Munkás, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-06 / 1. szám

Munkás általános titkos választási jog törvénybe iktatva nincs ! 3 megnyugtassák a tömeget, hanem egyszerűen bekerítet­ték, aztán botozták s aki menekülni akart, azt addig üldözték, amig el nem érték. Aztán megbotozták. — A rendőrök számát nem tudja? — kérdezte az elnök. — Nem, mert leszedték. Én tiltakoztam az ellen s kijelentettem a tisztviselőknek, hogy a rendőrök törvény­telenséget követnek el, ha kivonják magukat az ellen­őrzés alól, de ők nem hallgattak rám. A beidézett rendőrök mind tagadják, hogy a szá­mukat levették volna. A vádlott erre odaszólt az elnökhöz: — Tessék engem elítélni anélkül, hogy a kihall­gatást folytatnák. Nem tudom hallgatni ezt az arcát­lan hazudozást. — Tiltakozom a rendőreim megsértése ellen! — szólt az egyik tisztviselő. — Én meg azon gyalázatosság ellen, hogy az én meghazudtolásommal akarnak kimászni a csávából. A rendőrök igenis levették a számukat, meg nem enge­dett módon, embertelenül bántak a közönséget és most le akarták tagadni! A bűnt maguk követték el, én csak szóvá tettem s mégis én bűnhődtem ? — A rendőrtisztek mindent tagadtak s azzal okolták meg a botozást, hogy a munkások kővel ha­­jigáltak rájuk. — Az nem igaz ! — szólt Sauer. — Egyszerűen nem igazi Ismételten kérem elnök urat, kíméljen meg a további kihallgatásoktól. ítéljenek el, ahogy akarnak, mondják ki, hogy a rendőrség tisztességesen viselkedett, csak ne kelljen ezeket az embereket hallgatnom, mert dühbe hoz szemtelenségük. Az elnök rendreutasítja a vádlottat. Kihallgatják aztán a munkásokat, akik mind tagadják, hogy kővel dobálóztak volna. Nincs is kő az egész vidéken. A tanuk meghiteltetése felőtt az elnök figyelmeztette őket a hamis eskü következményeire. A rendőrök erre ki­jelentették, hogy nem tesznek hitet a vallomásu­kra. A törvényszék tudomásul vette ezt s rövid tanácskozás után a vádlottat fölmentette, a rendőrök ellen azonban hivatalos vizsgálatot fognak indítani. — Sikkasztó kereskedő. Lapunkban állandó rovatot tarthatnánk a sikkasztók számára. Pedig foly­tonosan kiirtélik, hogy nincs pénz. A „hi“ sáfárok azért nap-napután a pénzt elemelve, még búcsút sem mondanak, hanem fel a hajóra­­ és vígan vitorláznak Amerika felé. A chemnitzi „Herold és társa“ c­ég tulajdonosa 300.000 márkára szóló hamis váltó forga­lomba hozatala után megszökött, s most­­ ütik a nyomát. Nem hiába dicsérik az „érettek“ ezt a renszert, mert hát lopni, csalni és sikkasztani lehet. Ha aztán egy ilyen semmirekellőt mégis sikerül elcsípni, egy időn keresztül foly a vizsgálat, elitélik egy-két évi fegy­­házra. Hanem ha egy szegény, éhségének csillapítása miatt egy darab kenyeret lop, akkor egy-két évi börtönt szabnak rája. Hja, kenyeret lopni nem­ szabad............. — Iparszakosztály és gróf. Az „Országos Ipar­egyesület“ a napokban ismét ülést tartott, melynek főtárgya az ipar-szakosztály elnöki székének be­töltése volt. Erre a tisztségre Matlekovicsék gróf Széc­henyi Imrét „választották“ meg “egyhangúlag“, aki székfoglalója alkalmával kijelentette: „Egész őszintén bevallom, hogy az ipar terén nem vagyok szakértő és ezen a téren tapasztalattal nem rendelkezem“. Széchenyi maga