Munkás, 1909 (12. évfolyam, 9-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

s pusztítani való. Magukról a megtele­­j­pedett specifis (fajlagos) falusi kis­mesterekről (szű­cs, varga, bognár, kovács) is tudomásos, mily kemény harcot vívnak régi birtoklatokért. A falusi népnek konzervatív érzületéről való állítás érvényességét elvesztette. Falunlakók igényei megvárosodtak. A falusi ember manapság nem a fa­luban szerzi meg szükségleteit, hanem a szomszéd városban, készen. Talán ugyanazt az almáriumot veszi meg, melyet a falubeli asztalos komája épen­­ most hozott a raktárba. Zománczos edény, petróleum-lámpa, bőrlószerszá­m egyéb vaseszközök — ezek mind min­dennapi szükségleti cikkekké lettek a falun is. A felesége ugyanazt a holmit veszi meg a házalótól kendő stb. alak­jában, melyet a saját székén szőtt. Az ember majdnem azt mondaná, hogy megfordult a kocka: a nagyváros a jövőben több és biztosabb munkaalkal­mat nyújt a kézművességnek, mint a vidék. A nagyvárosi ipari életnek gyors újjáalakulása minden nap ad ügyes kismesternek keresetre alkalmat, ne­vezetesen az építkezés terén, a víz­vezeték és légszeszberendezkedésekre gondolva, a kismesternek mindig jut egy-egy hulladék. Tehát a megvont újdonmunka helyett nem csekély ter­jedelmű javítási és aprólékmunka által a kézművesség a nagy­városokban még­­ egy ideig, de fogyva, fenn fogja tart­­­ hatni magát. A gazdasági hajtóerőkről melyek a kézművesség eloszlását és lassú tönkre­­menését elősegítik, egy következő cikk­ben fejtegetjük. Társadalmi szemle. Pap a háztetőn — egy liter borért. A budai külvárosi katolikus kör már nagyon ismeretes a szervezett mun­kásság és a polgári nagyközönség előtt is azon garázdaságokért, melyet­ ott már elkövettettek és onnan az ut­cákon lejátszódnak. Nem egy berúgott csuhás söpörte már végig csuhájával a Kossuth Lajos­ utcát. Nagyon termé­szetes, hogy az ilyesmikről az „új szemetes láda“ nem szokott megemlé­kezni, mert ez még neki is bűzös volna nagyon. Inkább hallgat velük. Mi is hallgatnánk, ha nem pappal történt volna meg az eset. A múlt napok egyikén Stefán tisztelendő úr „művészetet“ akart bemutatn­i a körben a tagoknak, azt, hogy ő képes a ház tetejére felmászni, de­­ egy liter borért. Meg lett kötve az alku úgy, hogy feldobnak a tetőre egy kalapot és ha az lehozza, megkapja az egy liter bort. És Stefán — a „tisztelendő úr“ —­ a fogadást megnyerte. Sem neki, sem csuhájának baja nem esett. Jele, hogy a mászásban sokféleképen begyakorolta magát. — De ha egy „vörös“ tette volna ezt, ordítana az „új szemetes láda“: mit nem tesz a vörös a torkáért? A pap nem a torká­ért tette, mi? Dregán Sándor, a „per alak“. A pécsi „új szemetes ládából“ e hó 25-én Dregán Sándor a „szemetes“ pincér alak azt bukkantotta ki, hogy ő be­csületes munka embere és jóravaló hazafias polgár. Minden kommentár nélkül a következő pontokba foglalt bizonyítványt állítjuk ki Dregán Sándor pincérről: 1. A „Pécsi Pincér Egylet“ 1905 . szeptember hó 26-án tartott választ­mányi ülése Dregán Sándor és társa pincértagokat tisztességgel össze nem férhető magaviseletük miatt az egylet kebeléből kizárta. A pincérek egyleté­nek ekkor még 1. ügynök volt az ügy­vezetője és a pécsi pincérek a szervezet terén még aludtak. 2. A pécsi kávéház-, étterem-, szál­loda- és vendéglőtulajdonosok Oregán Sándort állandóan sohasem alkalmaz­ták, de még kisegítőnek sem látják szívesen. 