Munkás, 1911 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

e­ kedetük duplán árt a segélyezettnek, mert amit adnak, azt kapzsiságuk nyomban vissza is követeli, így végig­haladva a társadalmi bajokon, látható, hogy miként nőnek egymásra a nehéz­ségek, miért satnyul el és válik tehe­tetlenné a nép. A magyar honban, ahol bőven terem élelmi cikk, a legrosszabb táp­lálkozás, éhezés van. Egészségtelenek a lakások, amel­lett méregdrágák és csak az utóbbi időben 20—25 százalékkal emelkedett a lakbér. Nagy uradalmaink vannak, ahol terem minden és még sem jut nekünk semmi, mert külföldre szállít­ják azt. Nem törődnek a magyar urak a néppel, fő, hogy haszon legyen. 50 százalékos élelmiszer uzsorát űznek büntetlenül a nép rovására. Egy fran­cia tudós tanulmány utján ellátogatott hozzánk és az összeállított leírásában található, hogy a magyar népnek élet­módja a legalsóbb rendű, a legruttább. Az 1—5 éves gyermekek elhalálozása, mely 40—50 százalékkal szerepel, a vámsorompók, melyek a behozatalt akadályozzák, bizonyítják, hogy itt ná­lunk a drágaság folytán az élelmezés hiányossága pusztít. És ilyenkor a nagy urak nem akarnak olcsóbb húst, szerb marhát vagy argentiniai húst behozatni, hanem mint egy francia ki­rálynő, amikor megkérdezte udvar­hölgyétől, hogy miért lázong a nép és azt a választ kapta: mert éhes, nincs kenyere, — azt felelte : egyen kalácsot, ilyen flegmával mondják a grófok és papok: nincs hús, egyen növényt, füvet az éhező nép. A kivándorlás is éppen a nyomor miatt terjed és ők, az urak még mindig jól érzik magu­kat. Sok szenvedést, igazságtalanságot lehet még felsorolni, de az eddigiek is mutatják, hogy mi rózsás életet nem élünk, ez csak egy pár tucat „haza gazdának“ van. Kivezető utat kell keresni, ez pedig a szervezkedés és öntudat. A munkásokat addig lehet kizsákmányolni és üldözni, amíg buta, gyáva. Ha felismeri az összetartozan­­dóság szükségességét és erejét, akkor nyert Ügye van. Ehhez a sajtó erősí­tése is hozzájárul. Azé a sajtóé, amely kíméletlenül támadja az ellenünk törő­ket és megalkuvás nélkül nevel pár­tunknak katonákat. Ez a szocialista pártlapok munkája. Majd ha mindezen igazságok át fogják hatni a nagy töme­get, akkor beszélhetünk a szeretet, testvériség és egyenlőség ünnepéről, most azonban még a karácsonyt sem vehetjük annak. Zajos taps és éljen­ TÁRSADALMI SZEMLE. A munkásgimnázium vasárnapja. Újév napján este 6 órakor Amerika őslakosságát, felfedezésének történetét, Mexico s Peru meghódítását mutatják be 76 vetített képben a főreáliskolában. Az előadás teljesen ingyenes s ott mindenki családtagjaival együtt meg­jelenhet. Nagy bányakatasztrófa. Szomorú karácsonyra virradtak a samashirei (Angolország) bányák munkásai. Meg­rendíthetnek a hírek mindenkit, akik­nek emberbecsülése nem az ál-prófé­­taságból áll, hanem érezni tudják, hogy mit jelent a világtól elzárt, a bányák mélyeiben elégett munkások halála. A rés követte a szónok beszédét, aki a karácsony előtti napokban nevezett bányába nyolcszáz munkás szállt le, hogy a Hilton-társaságnak szenet váj­jon, így aranyakat gurítson kasszájába. A tárnában egyszerre óriási robbanás hallatszott és hanyatt-homlok szalad­tak a kevés idővel előbb­­i rosszat sem sejtő munkások. A nyolcszáz bó­után Szabó József elvtárs mutatta be a kormányhatalom dolgait, már azt, amely a középiskolai tanárokat sem látja el illő javadalmazással, sőt fel­függeszti