Munkás, 1902 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

6 Gyűlési tudósítás. Deczember 26-án, Karácsony másnapján impozán­san látogatott népgyűlés tartatott a Gyár­ utcza 7. sz. alatti vendéglő udvarán, amennyiben a három ezerre tehető megjelentek számára való tekintettel a nagy te­ „M­u­n k­á­s“ tisztelete­s becsülete csak úgy röhög. Méltók kenyér­adójukhoz. — Egyik tizenkilencz, másik egy hiány húsz. Mikor Bánffy megbukott és Széll Kálmán lépett a kormány élére, azt kürtölgették, hogy más rendszer lépett életbe. Nos, ezt a hazugságot többször meg­­c­áfolták már. A szombathelyi rendőrkapitány tanú­bizonyságot szolgáltatott arra, hogy nekünk van igazunk. Lapunk múlt számában olvasható volt Széll Kálmán miniszterelnökhöz­ intézett nyílt levélben, hogy a szombathelyi rendőrkapitány mit sem törődik a „jog­törvény, és igazsággal“, mert semmiért önhatalmúlag tart házkutatásokat elvtársainknál és koboztat el lapokat, naptárakat, füzeteket, melyek a kir. ü­gyésszég c­enzuráján keresztül mentek és ítélt el két elvtársunkat 15 napi fogságra, valamint 100 korona pénzbírságra azért, mivel elvtár­saink a szombathelyi „Táncsics“ asztaltársaság helyisé­gében szórakoztak, ítéletét megtoldotta még azzal is, hogy Szabó Gyula és Kovács elvtársainkat Szombat­helyről örökre kiutasította. Ha az ilyesmik hallatára a külföldön Magyarországot „Pandurenland“-nak neve­zik, meg van az oka reá. Hogy az önkénykedések korszakát éljük, azt senki sem tagadhatja el. De mire való akkor a „jog, törvény és igazság“-ot bele­kür­tölni a világba ? Vagy ez talán arra való, hogy a rendőrbasák embertelen eljárásait ezzel eltakarják ? Avagy Széll Kálmán még a saját közegeinek sem tud parancsolni? Ha így áll a dolog, akkor hagyja ott az állását és engedje át olyannak, aki emberies gondolkozó eljárásának érvényt is tud szerezni és a magyar társa­dalmat meg tudja védeni a brutálisságok ellenében. Vagy talán a szombathelyi rendőrfőkapitány magasabb állásra aspirál ? — A pécsi földmivelő munkások örök emlékezetében meg fog maradni 1901. évi karácsony másnapja. E napon tartották megalakult egyletük alapja javára első ünnepélyüket, melyen tudomást szerezhettek arról, hogy az öntudatos munkásság velük szolidaritást vállalt, mert tömeges megjelenésükkel oly impozánsá tették ünnepélyüket, ami eddig igen kevés alkalommal fordult elő a munkásság körében. Ez alkalomból tudomásul vehették a földmivelő munkások és köteles­ségüknek tartják halhatatlan előharczosunknak, Marx Károlynak ama örök emlékű mondását magukévá tenni és be is tartani, hogy: „Világ proletárjai egyesüljetek !“... Az ünnepélyen felülfizettek: Weindorfer 4, Steiner, Kreska Antal, Miczki M., dr. Szeredi József, N. N., „Pécsi munkás­képző egylet“, N. N., „Keramikai szak­egylet“ 2—2 koronát; Spiczer, Czinner Vilmos,Wessely és Horváth, ifj Baka József 1 — 1 koronát; Hartyánszky Fr. 70, Jóna G. 60, Káricz Antal 50, Varga F. 42, K. Gadó Imre, N. N., Puska M., H. J., N. N., Lőrincz Erzsébet és Naria 40—40 fillért; Kovács Mari 30, Ring T. és U. J. 20-20 fillért; Pál F. 10 fült; talált 2 fill, és többen 2 kor. 31 fillért. Melyekért ez után is köszö­netet mond a Rendezőség. ----„e­remben megtartani a gyűlést nem lehetett. Az egybe­hívok nevében Tímár József elvtárs üdvözölte a meg­jelenteket. Elnökül Pécs József és jegyzőül Bernhardt Imre elvtársak választattak meg. A két napirendet: Az általános választási jog és a népszavazás. Mi idézi elő a népnyomort, — Végh József elvtárs adta elő. Rámutatott azon ferde állapotokra, melyek a népnyomort előidézik: a kapitalizmusnak mindent elnyelő falánkságára és azon nemtörődömségre, melyet a kormány viseltetik a nép iránt s mely teljesen sza­bad kezet hagy a kapitalizmus féktelenségének, nép­kizsákmányolásának. Mi idézi elő a gazdasági válsá­gokat, mint a kapitalizmus őrült versenye, melynek áldozatául nemcsak a munkások esnek de a kisiparos­ság, a kisbirtokosság is. Hozzá­járul ehhez az a népbutitás, melyet a fekete sereg űz a néppel szemben, mert ezáltal hozzá­férhetővé teszik a nép­ kizsákmá­­nyolókat a nép tönkre tevéséhez, a benne rejlő gazdasági életerő kiszipolyázáshoz. És a nép védtele­nül van oda vetve ennek a málochnak, nincsenek törvényeink, melyek védelembe vennék a népet. Eszközre van a népnek szüksége, az általános választói jogra, hogy ezzel a joggal védhesse önmagát és oly törvé­nyeket alkothasson, melyekkel a nép kizsákmányolok romboló útjukban feltartóztathassa és önmagának rendes közgazdasági állapotokat teremthessen. Pártunk rövid múlva népszavazást fog rendezni az országban hogy bebizonyítsuk, miszerint nem egypár szoczialista agitátor, hanem a nép millió követelik az általános választói jog törvénybe iktatását s ennek révén a nép­nek, a kitagadottaknak is legyen beleszólásuk az ország intézésébe. Hozzászóltak még Pár csi­ka elvtárs és Hetl Péter hasonló értelemben, melynek végeztével elnök a gyűlést bezárta és a Marseillaise hangjai mellett a megjelentek ezrei a legnagyobb rendben szétoszlottak. B. : A pécsi czipész, csizmadia munkások és kisiparosok, valamint a bőrrel foglalkozó összes munkások figyelmébe! Érezhető minden munkás és kisiparos részéről, hogy a gazdasági válság napról-napra nagyobb és nagyobb tömegeket foszt meg keresetüktől, kenyerüktől; a megélhetés óriási küzdelemre készteti a munkálkodó népet. A felsőbb körök, melyek mindig azzal hival­kodnak, hogy ők vannak hivatva a munkálkodó nép megélhetési viszonyait intézni, a népért semmit sem tesznek, magunkra vagyunk utalva önmagunkról, családainkról, megélhetési viszonyainkról gondoskodni. Nem támaszkodhatunk senkire, saját ügyeinket magunk­nak kell kézbe vennünk, hogy helyzetünk javuljon. Elhatároztuk, hogy a legközelebbi alkalommal szakgyűlést tartunk, melyen megbeszéljük, mi legyen a teendőnk. A szakgyűlést a következő napirenden tartjuk meg: I. A munkások és kisiparosok helyzete. II. Az általános választási jog. Szaktársak! Azért hirdetjük már most a szak­gyűlés megtartását, hogy legyen mindegyiknek ideje a Minden ember asztalán ott legyen a „Munkás“

Next