3. Kassán is csak kisegítőként sze­repelt. Hogy onnét is miként kellett eljönnie, azt a pécsi pincérek jól tudják. 4. Egy éve annak, hogy a pincérek szaklapjának előfizetése kezelőjétől megbízatást kapott, hogy a szaklap előfizetéseket szedje be. Dregán Sándor, a „becsületes munka és megbízhatóság embere, a jóravaló keresztény és haza­fias polgár­ alakú 50 koronára rugó szaklap-előfizetést be is szedett, erről azonban a mai napig még egy fillérrel sem számolt el. Hogy elszámolás kö­telezettségétől megszabadulhasson, 1908 május hó 1-én a Tettyén a vörösöket mint kiseggő pincér minőségben szol­gálta ki. Minthogy a rendes fizetésén felül busás borravalót nem vághatott zsebre, már az nap este Weindorfernal a szervezett munkásságot koldus kutyák­nak nevezte. Azóta Jurányi ügynök sárga katonája lett. A madarat tolláról, embert barátjáról ismerik meg. A fekete csuha minden piszkot eltakar. Még azt a szemetet is, melyet az általa nevezett „munkás­­csürhe“ kebeléből kirúgott. Amiről a „Délsomogy“ hallgat. E­­ hó 4-én virradóra azt hitték a sziget­­i váriak, hogy néhány úri fickó fölfor­gatja az egész várost. Lumpoltak ugyanis egész éjszaka és a lumpolás­ból ki az utcára, volt a jelszó, ahol a a legveszekedettebb duhajkodást vit­ték végbe: lövöldöztek, az iparosok cégtábláit leszaggatták, a házak előtt levő padokat felszakították, kapukon a zárokat is feszegették, boltajtók vas­­rudainak a leszakításával is próbál­koztak, egy szóval, oly gyalázatos ko­­miszságot követtek el, amiért ha mun­kások követik el, nem néhány hónapi, de talán 1­2 évi börtönre ítélték volna. A duhajkodókat is elítélték: egyet 40 és hármat 20-20 korona pénzbüntetésre. Mint említettük, a du­­hajkodók komiszságán a fél város fel­háborodott, egész hangosan adott fel­háborodásának kifejezést, a „Délso­mogy“ mégis hallgatott róla. Hogyne, hiszen ez nem volt képviselőválasz­tás, hogy a lapjának kauciót hozott volna. • A munkásiskolában a legközelebbi előadás március 4-én (csütörtökön) tartatik. Tárgy: Az élet törvényei. Előadó: Szilárd Ármin dr. Be az is­kolába, tanuljunk munkások. Bányamunkások gyűléséből. Nép­­gyűlést tartottak a bányamunkások Pécsbányatelepen a Brucker-féle ven­déglőben Niedling János elnöklése és Starcz József jegyzősége mellett. Napi­renden volt „Az adóreform és a bányamunkások helyzete. A társláda alapszabályainak módosítása“. Baron Ede Budapestről egy órán át vázolta azokat a cudar állapotokat, melyben a bányamunkások szenvednek. Fel­hozta a brezsovai bányamunkások helyzetét is, melyből ezt a kóstolót adta: A község 4572 lakossal bír. Orvos, gyógyszertár, bába, iskola nincs benne. De a helyett van két baromorvos és négy pap. Ha egyebet nem mondana, ez maga elegendő volna megértésre, hogy mi­lyen lehet a helyzet. A legnagyobb nyomor mindenütt. Buzdit végül a szervezkedésre. Szabó József elvtárs a bányatársládákról beszélt, melyeket államosíttatni óhajtana és amig a mun­kások ezt keresztül vihetik, a társláda választmányában az jusson érvényre, amit a választmány határoz, nem pedig amit az igazgató akar. A gyűlésen­­ mintegy 1600 bányamunkás jelent meg,­­ akik között ott láttuk a pécsi bánya­igazgatóság titkárát, Ruh N.-t is. Nyugtázás A Munkás-Otthonért lel­kesedő ifjúság bálján felülfizettek: Szabó József, Weindorfer János 4—4­­ kor., Javíthatatlan 2 kor. MUNKÁS 1909. február 28. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az

Next