állásától az a tanárt, aki megmondja, hogy éhes gyomorral nem lehet himnuszt énekelni. Felfüggeszti, nyász közül 360-nak útját elzárta a azt a tanítóegyletet, amelynek hivata­los lapja felvilágosító munkát végez a tanítók körében. Kitér a nagybirto­kokra, a drágaságra, végül a helyi hús és tej­ínségről szól, amelyet tétlenül néz a pécsi hatóság; a vallások pap­jairól, akik a mindennapi kenyérrel való megelégedésre tanítanak, ők pedig még a kis káplánocskáktól is megvon­ják azt sok esetben. Egy alak furakodott a pódium felé, aki „szolnokolni“ akart. Keresztény­­szocialistának mutatta be magát és igy ráismertek elvtársaink arra, aki szél­hámos tempóval, álnévvel furakodott be idejövetelének első napján. Annyit beszélhetett csupán, hogy ők az álta­lános választójognak nem ellenségei. Evvel kezdte és e három szóval be is fejezte, mert a zaj elnyomta nemcsak hangját, hanem őt magát is az emel­vényről. Az ált. munkásdalárda akkordja zárta be a népgyűlést, felcsapó tűzláng, úgy, hogy a mene­külésre gondolniok sem lehetett. A 360 bennrekedt munkásnak több mint fele szénné égett. Elképzelhető az a veszedelmes, ijesztő kép, amikor az egész tárna egy tűztengerhez hasonló. A katasztrófa a jelentések szerint való­színűleg a biztosító lámpa eltörése vagy gyufagyújtás következménye. Pofozkodó orvos. Felháborító dol­gokat mondtak el szerkesztőségünkben Fóti Gyula dr. orvosról. A Zsolnay­­gyár munkásai elkülönítve az országos betegsegélyző pénztártól, külön válla­lati pénztárhoz tartoznak. Ennek a pénztárnak betegkezelő orvosa volt dr. és ennek a pénztárnak tagja Pros­­berger Márton gyári munkás. Munkás­társunk már egyizben munkaképtelen beteg volt, az utóbbi időben azonban eldolgozgatott. Dec. 27-én, mert beteg­sége ismét súlyosbodott, vizsgálat végett megjelent az orvos rendelőjében, aki mikor megpillantotta Prosbergert, csep­pet sem úri emberhez illően kérdezte: már megint mit akar? Mire a válasz volt, hogy betegsége miatt képtelen a korongon dolgozni. Erre se szó, se beszéd, neki ugrott a beteg embernek és hol ököllel, hol tenyérrel bántal­mazta. A megtámadott ember jelentést tett a rendőrségen és valószínű, hogy módját találja annak is, hogy a pénz­tár rehabilitálja őt. Másrészt azonban Elvtársainknak és olvasóinknak boldog új évet kíván a „Munkás“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Felszólítjuk a helyi szakmák ösz­­szes lapkezelőit, hogy szíveskedje­nek január 2-án, 4-én, 7-én (hét­főn, szerdán vagy szombaton) , arra is aktuális ezen eset, hogy a órakor a lap elszámolása végett vállalati pénztárak alkalmazottait figyel­okvetlen jelentkezni. meztessük, miszerint annak igazgató­sága ügyeljen arra is, hogy a gyár ne csak termelje a betegeket, hanem védje is meg, részesítse is őket párt­fogásban, ha mindjárt az orvost kell is megfedni. A tanácsos rokona — nyugdíjas állásban. A városi tanács a legutóbbi közgyűlésen ismét tanújelét adta, hogy ő megbecsüli a város munkásait, nyug­­díjképessé teszi, ha a rokoni kötelék fűzi az illetőt valamelyik tanácstaghoz, vagy legalább is választójoggal bír. Mert annak is nagy hasznát lehet venni, így most időszerűvé válik an­nak felemlítése is, hogy a vágóhidnál alkalmazott gépész 10 évig hiába szorgalmazta nyugdíjra való jogosítá­sát. Nem sikerült. A véletlen azonban A kiadóhivatal. MUNKÁS 1911. január 1. Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, míg az

Next