Munka, 1987 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám
Jogijogi tanácsok ---------------------------------------------------------------------------Törvény a törvényekről A JOGSZABÁLY-ELŐKÉSZÍTÉSI és a jogalkotási mechanizmus rendszerét a tervszerűség és a demokratizmus jellemzi, s ezek a jogszabályelőkészítés és a jogalkotás egész folyamatát áthatják. A szabályozandó társadalmi viszony részletes elemzése alapján, a jogtudomány, valamint más tudományágak eredményeinek figyelembevételével készülnek el a jogszabálytervezetek. Ezek a magyar jogrendszer kétségbevonhatatlan — nemzetközileg is elismert — eredményei. Számot kell adni gondjainkról is: a túl gyors jogszabályváltozás, a stabilitás hiánya már-már a jogrendszer egységét, áttekinthetőségét és hatékonyságát veszélyezteti. Az elmúlt években — váltakozó ütemben —, de folyamatosan nőtt a jogszabályok száma. 1986-ban az első évhez viszonyítva jelentősen, 4,2 százalékkal emelkedett a szabályok mennyisége. Az 1984. évi adatokhoz viszonyítva tavaly csaknem megduplázódott a kiadott jogszabályok száma. 1986-ban egyébként — a két költségvetésről megjelent törvényen kívül — három igen jelentős törvény kibocsátására került sor, így az illetékekről, a sajtóról és a házasságról — családról — és a gyámságról szóló 1952. évi IV. tv. módosítása. Ha azt vesszük figyelembe, hogy 1986-ban 496 jogszabályt adtak ki, akkor ez a három új törvény nem mondható éppen soknak. A törvények alacsony aránya egyrészt a jog stabilitását veszélyezteti, hiszen minden jogrendszerben a törvény a biztos fundamentuma valamennyi más jogszabálynak. Másrészt azt jelzi, hogy az Országgyűlés a jogalkotásban jelenleg még nem tölti be a szocialista demokrácia követelményének megfelelő szerepet, nem érvényesül maradéktalanul a törvényalkotás elsődlegessége a rendeletalkotással szemben. Az Elnöki Tanács 1986-ban 34 törvényerejű rendeletet alkotott, a minisztertanácsi rendeletek száma 64 volt; ez megközelítően azonos a korábbi évek kormányrendeleteinek számával. Az új jogszabályok zömét tehát a miniszteri rendeletek teszik ki, 1986-ban 215 miniszteri rendelet jelenít meg, ami igen tekintélyes szám. Igaz, hogy a 215 miniszteri rendelet 424 jogszabályt helyezett hatályon kívül. Végeredményben: 1986 végén 5529 jogszabály volt hatályban, csaknem kétszázzal több, mint 1985 végén. A jogszabályok számának növekedését tehát nem sikerült megállapítani. S akkor még nem esett szó — mert ebben a számban nem szerepel — a sokszáz utasításról, elvi állásfoglalásról, körlevélről, amit a különféle szervek tucatszám adnak ki, s rónak ezzel újabb és újabb kötelezettséget az állampolgárokra és a szervezetekre. A JOGI TÚLSZABÁLYOZÁS csak részben magyarázható a gyorsan változó életviszonyokkal, a jogi szabályozást igénylő társadalmi viszonyok körének bővülésével. A túlszabályozás gyökerei részben állami struktúránk egyes fogyatékosságaiból, a túlzott centralizmusból fakadnak, abból, hogy az állami feladatok ellátása túlszervezett, bürokratikus. A túlszabályozásnak szemléletbeli okai is vannak: a társadalmi-gazdasági problémák megoldása céljából gyakran akkor is jogi szabályozáshoz folyamodunk, amikor más jellegű intézkedésekre lenne szükség. Sokszor nem a jogsértést kiváltó okokat szüntetjük meg, hanem csak adminisztratív-jogszabályi eszközökre, a szankcionálásra gondolunk. Valójában: a jogszabály kiadása a hatásos és gyors cselekvés látszatát kelti, a valóságban azonban többnyire semmi nem változik. Szükség van ennyi jogszabályra? A kérdésre határozott választ adhatunk: nincs! Nehezebb megmondani, hogy miként lehetne ezt a számot csökkenteni. Minden jogrendszer fontos követelménye az, hogy a jogszabályok összefüggő, egységes és áttekinthető rendszert alkossanak, ne legyenek azonos kérdésben egymásnak ellentmondó, vagy párhuzamos jogszabályok. Ilyen rendszer nem alakulhat ki, ha sok állami szerv, sokféle elnevezéssel, különféle személyi körre nézve adhat ki rendelkezéseket. Ma pedig ez a helyzet. Jogszabálynak tekintünk olyan jogi aktusokat is, amelyek valójában nem azok. Hiszen a jogszabály alapvető jellemzője, hogy általánosan érvényes magatartásszabály, amely mindenkire kötelező — és megfelelő állami szankcióval kikényszeríthető. Lényege a jogszabálynak, hogy kötelező ereje a jogalkotói hatalomból fakad: a jogalkotó akaratát az állam valamennyi szerve köteles kikényszeríteni. E két lényeges követelménynek ma nem minden „jogszabály” felel meg. Gyakran nem magatartásszabályt, hanem célkitűzést, óhajt, kívánságot fogalmaznak meg jogszabályban. Ezeket persze nem is lehet végrehajtani. Gyakori az is, hogy jogszabálynak tekintünk olyan határozatokat, utasításokat, rendelkezéseket, amelyeket valamiféle „hatalommal”, de nem jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv ad ki. Intézmények, közszolgáltató vállalatok szívesen tetszelegnek a hatóság szerepében, s ehhez — szerintük — az is hozzátar.