Munkás, 1909 (12. évfolyam, 9-26. szám)
1909-02-28 / 9. szám
s pusztítani való. Magukról a megtelejpedett specifis (fajlagos) falusi kismesterekről (szűcs, varga, bognár, kovács) is tudomásos, mily kemény harcot vívnak régi birtoklatokért. A falusi népnek konzervatív érzületéről való állítás érvényességét elvesztette. Falunlakók igényei megvárosodtak. A falusi ember manapság nem a faluban szerzi meg szükségleteit, hanem a szomszéd városban, készen. Talán ugyanazt az almáriumot veszi meg, melyet a falubeli asztalos komája épen most hozott a raktárba. Zománczos edény, petróleum-lámpa, bőrlószerszám egyéb vaseszközök — ezek mind mindennapi szükségleti cikkekké lettek a falun is. A felesége ugyanazt a holmit veszi meg a házalótól kendő stb. alakjában, melyet a saját székén szőtt. Az ember majdnem azt mondaná, hogy megfordult a kocka: a nagyváros a jövőben több és biztosabb munkaalkalmat nyújt a kézművességnek, mint a vidék. A nagyvárosi ipari életnek gyors újjáalakulása minden nap ad ügyes kismesternek keresetre alkalmat, nevezetesen az építkezés terén, a vízvezeték és légszeszberendezkedésekre gondolva, a kismesternek mindig jut egy-egy hulladék. Tehát a megvont újdonmunka helyett nem csekély terjedelmű javítási és aprólékmunka által a kézművesség a nagyvárosokban még egy ideig, de fogyva, fenn fogja tart hatni magát. A gazdasági hajtóerőkről melyek a kézművesség eloszlását és lassú tönkremenését elősegítik, egy következő cikkben fejtegetjük. Társadalmi szemle. Pap a háztetőn — egy liter borért. A budai külvárosi katolikus kör már nagyon ismeretes a szervezett munkásság és a polgári nagyközönség előtt is azon garázdaságokért, melyet ott már elkövettettek és onnan az utcákon lejátszódnak. Nem egy berúgott csuhás söpörte már végig csuhájával a Kossuth Lajos utcát. Nagyon természetes, hogy az ilyesmikről az „új szemetes láda“ nem szokott megemlékezni, mert ez még neki is bűzös volna nagyon. Inkább hallgat velük. Mi is hallgatnánk, ha nem pappal történt volna meg az eset. A múlt napok egyikén Stefán tisztelendő úr „művészetet“ akart bemutatni a körben a tagoknak, azt, hogy ő képes a ház tetejére felmászni, de egy liter borért. Meg lett kötve az alku úgy, hogy feldobnak a tetőre egy kalapot és ha az lehozza, megkapja az egy liter bort. És Stefán — a „tisztelendő úr“ — a fogadást megnyerte. Sem neki, sem csuhájának baja nem esett. Jele, hogy a mászásban sokféleképen begyakorolta magát. — De ha egy „vörös“ tette volna ezt, ordítana az „új szemetes láda“: mit nem tesz a vörös a torkáért? A pap nem a torkáért tette, mi? Dregán Sándor, a „per alak“. A pécsi „új szemetes ládából“ e hó 25-én Dregán Sándor a „szemetes“ pincér alak azt bukkantotta ki, hogy ő becsületes munka embere és jóravaló hazafias polgár. Minden kommentár nélkül a következő pontokba foglalt bizonyítványt állítjuk ki Dregán Sándor pincérről: 1. A „Pécsi Pincér Egylet“ 1905 . szeptember hó 26-án tartott választmányi ülése Dregán Sándor és társa pincértagokat tisztességgel össze nem férhető magaviseletük miatt az egylet kebeléből kizárta. A pincérek egyletének ekkor még 1. ügynök volt az ügyvezetője és a pécsi pincérek a szervezet terén még aludtak. 2. A pécsi kávéház-, étterem-, szálloda- és vendéglőtulajdonosok Oregán Sándort állandóan sohasem alkalmazták, de még kisegítőnek sem látják szívesen. 