Munkás, 1918 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1918-02-02 / 5. szám
XXI- évfolyam Pécs, 1918. február 2. szombat, 5. szám ELŐFIZETÉSI ab ffén évre 8.40 Fáium.. . 4.20 Ftrgiá évre 2.10 F$y tíz? . ..70 Ífjfí Sifft in 13 fillér. Szociáldemokrata politikai hetilap, a szervezett ipari, földmívelő- és bányamunkások pécsi Mindennemű pénzek, levelek és egyéb küldemények a „MUNKÁS“ szerkesztőségébe 3*i a Zrínyi utca 13. címre küldendők. —Felelős szerk.: SZABÓ JÓZSEF. Kiadja: ::: A pécsi szociáldemokrata pártszervezet ::: Szövegoldali hirdetéseket nem közlünk. A hírdetési rovatban közölt hirdetések díja tarifánk szerint számittatik. — Hirdetéseket csak péntek délelőtt 9 óráig veszünk fel. S?«rtMzbh*5 kiadtkivitit is a »«ekdésankréta firtMw Slfél*t»nszénnér»41 közlönye A munkások tömegsztrájkja. Január hó 12-én az orosz béketárgyaláson felállt Hoffmann tábornok a német hadvezetőség megbízottja és kijelentette az orosz delegáció előtt, hogy kifogásolja azt a hangot, amelyen az orosz küldöttek beszélnek és figyelmeztette őket arra, hogy ,,a győztes német hadsereg áll az orosz területen.“ Úgy látszott, hogy a német soldateska és a nagynémet uszítók diktálni akarnak. Január hó 10-én Tisza ezredes a munkapárt klubjában szintén uszított azok ellen, akik békeagitációval megmételyezik a nemzet lelkét, akik ,,végzetesen káros forradokgósdit játszatnak el a magyar nemzettel." Ugyanezen az ülésen fölkínálkozott és azt a javaslatot tette, hogy az összes polgári pártok fogjanak össze, állapítsák meg, hogy a választójog terén mennyit engedhetnek, azután egységes erővel gyűrjék le azt a ,,nemzeti veszedelmet“, amely a békeagitációban és a demokratikus fejlődésért való küzdelemben roegnyilvánnul.Ezt az arkeínát használta fel arra is, hogy a jól kereső munkások ellen uszítson, azok ellen, akik a gyárakban dolgoznak. Január 17-én Wekerle Sándor az úgynevezett demokrata miniszterelnek arról beszélt, hogy a nemzeti bajokat internationális mellékit nélkül kell tárgyalni. Védelmezte Hoffmann tábornokot és arról beszélt, hogy a felelőtlen tényezők, akik folyton sürgetik a békét csak gyöngítik a helyzetünk. E bevezetés után azzal fenyegetőzött, hogy a magyar kormány milyen rendelkezésére álló eszközzel el fogja fojtani ,,a béke jelszava alatt működő, de valójában a társadalmi rend felbontására törekvő mozgalmakat.“ A miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a magyar kormány a békét akarta, de egy szava sem volt a háborús uszítók ellen, egy szava sem volt a koncentrációt sürgető háborúra uszító Tisza ellen. Természetes, hogy az egész képviselőház tapsolt reakciós beszédének. A helyzet tehát az volt, hogy a háborús uszítók és a választójog ellenségei joggal azt remélhették, hogy a kormány új vizekre evezett, hogy hirdetett programját elhagyva azoknak szolgálatába szegődött, akik a régi rendszert, a régi osztályuralmat akarják megtartani. Ezt a helyzetet borította fel a magyar szervezett munkások tömegmozgalma. Az osztrák munkások helyi jelentőségű kenyérmozgalmai csütörtökön már átterjedtek Bécsre és így nem csodálható, hogy a békét sóvárgó magyar munkások a kormányprovokáció után pénteken reggel már százezrével csatlakoztak az osztrák elvtársak küzdelméhez, akik már akkor a béke és a demokrácia ügyéért tüntettek. Pénteken reggel még csak a főváros munkássága mondta ki az általános sztrájkot, de szombaton reggel már az ország többi nagyobb ipari városában