Munkás, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

4 Munkás ellentiltakozni mernek, mi az ő helyzetüket tűrhetetlenné teszi, akkor velük szembe használják mindama gyilkos eszközöket, amit az általuk adóba fizetet keserves fillérekből a haza megvédésére készítettek azok, kik nem a nép jobblétét, hanem effeletti hatalmukat tartják szemeik előtt. Csodálatra méltó-e az, hogy Magyarország népei nincsenek megelégedve helyzetükkel ? Nem. Amikor azt tapasztaljuk, hogy mind ama intézmények, melyeket ezideig létesítettek, a népnek nem javára, hanem ellenükre szolgálnak. A direkt s indirekt állami és községi adók, amelyek óriási nehézségükkel nyomják a népek vállait, s ehez még hozzájárulnak többféle fogyasztási adók, vámok, helypénzek, bélyegilletékek stb. Sok volna egyszerre leírnunk mindazon rosszat, amelyek hazánk népeit a tönk szélére jutatták. Nem messze van már Magyarország népeihoz, ha tétlenül néz a jövő elé, s nem szervezkedik, hogy adósság fejében nem csak az utolsó vánkossát, hanem gyermekét is elviszik és eladják;*) mert a kapitalizmus, amint lomha s vértelen testével Magyarország népeire ránehezedett, ez az ideig el nem hagyja helyét, míg alattvalóiban élet van. Ezért kell, hogy szervezkedjünk. Mert mindaddig, amíg másokba helyezzük bizalmunkat, s ha azt várjuk hogy mások idézzék elő jobb helyzetünk javulását, csalatkozunk. Ezt tapasztalhattuk régtől fogva, a mai napig. Mindazok, kikben ezideig megbízatásunkat helyeztük, visszaéltek kötelességükkel, nem a mi érdekünket tartották szemük előtt, hanem ellenségüket, a kapitalizmust. Azért nem is nevezhetjük őket másoknak, mint visszaélőknek és ellenségünknek, mert ellenségünk táborába, zsoldosoknak szegődtek. Magunkra runk hagyatva, teht magunknak kell is, hogy arra edjünk, miként bírjuk magunkat a kapitallizmus terhe alól kiszabadítani. Nem szabad, hogy sokáig viseljük ezen óriási terhet, mely reánk van rakva, le kell, hogy ezt magunkról rázzuk, ha van bennünk emberi méltóság. Ne hagyjuk magunkat el olyannyira, hogy az utókor gyalázattal emlékezzen vissza reánk, hanem bátor férfias erővel szállunk ellenségeinkel szembe. Dörgő hangon követeljük tőlük elrabolt jogainkat az általános titkos választási jogot, mely helyzetünk javítása érdekében erős fegyverül szolgál és át fogja változtatni ezen korhadt társadalmi rendet olyanná, melyben nem a gyilkos fegyverekre lesz a legnagyobb figyelem fordítva, hanem a nép jobblétére s nevelésére. (* A középkorban Rómában, a patricziusok uralkodása idejében, az igazságszolgáltatás önkénytől függött, és az adósokkal oly szigorúan bántak, hogy még gyermekeiket is eladták. czegéknek a hatvanezer korona állami szubvenczió kedvéért felépített új gyára berendezve, melyben állítólag, háromszáz munkást kellene foglalkoztatni. Herczegéknek egy munkásuk a következőképpen adja elő: A gyár osztályozva van és pedig úgy, hogy minden szakmabeli munkás elkülönítve dolgozik egymástól. Minden osztály ajtaja felett ki van függesztve, hogy hány munkásnak van bent helye. Például, a lakatosoknál lehet látni kiírva: száz lakatos, és van 16. Az esztergályosoknál száz: van kilencz. A csiszolóknál negyven: van kettő. A mintázóknál harmincz: van nyolcz. Öntödébe tizenkettő: van hat. Kazánkovács nyolcz: van helyetük négy közönséges kovács. Asztalos négy: van egy. Bádogos négy és nincs egy se. Gépházban tizenkettő: van egy. Füttőházban négy: van. Nagyban divik a munkabérek jogtalan levonása. Több alkalommal megtörténik, hogy a gyáros urak a munkásokkal dolgoztatnak a kortban, de hiába iparkodnak a munkások a napi béren felül keresni, a gyáros urak a napibért meghaladó összeget nem fizetik ki, sőt még a mi több, a bérét követelni merő munkást el is küldik. Most a legutóbbi alkalommal megtörtént az, hogy a gyárosok kijelentették, mint más gyárakban, úgy őnáluk is kell éjjeli őrséget tartani, de azért fizetés nem jár, ez csak tiszteletbeli szolgálatnak lesz tekintve. Mivel ezen szolgálatot a munkások nem akarták ingyen teljesíteni, ezért a gyárosok az ellenszegülő munkások közül hetet elbocsájtottak. Van még Herczegéknek a gyártelepen épített vendéglőjük és szatócsüzletük, amelyek arról nevezetessek, hogy a herczeggyári munkásoknak ott kell minden élelmiszerüket drága pénzért megvásárolni, s aki ezt nem teszi, annak a gyárban tovább helye nincs, egy herczeggyári munkás. Nyílt levél Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter úrhoz! Már több alkalommal bátorkodtunk azon páratlan önkényes gyári viszonyokra rendőrfőkapitányunk figyelmét felhívni, melyek itt Pécsett a Herczeg Testvérek gyárában uralkodnak. És hogy mindez ideig többszöri felszólamlásunk nem vétetett figyelembe, azért bátorkodunk a miniszter úrnak, mint legfelsőbb fórumnak figyelmét felhívni arra, hogy szíveskedne ezen gyalázatos gyári rendszer uralkodását meggátolni. Először is felemlítjük azt, hogy miként van Her Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az Társadalmi szemle. Újságíró és rendőrök. Egy újságíró ült a würzburgi törvényszék előtt, mert a fél esztendővel ezelőtt történt sztrájkmozgalomról írt tudósításban megsértette a rendőrséget. A Würzburg határában levő Lasser-féle gyártelepen abbahagyták a nyár elején a munkások a munkát. De nemcsak hogy maguk nem dolgoztak, hanem azt sem akarták megengedni, hogy más munkásokat fogadjanak helyettük. A gyár igazgatósága azonban nem hagyta magát s rendőri segítséget kért Würzburgból. Kiküldtek negyven gyalogos rendőrt, akik két tiszt vezetésével vonultak ki s olyan vérengzést követtek el, hogy a munkások közül heten súlyossan megsebesültek. Sauer Ede, a Würzburger Generalanzeiger munkatársa, aki a rendőrséggel együtt ment ki a gyárhoz, tudósításában, amelynek Ki az úr a házban? címet adott, híven leírta az összeütközést. A tudósítás végén azt a kijelentést tette, hogy ha a rendőrséget rá lehet bocsátani a közönségre, mint a vérebeket, s nincs, aki parancsoljon neki, akkor a polgároknak ellenrendőrséget kell alakítaniok, olyan rendőrséget, amely megvédje őket a mostani rendőrség czudarságai ellen. Az elnök fölszólítására elmodta a vádlott, hogy miket látott. A rendőrtisztek meg sem kísérelték, hogy