Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-25 / 17. szám

1915. április 25. MUNKÁS hogy az egyes államok érdekellen­téteiket békés uton egyenlítsék ki; követelni fogják, hogy az állami szerződéseket és egyezségeket a népkép­viselet demokratikus ellenőrzésének vessék alá ; követelni fogják a fegyverkezésnek nemzetközi szerződésekben kimon­dott egyenletes csökkentését mind­addig, amíg az általános lefegyvere­­zés meg nem valósulhat , követelni fogják végül valamennyi nép ö/szentje/fe é­s­ t jogának elismerését. Ezenkívül Németország, Ausztria és Magyarország szociáldemokrata pártjainak képviselői hangsúlyozzák : az a tény, hogy a hadviselő államok szociáldemokrata pártjai országukat és népüket védelmezik, nem akadá­lyozhatja meg őket az összes szocia­lista pártokhoz való nemzetközi vi­szonyuk fentartásában, sem abban, hogy nemzetközi intézményeik to­vábbi működését biztosítsák. Valamennyi ország munkásai egyesüljetek. HÍREK Vendégek nem fogadtatnak. De nem ám ! Mi szegény pécsiek ma már nem igen engedhetjük meg magunknak azt a máskor nem is különös passziót, hogy vidéki ven­dégeket fogadjunk, akiknek szállás is kell, meg ennivaló is kell, még­pedig amolyan sátoros ünnepnapi lakoma rendezés keretei között mo­zogva. Ha valamikor ennek a rossz szo­kásunknak élhettünk is, ez mára megszűnt , megszűnt pedig azóta, amióta meg van adva, hogy a tisz­telt gyomrunknak mely mértékig járhatunk kedvébe. Sokunk bizonyára nem is gondolt arra, amikor az utalványrendszer életbe lépett, hogy ki bánja meg ezt legjobban. Mi magunk majd csak el­vesződünk valahogy, de azok a sze­gény, vidékről néha hozzánk el-el­­látogató sógorok, nagybátyák és né­­nék, anyósok és hasonló rokonsá­gok, ezeknek a megszokott vendé­geskedésének most már Hittek ala­posan, mert legfőbb kelléke a ven­dégjárásnak, az eszem-iszom, ez most egy kis nehézségekbe ütközik, mivel­hogy az ő tisztelt gyomraikra nin­csen az­­ utalványrendszer tekintet­tel és így ők, ha jönnek, hát egész szépen otthon is hagyhatják a fogai­kat, mert szükségük azokra, amíg itt koplalnak, nem igen lesz, ha csak a körmeiket nem rágják unalomból. Vagyis az látszik ki ezekből, hogy a kedves rokonok egyelőre jobban teszik, ha otthon maradnak. Nem így áll a bál egészen. Lehet a bajon segíteni egy kis leleményes­séggel. Én pl. e hó 12-én az alábbi meleghangú és előzékeny levéllel igye­keztem a nehéz kérdést megoldani, úgy, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. A leve­let egyik vidéki faluban gazdálkodó sógoromnak irtam­ és ugyanilyenféle tartalmú levelekkel kedveskedtem összes, vendégeskedő hajlalmáról is­mert rokonaimnál is : — Kedves sógor! Ne haragudj, hogy ez egyszer ilyen szokatlanul hosszú lére eresztett levelet írok, különösképp pedig, hogy ez egyszer ilyen furcsaságokat kell tőlem ol­vasnod. Arról van szó, hogy nálunk egyelőre megszűnt a régi szokásba vett vendégjárás rendszere, mivel­ 3 A háború eseményei * * * — Az északi harctér. — A Kárpátokban az oroszok offen­­zívája teljesen megállt. Ezt jelen­tette az utóbbi napokban hadveze­tőségünk a kárpáti hadszíntérről. A csütörtökön érkezett jelentésekben a legutóbbi napok harcairól az állt, hogy az oroszok az Erdős-Kárpá­tok szakaszán, a Labore, Ung és Ondava völgyek közötti arcvonal ellen intéztek heves támadást, ered­ménytelenül. Háromezer foglyot ve­szítettek és a támadást kénytelenek voltak beszüntetni. Az északi harc­tér egyéb színterein nem történt lé­nyegesebb esemény. A jelentésekből egyébként az világlik ki, hogy az oroszok, dacára a hosszú heteken át folyt véres erőfeszítéseknek, a kárpáti szakaszon nem tudtak előre­jutni, legkevésbbé sikerült nekik had­seregünk frontját valamely ponton áttörni. Hogy az orosz hadseregnek komoly szándéka volt a Magyar­­ország területére való betörés, azt legékesebben mutatja az a körül­mény, hogy a kárpáti harcokban nem riadtak vissza a legsúlyosabb veszteségteljes vállalkozásoktól sem, hanem folytatták a reménytelen tá­madásaikat mindaddig, amíg csak a támadó erejük teljesen el nem hagyta őket. Varsótól északkeletre is harcok­ról jöttek jelentések az utóbbi napok­ban, lényeges eredményekről azon­ban ezek a jelentések nem szólnak. A francia harctér eseményeiről egyforma, kilátásta­lan francia és angol erőlködésekről jönnek hírek állandóan. A szövet­ségesek itt is, ott is próbálkoznak előrejutni, természetesen nem sok sikerrel, mert a német hadállások végig annyira megvannak erősítve, hogy a szövetségeseknek az a terve, hogy az ellenséget francia és belga területről kiűzzék, alighanem csak terv marad. Naponta történnek hol az egyik, hol másik fél részéről légi támadások is. A németek az utóbbi héten pl. ismét támadást intéztek Zeppelinjeikkel az angol szigetország néhány városa ellen. A nagy háború­hoz viszonyítva ezeknek a légi táma­dásoknak azonban sok jelentőségük természetesen nincsen. A tengeri háború eseményeiről csak annyit, hogy a német tengeralatt­járók az utóbbi héten is elsü­lyesz­­tettek néhány angol gőzöst, mint rendesen eddig tették. A törökök háborúja. A Dardanellák ostroma még min­dig szünetel, eltekintve egy-egy jelen­téktelenebb, egy-két hadihajó által véghezvitt pár órás támadástól. A szövetséges flotta hír szerint a közeli napokra ígéri az újabb általános rohamait a tengerszoros ellen. Állí­tólag egyidejűleg az orosz flotta is akcióba lép a Boszporusz ellen. A kaukázusi harctérről is érkeztek hírek újabban török sikerekről. A Balkánon A szerb harctéren még tart a nyu­galom általában. Némely ponton fo­lyó ágyúharcokról jöttek jelentések ugyan, lényegében azonban a szerb harctéren most sem történik jelentős esemény. A Balkán-államok magatartásá­ban sem történt különösebb válto­zás. Úgy Görögország, mint Romá­nia és Bulgária erősen tartják ma­gukat a semlegességük mellett. A Bulgária és Szerbia között folyt határincidensek elsimításában meg­indult tárgyalások még folynak. Kína és Japán konfliktusáról újabban arról érkez­tek hírek, hogy a két fél között még mindig állnak fenn vitás pontok, amikre nézve nem tudnak megálla­podásra jutni. Olyan kérdésekről van ugyanis szó, amelyekben Anglia is erősen érdekelve van és Kín­a ezért azon az állásponton van, hogy ezeket a kérdéseket Anglia bevonásával sze­retné letárgyalni. Japán viszont azt mondja, hogy Angliával ő majd el­intézi a dolgot, csak Kína egyezzen bele abba. A helyzet különben eny­hének mondható az ellenfelek között.

Next