bevallja, hogy az iparügyekhez fogalma nincs, de azért az iparügyi szakosztály vezetését még­is elfogadta. Ha aztán az ipar „fellendítésének“ ürügye alatt a gyá­rosok, avagy vállalatok állami támogatása folyton ter­jed, semmit sem ütközhet meg rajta senki. Maholnap oda jutunk, hogy a tanügyek élére cirkusz-igazgatót, mérnöki teendők végzésére főorvosokat, közegészségügy vezetésére pedig csipke­­gyárosokat fognak alkalmazni. Manapság a szakismeret mellékes, a fő, a „tekintély“, no meg a hízelgés, a hajlongás. Azért is megy olyan „rend­ben“ minden. Az ilyen vezetésnek a levét aztán a nép­­pel itatják meg. — A munkás sorsa. A vasasi bányatelepnek Thomen-aknájában a napokban bányalégrobbanás történt, mi az ott dolgozó Havelka Antal, Richter Péter és Kiss György bányamunkások életébe került, mind a hárman meghaltak. A vizsgálatot megindították. Az eredmény pedig az lesz, -­ mint az ily alkalmakkor lenni szokott , hogy a „felelősség nem terhel senkit“ , vagy pedig, hogy „a munkások maguk voltak okozói a szerencsétlenségnek." Ezzel aztán vége a további vizsgálatnak, mintha semmi sem történt volna, foly tovább a munka. A vizsgálat arra nem terjeszkedik ki, hogy a bányalég tisztítására van-e elegendő gép fel­állítva, ami a gyakori ily szencsétlenségeknek elejét vehetné. A levegő tisztító gépek beszerzése sok pénzbe kerül, munkás azonban van elég. Ha néhány, vagy egy-két száz el is pusztul, az semmi, a fő a profit. A kőszénbánya munkások minden pillanatban ki vannak téve a végveszélynek, de hogy ha hitvány keresetük helyett jobb dijjazást követelnének a ... jadása folytán a munkát beszüntetik, hogy sztrájk által csikar­hassanak ki maguknak magasabb fizetést a milliomos szénbáróktól, akkor csendőrséget, katonaságot rendel­nek ki ellenükben; mi megtörtént a múlt télen Ausz­triában és 1893-ban Pécsett. Hegedűs Sándor keres­kedelemügyi miniszter is jobban tenné, ha a bánya­munkások helyzetén iparkodna segíteni, mint banket­tekre utazgatni és magát a harlangok előtt ünnepeltetni. — Hogyan csinálják a szenteket. Mint mindennél, úgy a szentekké váló avatásnál is a pénz a fő. Ez a rugója a mostani társadalomnak. Mi a babo­nában, csudatettekben nem hiszünk, nem is hihetünk, mert olyan események, melyek a tudomány határain kívül esnek, a mostani korban nem találhatók. Hanem hát a sötétség lovagjainak szükségük van a nép meg­tévesztésére, mert ennek révén vezethetik a népet orránál fogva. Egyik fővárosi lap a következőkben ismerteti az okot a szentté való avatásra: „Az olyan szentté való avatás, a­melyet a pápa nem a saját iniciatívájára határoz el, a kérelmező félnek a költségére megy végbe. A szertartási kiadások és egyéb költségek közel 100.000 lírára rúgnak. A fél, magának a Szent­ Péter templomnak a ceremóniák részére való kibérléséért 20.000 líra díjat fizet; 5000 lírába kerül a templom földíszítése. Körülbelül 13.000 lírába kerülnek az új szentről szóló képek, leírások, amelyeket a hívek közt osztanak szét. A szentté avatott egyén művészi kivitelű képe, amely a pápa tulajdona lessz, 10.000 lírát kóstál. Ehez járulnak a kórus díjai, a világítás ára, a dekrétum taksája, s végül azok az aján­dékok, amelyek a szereplő bíbornokokat s a ceremó-­ o

Next