3. Kassán is csak kisegítőként szerepelt. Hogy onnét is miként kellett eljönnie, azt a pécsi pincérek jól tudják. 4. Egy éve annak, hogy a pincérek szaklapjának előfizetése kezelőjétől megbízatást kapott, hogy a szaklap előfizetéseket szedje be. Dregán Sándor, a „becsületes munka és megbízhatóság embere, a jóravaló keresztény és hazafias polgár alakú 50 koronára rugó szaklap-előfizetést be is szedett, erről azonban a mai napig még egy fillérrel sem számolt el. Hogy elszámolás kötelezettségétől megszabadulhasson, 1908 május hó 1-én a Tettyén a vörösöket mint kiseggő pincér minőségben szolgálta ki. Minthogy a rendes fizetésén felül busás borravalót nem vághatott zsebre, már az nap este Weindorfernal a szervezett munkásságot koldus kutyáknak nevezte. Azóta Jurányi ügynök sárga katonája lett. A madarat tolláról, embert barátjáról ismerik meg. A fekete csuha minden piszkot eltakar. Még azt a szemetet is, melyet az általa nevezett „munkáscsürhe“ kebeléből kirúgott. Amiről a „Délsomogy“ hallgat. E hó 4-én virradóra azt hitték a szigeti váriak, hogy néhány úri fickó fölforgatja az egész várost. Lumpoltak ugyanis egész éjszaka és a lumpolásból ki az utcára, volt a jelszó, ahol a a legveszekedettebb duhajkodást vitték végbe: lövöldöztek, az iparosok cégtábláit leszaggatták, a házak előtt levő padokat felszakították, kapukon a zárokat is feszegették, boltajtók vasrudainak a leszakításával is próbálkoztak, egy szóval, oly gyalázatos komiszságot követtek el, amiért ha munkások követik el, nem néhány hónapi, de talán 12 évi börtönre ítélték volna. A duhajkodókat is elítélték: egyet 40 és hármat 20-20 korona pénzbüntetésre. Mint említettük, a duhajkodók komiszságán a fél város felháborodott, egész hangosan adott felháborodásának kifejezést, a „Délsomogy“ mégis hallgatott róla. Hogyne, hiszen ez nem volt képviselőválasztás, hogy a lapjának kauciót hozott volna. • A munkásiskolában a legközelebbi előadás március 4-én (csütörtökön) tartatik. Tárgy: Az élet törvényei. Előadó: Szilárd Ármin dr. Be az iskolába, tanuljunk munkások. Bányamunkások gyűléséből. Népgyűlést tartottak a bányamunkások Pécsbányatelepen a Brucker-féle vendéglőben Niedling János elnöklése és Starcz József jegyzősége mellett. Napirenden volt „Az adóreform és a bányamunkások helyzete. A társláda alapszabályainak módosítása“. Baron Ede Budapestről egy órán át vázolta azokat a cudar állapotokat, melyben a bányamunkások szenvednek. Felhozta a brezsovai bányamunkások helyzetét is, melyből ezt a kóstolót adta: A község 4572 lakossal bír. Orvos, gyógyszertár, bába, iskola nincs benne. De a helyett van két baromorvos és négy pap. Ha egyebet nem mondana, ez maga elegendő volna megértésre, hogy milyen lehet a helyzet. A legnagyobb nyomor mindenütt. Buzdit végül a szervezkedésre. Szabó József elvtárs a bányatársládákról beszélt, melyeket államosíttatni óhajtana és amig a munkások ezt keresztül vihetik, a társláda választmányában az jusson érvényre, amit a választmány határoz, nem pedig amit az igazgató akar. A gyűlésen mintegy 1600 bányamunkás jelent meg, akik között ott láttuk a pécsi bányaigazgatóság titkárát, Ruh N.-t is. Nyugtázás A Munkás-Otthonért lelkesedő ifjúság bálján felülfizettek: Szabó József, Weindorfer János 4—4 kor., Javíthatatlan 2 kor. MUNKÁS 1909. február 28. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az