Munkás, 1905 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-02 / 1. szám

1905. január 1 biró egyének által történjen, akiknek ne csak valamelyes fogalmuk legyen az illető szakmához, de elegendő gya­­­­korlattal is kell birniuk. Mert legyen valaki kézmű­iparos vagy gyáros, ha megfelelő szakavatottsággal, képzett­séggel nem bir, vagy ily egyénnel ne bírjon üzletében, annak üzemé­nek veszni, pusztulni kell; képtelen oly termékeket produkálni, melyek szemének további fennállását bizto­síthatnák, megerősíthetnék. Talán az iskoláknál, népnevelésnél másként áll a dolog? Nem! Mert itt is a legfontosabb, hogy a tanítás, a vezetés szakavatott, szakképzett ke­­­­zekbe legyenek letéve! Ezek nélkül iskoláink vegetálni fognak éppen úgy, mint a kontárok által vezetett­­ iparüzemek. A társadalmi életben az iskolák­nak jut a legfőbb szerep a népnevelés­­ terén, mivel az iskoláknak kell be­tölteni azt a missziót, hogy a belő­­­­lük kikerülő generáczió az életre kel­­lőleg előkészítve legyen. Az iskolák továbbá azok, melyekben a gyermek­­sereg a tudományok különböző ága­zataiból ismereteket nyerhessenek, sajátíthasanak el. A Az iskoláknál tehát elodázhatat­­lanul szükséges, hogy a vezetés, a tanfelügyelőség élén képzett paeda­­gógusok álljanak! Igen, paedagó­­­gusok, mert csakis ezekbe helyez­hető a bizalom, hogy az iskolák az őket megillető magaslatra jussanak, megfeleljenek ama várakozásnak, mely hivatásuknál fogva őket meg­illeti. Ha nem képzett paedagógusok által intéztetnek az iskolák vezetése, a népnevelésnél megkívántató sikert sem fogjuk elérni soha! Meglepetéssel olvastuk a „Pécsi Napló” ez évi deczember hó 24 én megjelent számából, mivel Salamon József, Baranya megye kir. tanfelügye­lője nyugdíjba megy, helyét Bolgár Kálmán ügyvéddel fogják betölteni, aki több éven át az anyakönyvi felü­gyelői állást töltötte be. Meg kell jegyeznünk, hogy nem személyes kérdésből kifolyólag fog­lalkozunk ezúttal az iskolai intézmé­nyekkel és azok vezetésével, a tan­­felügyelőséggel, hanem azon indok révén, miután az üresedésbe jövő megyei tanfelügyelőség élére nem gyakorlati képzettséggel bíró paeda­­gógust , tanárt vagy tanítót állí­tanak, de ügyvédet, akinek a tanügy terén még­sem lehetnek oly bő is­meretei, mint aminek a tanfelügyelői intézménynél okvetlenül megkíván­tainak. Elismerjük, hogy Bolgár Kálmán ú­r 25 évi iskolaezéki tagsága révén többrendbeli tapasztalatokat szerez­hetett a tanü­gy terén, de hogy a tan­felügyelőség minden fázisait alap­jában ismerje, minden fázisaiban avatottsággal bírjon, amik még a gyakorlati képzettséggel bíró paeda­­­gógusok erejét is próbára teszik, — tamások vagyunk benne, hogy min­dazon teendőknek, melyek a tanfel­ügyelői intézménnyel szoros kapcso­latban vannak, a maguk teljében meg­felelni képes leend. Ezzel pedig nem azt akarjuk mon­dani, hogy talán Bolgár Kálmán ur­nak szellemi képességeit, ismereteit, tapasztalatit kicsinyelnek, nem, ha­nem azt, hogy a paedagógia alapos ismereteihez bővebb gyakorlat is kell évek során át való gyakorlatiasság, amik az iskolákban huzamosabb ta­nítás által érhetők és sajátíthatók el. Mert hiába akar bárki is önmagának látásból, hallásból bővebb ismerete­ket szerezni, ha azokat a