Munkás, 1902 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

.Munkás­­ munkásság is szervezkedése által oda fog hatni, hogy az ő akaratának mellőzésével az ő bőrén egyszerűen a politikai zsibvásárt csapók ne osztozkodhassanak. Ha a kormánynak a szegény nép iránt legcsekélyebb jóakarata volna, akkor nem a ke­reskedelmi és iparkamarákhoz fordulna tanácsért, hanem fordulna egyenesen a munkásszerveze­tekhez, melyek a legtisztább adatokkal szolgál­hatnának ; de nem teszi, mert a munkásság helyzete iránt semmi rokonszenvet nem érez, az ő ide-oda kapkodása, tanács­kérése csak maszkírozás, hogy ezáltal is némi alkalma legyen a munkásnép elleni ellenszenvének el­takarására és hogy bebizonyítsa a kapitalizmus előtt, miszerint bír annyi raffineriával, melyel a még nem eléggé tisztán látó „kisembereket“ s munkásokat félre tudja vezetni. Az öntudatos munkásság azonban a kor­mány ily furfangos taktikájának oda sem hede­­rítve küzdeni fog tovább is és meg fogja alkotni azt a rendszert, melynek alapja nem a hazug­ság és osztály­ érdek lesz, hanem a közjólét s amikor a nép megélhetésének czéljából nem lesz kénytelen a külföldre vándorolni vagy pedig a „kedves hazában“ nyomorogni. Minden munkás leg­yen salakegyletnek tagja a parlamenttől a nép semmi jót nem várhat. A gazdag csakis a gazdagnak barátja, de nem a népé. A fokozatos adózási rendszer behozatalát mióta hangoztatjuk már, hogy akinek több a jövedelme, az fizessen több adót is, mert most az fizet több adót, akinek alig van jövedelme; míg a sok jövedelemmel bírók, aránylag sokkal kevesebbet fizetnek mint a csekély jövedelműek, ami a kisemberek pusztulására roppant befolyás­sal bír. A pécsi kereskedelmi és iparkamara ezt a kormány figyelmébe nem fogja ajánlani, mert ezáltal beltagjainak egyéni érdekeik veszélyez­tetve lennének. Az egyéni érdek manapság a birtokosabb osztálynál pedig ne bántsd­ virág, azt minden veszélytől megóvni iparkodnak. A kamara még azt sem fogja a kormány figyelmébe ajánlani, hogy a gyermekmunka eltöröltessék, a női munka szabályoztassék, a férfi munkásoknál pedig a napi munkaidő 8 órában állapíttassák meg tör­vényesen; erről hallgatni fog. Hallgatni fog arról is, hogy az élelmi czikkekre kivetett fogyasztási adó eltöröltessék, ami végett az olasz kormány a múlt napokban akc­ióba lépett és erre vonat­kozó törvényjavaslatot terjesztett elő az olasz­parlamentben, mit az olasz parlament el is fogadott, hogy fokozatosan a fogyasztási adót megszünteti. Hallgatni fog a kamara még arról is, hogy egyes gyárakban és ipartelepeken a bérlevonások napirenden vannak, ami az amúgy is silány keresetű munkásokat még inkább el­keseríti és ösztökéli a kivándorlásra. Még számtalan ily tételeket sorolhatnánk fel, lapunk kerete azonban nem oly nagy, hogy mindazt egy czikkben felsorolhatnánk, ami a kivándorlás és a népnyomor megakadályozása czéljából életbe léptetendő volna. Ezt fölösle­gesnek is tartanánk. Hiszen lapunkban folyto­nosan arról írunk, arra mutatunk rá, minő intézkedésekre lenne szükség, hogy a nép gazdasági, társadalmi helyzete miként volna jobbá tehető, csakhogy ezen segíteni, illetve irányítólag lenni a kereskedelmi is iparkama­ráktól el sem képzelhetjük. Nem pedig azért, mert amely testületnek nagyobb iparosok, nagykereskedők, pénzemberek a beltagjai, attól a testülettől csak a birtokosabb üzletvilág számára lehet valamit várni. A munkásosztály, a kereskedelmi és ipar­kamarák működésére semmi súlyt nem fektet, saját helyzetén javítani csak önmagára számíthat. Amint képes volt a munkásság a külföldön szervezettsége által kényszeríteni a hatalmasokat, hogy a parlamentek működésében részt vehessen s ennek révén saját helyzetén javítson, a magyar országos kongresszus. A magyarországi szak- és önképzőegyletek a karácsonyi ünnepek alatt tartották meg Budapesten Il-ik országos kongresszusukat. A kongresszuson részt­vevők kimutatták felszólalásaikban, hogy a munkásság iskoláinak, a szak- és önképzőegyleteknek nem csak jelentőségét ismerték fel, de azoknak hasznát is tudják venni, mert azok a felszólamlások, melyek a kongresz­­szuson elhangzottak, erről tesznek tanúságot. Hiszen a munkásegyletek, a munkás-szakszervezetek azok a kapcsok, melyek a munkásságot együvé fűzik, fejlesz­tik bennük az öntudatosságot és készítik elő jövőjének előbbre vitelére, jövőjének kiküzdésére, megalapítására. A munkásság mennél inkább karolja a szak- és önképzőegyleteket, annál inkább erősítik az alapot, melyen haladnak és haladniuk kell. Míg az előbbi kongresszus sok kívánni valót hagyott maga után a szakegyletek fejlesztését illetve, a mostanin kitűnt, hogy a magyarországi munkásság a szak- és önképzőegyleteket életszükségletnek tekinti, azok fejlesztésére a legnagyobb gondot fordítja. A kongresszuson 25 városból 89 egylet képvisel­tette magát 120 küldöttel. Az országos végrehajtó bizottság nevében Teszársz Károly elvtárs üdvözölte a megjelenteket és ajánlatára Kun Samu foglalta el a korelnöki széket, aki rövid beszéddel a kongresszust megnyitotta. Egyszersmind egy mandátum vizsgáló bizottság kiküldését kérte, s megtörtént. Ezután Izrael Jakab elvtárs olvasta fel az ügyrendet, melynek felol­vasása után Schvarcz Ambrus, mint a mandátum vizsg 3 !

Next