Munkás, 1915 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-11 / 28. szám

e­ reség érte az olaszok azon hadtesteit, amelyek ezen a frontrészen támad­tak. Az erre vonatkozó osztrák­magyar hadvezetőségi jelentés kü­lönben így hangzik : (Hivatalos jelentés. Kiadták 1915 július 6-án.) A görzvidéki harcok, amelyek a legutóbbi napokban mind nagyobb terjedelmet öltöttek, tegnap az olasz III. hadsereg általános támadása kö­vetkeztében csatává fejlődtek. Az ellenségnek mintegy négy hadtestje hatalmas tüzérségi támogatással elő­renyomult, a görzi hídfőtől a tengerig terjedő harcvonalunk ellen. Teljesen visszaverettek és borzalmas veszte­ségeket szenvedtek. Az olaszok a rákövetkező napon már nem támadtak ezen a szakaszon, hanem ettől északra a Kun-hegység ellen kezdtek támadást, de itt is minden siker nélkül és súlyos veszte­ségekkel. Az olasz haderő eddigi veszteségeit egyébként már 100.000 emberre be­csülik, ami az alig kéthónapos hábo­rúban igen tekintélyesnek mondható. Az olasz harctér többi pontjain lényegesebb esemény nem igen tör­ténik. A nyugati háború, Nyugaton a németek, úgy látszik, az eddigi defenzív magatartásukból kezdenek kilépni és egyre sűrűebben lépnek offenzívába a franciák és angolok ellen a harcvonal egyes pont­jain. A héten különösen több sikeres támadást intéztek a németek az el­lenséges állások ellen és sikerült több ponton tért nyerniök. Az ezen har­cokban a németek közel 4000 francia foglyot ejtettek és több ágyút, gép­fegyvert és egyéb hadianyagot és eszközöket zsákmányoltak. Az utóbbi napokban különben majdnem az egész hosszú harcvona­­lon erős küzdelmek folynak, melyek­ben úgy az egyik, mint a másik fél támad és védekezik. A németek a franciák és angolok összes támadá­sait sikerrel visszaverik és több he­lyen elhódították az ellenség állásait. Különösen a Maas- és Mósel-folyók közötti vidéken erősek a harcok, de Ypern körül is meg-megújuló küz­delmek folynak, úgyszintén az Ar­­gonneokban és a Vogézekben is. A németek a héten hatalmas ágyu­­tűzzel felgyújtották Arras városát, amikor az onnan támadó franciákra lövöldöztek. A tűzvészben hír szerint az arrasi székesegyház is elpusztult. A tengeri háborúban a német ten­geralattjárók az utóbbi hetekben cso­dálatos tevékenységgel dolgoznak. Naponta szinte tömegesen sülyesztik el az ellenséges, de különösen az angol kereskedelmi hajókat, amelyek között számos a 3—4—5 ezer tonnás hajó, sőt a múlt héten egy több mint 8000 tonnás angol személyszállító hajó is áldozatul esett a német tor­pedónak, amely azonban most nem utasokat, hanem hadidugárut szál­lított Amerikából Angliának. A Dardanellák ostroma. Az utóbbi napok hírei szerint a Dardanelláknál a szövetségesek alább hagytak támadó magatartásukkal, amely számukra semmi sikert, de annál több veszteséget eredménye­zett. A Gallipoli-félszigeten most leg­inkább lövészárokharcok folynak, a­melyek a leghevesebbek most is Sedil-Bahrnál, a törökök jobbszárnya felől. Egy német tengeralattjáró a héten a Dardanelláknál elsülyesztett egy angol csapatszállító hajót, amelyen hír szerint 2—3 ezer katona volt. A nagy hajó az összes rajtalévőkkel együtt 2-3 perc alatt elmerült és senkit sem lehetett róla megmenteni. Egy genfi távirat szerint a szövet­ségesek Gallipolinál eddig mintegy 85.000 embert veszítettek. A déli harctér és a déli államok. Az osztrák-magyar hadvezetőség jelentése szerint Montenegró határán Trebinje körül a héten harcok voltak a montenegróiakkal, akik támadást intéztek ottani hadállásunk ellen, azonban sikerrel és súlyos vesztesé­gekkel visszavetettek és még egy jelentékeny állásukat is elfoglalták csapataink. Olaszország és Szerbia meg Monte­negró között az Albán kérdésben, amint a legutóbbi napok hírei szól­nak, még sincsen valami barátságos hangulat, legkevésbé megegyezés. Az ántánt hatalmak, valamint eme há­rom fél között a szerb és montenegrói megszállás miatt élénk tárgyalások folynak és állítólag a hármas ántánt hatalmai is arra akarják rábírni Szerbiát és Montenegrót, hogy a megszállott albániai területeket is­mét kiürítsék, hogy az Olaszország­gal való konfliktus elkerülhető legyen. Az olasz kormány különben a gö­rögök albániai politikájával sincsen megelégedve és nincs kizárva, hogy HÍREK A Koch-féle sztrájk epilógusa. Még élénk emlékezetünkben élhet a múlt tavasszal a pécsi épülő üzlet vezető­ségi építkezésnél kitört és még a nyárba is behúzódó építőmunkás sztrájk története, amelyben az építő­­munkások szövetsége és az építő­iparos kutyaszövetség vívta elkese­redett harcát, Koch úrral, a főkutya­­szövetségessel az előtérben. Ebből a bérharcból kifolyólag a pécsi rend­őrség bizonyos sztrájktörő-leszerelés­ért Gáli György kőmíves elvtársat 100 torona pénzbírságra ítélte, amely ítélet felebbezés folytán a kereskede­lemügyi minisztériumhoz is eljutott. A napokban érkezett vissza a minisz­tériumtól az ügy aktája a miniszter döntésével, és pedig ránk nézve ked­vező döntésével, amennyiben Gáli elvtársat a miniszter a kihágás vét­ségének vádja alól felmenti. Az erről szóló miniszteri határozatot itt kö­zöljük : Kereskedelmi m. kir. minister. 81489. VI. A. —1914. sz. Pécs szab. kir. város tanácsának. A szabad királyi város tanácsa részéről 1914. évi augusztus hó 14-én 255 — 1914. kih. szám alatt hozott s az elsőfokú rendőri büntető bírósági ítélettel egybehangzó másodfokú íté­letet, mely Gáli György kőmives­­segéd, pécsi lakost azért, mert sztrájk idején az egyik kőmivessegédet sza­bad akaratának érvényesítésében fe­nyegetéssel akadályozni törekedett, az 1884: XVII. t.-c. 164. §-ába üt­köző kihágás miatt, ugyan e törvény­­szakasz alapján az 1901 : XX. t.-c. 23. §-ában jelzett célokra fordítandó 100 korona pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetében 5 napi elzárással bünteti, terhelt részéről a törvényes határidőben beadott fe­lebbezés következtében felülbírálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntető bírósági ítéletet megváltoz­tatom és terheltet az ellene emelt kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentem. Így kellett ítélkeznem, mert a lefolytatott eljárás során beigazolást nyert és az elsőfokú rendőri büntető bírósági ítélet indokolásában a ma­rasztalás indokául felhozott az a körülmény, hogy terhelt egymagá­ban azt mondta Juhász János kő­­mivessegédnek, hogy „nem felelek MUNKÁS 1915. július 11. közöttük is komplikációk fognak be­állni. Románia és Bulgária magatartá­sában lényeges változás eddig nem állt be. A munkásság az a szikla, amelyen a jövő temploma épül.

Next