gyakorlat­tal nem bővíti. Csak a gyakorlat adja meg az irányt, mit, hogyan kell tenni, hogy megfelelő legyen, abból haszon háromoljon a maga vagy a társadalom számára. A tanfelügyelői intézmény pedig az, melyből a tár­sadalom, a népnevelés vár hasznot. És sajátságos, hogy akik a nép­nevelés terén a társadalomnak több hasznot tudnának hozni, a tanügy vezetése terén tudásukat méginkább érvényesíthetnék, hogy ezáltal a tan­­­­ügyet, a népnevelést előbbre vihet­nék, a huszadik században megindult modernebb kai­túrás haladásnál még több tevékenységet fejthetnének ki, azokat ordókkal tüntetik ki, de na­gyobb tért nem nyújtanak nekik, hogy tapasztalataikat minél szélesebb téren alkalmazhatnák. volt ínyére, mindig azt kapta fele­letül, hogy : ráértek még. Nem érte­tek ti még a politikához. E lekicsiny­lés bántotta őket. Politizáltak hát egymásküzt. Így ment ez évek hosszú során át. E szép békét nem zavarta semmi. Nem is gondoltak arra, hogy ez megváltozhat. Még­pedig hirtelen. Amire nem számítottak, az is tel­jesült A békás egyetértést — mint a juh­­­nyájt a farkas — oly várat­lanul zavarta meg — egy ember. A falu végén kőművesek vertek tanyát. Építeni jöttek. Magasra emel­kedtek már a falak. A kémény már füstöl. Készen van a feleőmagyaror­­szági „Faáru-gyár.* A jó nép kezdettől fogva rossz szemmel nézte a gyár gomolygó füstjét. Pedig csak nem is sejtették annak jelentőségét. Inkább a szokat­lanéig volt az oka az idegenkedés­nek, mintsem öntudatos felismerése a helyzetnek. Bezzeg észre vették a gyár jelen­tőségét, mikor az forgalomba hozta áruit. A szemnek tetszetősebb a gép­munka és e sajátsága mellett olcsóbb, jóval olcsóbb a kézimunkánál. Na­gyobb kelendőségnek örvendett, mint­­ a kézimunka Ezt észre vették! Kapkodtak és ettől kezdve nem­­ politizáltak. Az arra szánt idő kellett játékkészítés­­hez. Most többet dolgoztak, hogy­­ olcsóbban adhassák el áruikat. Egy ideig használt is valamit . Később már a gyermekeiket nem­­­ csak a faiskolába, hanem még az­­ elemi iskolába sem engedték járni, így sem boldogultak. Hiába, a gép gyorsabban végzi el munkáját mint az emberi erő. Győzött tehát !­­ A győzelem nyomában kipattan a friss, piros vér. Az egészséges tár­sadalom veszítette el életképes ere­jét! Kipusztult belőle az, ami fenn­tartotta: becsületes jutalma a mun­kának. És hiába minden erőmeg­feszítés: a pusztulásban — miként a züllésben — nincs megállás. Lavina módjára gördül előre: a végső rom­lásba oda, honnét már csak emelke­dés következhet. Az emberek egy része a gyárban vállalt munkát. A másik rész még nem mondott le az önállóságról. Kölcsönt vettek fel. Ennek vissza­fizetése nehezen ment. A nagy ka­mat és a gyár versenye nehezítette meg. A háziipar pusztulásnak, ment­hetetlen pusztulásnak indult. Meg­szűnésével pedig a gyár mind na­gyobb lett. Ő uralta — mint tulaj­donosa mondani szokta — az egész piaczot. A munkások szaporítására is szükség volt. Az üzem megkívánta. Az öregek már nem mentek a gyárba. Bűnnek vették azt. Ők más munkát végeztek, segítetttek a házi­teendők végzésében. A fiatalabbak azonban kényszerítve voltak mun­kát vállalni — ha mindjárt silány bérért is. Elvtársak 2 Olvassátok és terjeszszétek pártunk lapjait. MUNKÁS 3

Next