényen kívül — három igen jelentős tör­vény kibocsátására került sor, így az illetékekről, a sajtóról és a házas­ságról — családról — és a gyámság­ról szóló 1952. évi IV. tv. módosítá­sa. Ha azt vesszük figyelembe, hogy 1986-ban 496 jogszabályt adta­k ki, akkor ez a három új törvény nem mondható éppen soknak. A törvények alacsony aránya egy­részt a jog stabilitását veszélyezteti, hiszen minden jogrendszerben a tör­vény a biztos fundamentuma vala­mennyi más jogszabálynak. Más­részt azt jelzi, hogy az Országgyűlés a jogalkotásban jelenleg még nem tölti be a szocialista demokrácia kö­vetelményének megfelelő szerepet, nem érvényesül maradéktalanul a törvényalkotás elsődlegessége a ren­deletalkotással szemben. Az Elnöki Tanács 1986-ban 34 tör­vényerejű rendeletet alkotott, a mi­nisztertanácsi rendeletek száma 64 volt; ez megközelítően azonos a ko­rábbi évek kormányrendeleteinek számával. Az új jogszabályok zömét tehát a miniszteri rendeletek teszik ki, 1986-ban 215 miniszteri rendelet jelenít meg, ami igen tekintélyes szám. Igaz, hogy a 215 miniszteri rendelet 424 jogszabályt helyezett hatályon kívül. Végeredményben: 1986 végén 5529 jogszabály volt ha­tályban, csaknem kétszázzal több, mint 1985 végén. A jogszabályok számának növekedését tehát nem si­került megállapítani. S akkor még nem esett szó — mert ebben a szám­ban nem szerepel — a sokszáz uta­sításról, elvi állásfoglalásról, körle­vélről, amit a különféle szervek tu­catszám adnak ki, s rónak ezzel újabb és újabb kötelezettséget az ál­lampolgárokra és a szervezetekre. A JOGI TÚLSZABÁLYOZÁS csak részben magyarázható a gyorsan változó életviszonyokkal, a jogi sza­bályozást igénylő társadalmi viszo­nyok körének bővülésével. A túlsza­bályozás gyökerei részben állami struktúránk egyes fogyatékosságai­ból, a túlzott centralizmusból fakad­nak, abból, hogy az állami feladatok ellátása túlszervezett, bürokratikus. A túlszabályozásnak szemléletbeli okai is vannak: a társadalmi-gazda­sági problémák megoldása céljából gyakran akkor is jogi szabályozás­hoz folyamodunk, amikor más jelle­gű intézkedésekre lenne szükség. Sokszor nem a jogsértést kiváltó okokat szüntetjük meg, hanem csak adminisztratív-jogszabályi eszközök­re, a szankcionálásra gondolunk. Va­lójában: a jogszabály kiadása a ha­tásos és gyors cselekvés látszatát kelti, a valóságban azonban többnyi­re semmi nem változik. Szükség van ennyi jogszabályra? A kérdésre határozott választ adha­tunk: nincs! Nehezebb megmondani, hogy miként lehetne ezt a számot csökkenteni. Minden jogrendszer fontos követelménye az, hogy a jog­szabályok összefüggő, egységes és áttekinthető rendszert alkossanak, ne legyenek azonos kérdésben egy­másnak ellentmondó, vagy párhuza­mos jogszabályok. Ilyen rendszer nem alakulhat ki, ha sok állami szerv, sokféle elnevezéssel, különféle személyi körre nézve adhat ki ren­delkezéseket. Ma pedig ez a helyzet. Jogszabálynak tekintünk olyan jogi aktusokat is, amelyek valójában nem azok. Hiszen a jogszabály alapvető jellemzője, hogy általánosan érvé­nyes magatartásszab­ály, amely min­denkire kötelező — és megfelelő állami szankcióval kikényszeríthető. Lényege a jogszabálynak, hogy köte­lező ereje a jogalkotói hatalomból fakad: a jogalkotó akaratát az állam valamennyi szerve köteles kikénysze­ríteni. E két lényeges követelmény­nek ma nem minden „jogszabály” felel meg. Gyakran nem magatartásszabályt, hanem célkitűzést, óhajt, kívánságot fogalmaznak meg jogszabályban. Ezeket persze nem is lehet végrehaj­tani. Gyakori az is, hogy jogszabály­nak tekintünk olyan határozatokat, utasításokat, rendelkezéseket, ame­lyeket valamiféle „hatalommal”, de nem jogalkotó hatáskörrel felruhá­zott szerv ad ki. Intézmények, köz­­szolgáltató vállalatok szívesen tet­szelegnek a hatóság szerepében, s ehhez — szerintük — az is hozzátar.

Next