Munkás, 1917 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-13 / 2. szám

XX. évfolyam. Pécs, 1917. Január 13, szombat,­­ stárr^ ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre 7.20 Fál évre . . 3.60 Kegyed évre 1,60 Egy flóra .. . .60 Egyes szám éra 14 fillér. Szociáldemokrata politikai hetilap, a szervezett ipari, földm­ű­velő- és bányamunkások pécsi fia Mindennemű pénzek, levelek és egyéb kül­demények a „MUNKÁS“ szerkesztőségébe­n Zrinyi­ utca 13. címre küldendők.­­ Felelős szerkesztő : MAGYAR JÓZSEF. Kiadja: ::: A pécsi szociáldemokrata pártszervezet. Szövegoldali hirdetéseket nem közlünk. A hirde­tési rovatban közölt hirdetések díja tarifánk szerint számittatik. — Hirdetéseket csak peri­sa­­téli délelőtt 9 óráig veszünk fel. A Szerkesztőség, kiadóhivatal és a szociáldemo­krata párttitkár­ság telefon­­száma 541 közlönye. » A két császár hadparancsot adott ki a minap abból az alkalomból, hogy az ellenség elutasító választ adott kormányaik békeajánlatára. E két hadparancs nem tartalmaz kisebb dolgot, mint azt, hogy az immár harmadik éve folyó háborút folytatni kell tovább, a győzelemig, mivel, a két uralkodó fölfogása szerint a konok ellenséget most már csakis a teljes legyőzetéssel lehet békére kényszeríteni. Mi szeretjük meghagyni mindenkinek a szabad véleménynyilvánítását és különösen meg is kell ezt tennünk akkor, amikor olyan tényezőkről van szó, akik nem jönnek hoz­zánk engedelmet kérni. Bátorkodunk azon­ban a két hadparancs okfejtésével vitába szállni, annál is inkább, mivel előző véle­ményünk sem volt más, mint a mai és mivel mi nagyon jól ismerjük a nép hangulatát, fölfogását a háború és béke kérdésében. Tudjuk, hogy a népek ma már mindenütt a béke mellett vannak óriási többségben és a megindult békeakciónak A népek érzik szörnyű vérveszteségüket, érzik a végpusz­­tulás hangos viharának közeledtét, ha még tovább is csorgatni kénytelenek vérüket, veszni, pusztulni javaikat, sok évszázadokon át nagy munkával felépített kultúrájukat. Mi lesz !zsináljunk? Ausztriában, amióta a szerencsétlen Stürglk eltűnt a politikai élet színteréről, egymást követik a kormányválságok. Különösen mi­óta az uralkodóváltozás is lejátszódott, nagy odaát a cserebere, tisztogatás: a személy­változások lavinaszerűen zúdulnak egymásra. Legutolsó és legfeltűnőbb volt a k­ül­ügyi vezetésben történt változás. Burián mint külügyminiszter menesztve lett és jött he­lyébe Cernin gróf, a volt bukaresti követ. Ez utóbbi változás annál érdekesebb, mivel éppen akkor állt be, amikor a béke ügye legjobban vajúdott, a legvárakozástelibb ügyként állt a politikai élet homlokterében. Szóval Ausztriában a már több éve tartó­­ parlamentnélküli kormányzási éra után mint­ha tisztulni kezdene a helyzet és átalakulni a rendes, parlamentáris kormányzati rend­szer útjára. Ott végre belátják talán, hogy sokáig nem lehet még sem az abszolutizmus jegyében kormányozni egy államot, külö­nösen akkor, amikor az államnak magának­­ a legnagyobb fokú egységességre van szük­sége, hogy létét a külső veszedelem ellen megverhesse. A sokféle nemzetiségből, tar­tományból összekovácsolt Ausztriában, a széthúzások eme tipikus hazájában is azt vették észre az illetékesek, hogy egy-két tucat hatalmasság önkénye csak ideig-óráig lehet ura a helyzetnek, mert az ilyen hatalom a végeredményben mégis csak alulról nyeri erejét, még ha erőszakkal szerzi is meg ezen alsó régiókból nyert tápot hatalma gyakor­lásához. Az erőszakot minden parányi állat csak addig-meddig tűri és a végén ahogy tud, védekezik ellene. Ausztriában pedig bizonyára azt vették észre, hogy az állam lét­alapját veszélyezteti az olyan politika, mely a nép ellen akarja a népet kormányozni bi­zonyos kisded érdekcsoportok szájaize sze­rint, osztályérdekeinek nézőpontjából. Az uj császár Ausztriában változást ho­zott úgy látszik a politikába. Új rendszert, alkotmányos politikai életet akar meghono­sítani, hogy ezzel használjon az állam erejét fokozó szándék ügyének. Minden jel arr­a vall, hogy az új urakodó komolyan törek­szik egy rendezettebb belpolitikai állapot létrehozásán odaát, amire ott tényleg óriási szükség is volna végre. De mennyire elmond­hatjuk ezt magunkról mi magyarok is­,Mi­­nálunk is kell történ­ni­e va­la­minek hamaro­ ’­san, ha az új király azt akarja, hogy a nép hite meg ne inogjon,azokban a tett királyi ígéretekben, amiket a trónra lépés idején kaptunk.

Next