szünetelt a munka, százezrek követelték a békét és a demokráciát. A mozgalom célja az volt, hogy mi határozott választ kapjunk arra, hogy a monarchia külügyi kormánya nem áll követelések mellé, hanem megmarad azon az alapon, amelyet gróf Czernin kijelölt, hogy a hódítások és kártérítés nélkül való és a népek megegyezését elősegítő békeköveteléseket támogatja. Világos, határozott választ kellett kapni arra, hogy a kormány nem szövetkezik a munkások és a demokrácia legveszettebb ellenségével, Tisza ezredessel, hogy nem olyan koncentrációra gondol, amely eltemeti a választójogot, hogy nem folytatja azt a reakciót, amelyet Tisza honosított meg, hogy több szabadságot, jobb élelmezést biztosít, a dolgozók tömegeinek. Ezekre a kérdésekre várt feleletet az általános sztrájkban álló sok százezernyi munkástábor. A munkások nagy tömeggyűlései küldötteket választottak, hogy a miniszterelnöktől ezekre a kérdésekre feleletet követeljenek. A magyar kormány kielégítő feleletet adott. Csatlakozott azokhoz a kijelentésekhez, amelyeket az osztrák munkások küldöttei szombaton éjjel kaptak Seidler osztrák miniszterelnöktől a külügyminiszterrel való előzetes megbeszélés alapján. A békére vonatkozóan kijelentette a magyar kormány, hogy a monarchia úgy mint eddig, ezentúl is az annexió és kártérítés nélket való béke alapján áll, hogy követeli a nemzetközi leszerelést, a döntőbíróságokat, hogy nem csatlakozik Németországnak ama felfogásához, amely a népek önrendelkezési jogát a hódított területeken megszünteti, hogy még Lengyelországban is az egész nép részvételével választott, alkotmányozó testületre bízza azt a döntést, hogy milyen formák között akar Lengyelország a jövőben berendezkedni. A választójog kérdésében is nyílt, határozott választ kaptunk. A kormány kijelentette, hogy haladéktalanul megkezdi a legkésőbb február első felében — a választójogi törvény tárgyalását, hogy változatlanul fentartja a törvényjavaslat minden alapvető intézkedését, hogy nem szövetkezik olyanokkal, akik a benyújtott javaslatnál kevesebbet, akarnak, hogy abban a pillanatban feloszlatja a képviselőházat, amikor meggyőződik róla, hogy ez a javaslat nem mehet keresztül. Ígéretet tett a kormány arra is, hogy a legerélyesebb eszközök alkalmazásával megjavítja a közélelmezést, tágítja a közszabadságok kereteit. E válasz után a magyar munkásságnak minden oka meg volt arra, hogy büszkén fölemelt fővel a győzelem érzésével térjen viszsza munkahelyére. Ezt kellett tennie annál inkább, mert az osztrák munkások is -808 szóval 2 ellenében szombaton éjjel elhatározták a munka fölvételét. És tenniük kellett ezt azért, mert a szakmai szabadszervezetek bizalmi férfiai, a pártbizalomi férfiak, a szaktanács és a pártvezetőség úgy döntöttek, hogy a kitűzött cél elérése után nincs többé értelme a munkaszünetnek. Sajnos a győzelem érzését lerontotta, hogy a munkások több helyen polgári egyének ugratására és rágalmazására figyelmen kívül hagyták a pártfórumok határozatait. A munkásmozgalom egységének ez a megtörése azzal a következménnyel járt, hogy a pártvezetőség lemondott és bár a pártbizalmiférfiak egyhangúan elítélték a kapitalisták szolgálatában álló rágalmazókat, bár kifejezték megbotránkozásukul, a fegyelemsértésen és bizalmat szavaztak a pártvezetőségnek, mégis fenn kellett tartani a lemondást, hogy a további teendők felett a pártválasztmány és a rendkívüli pártgyűlés, amelyet a pártvezetőség február 10-ére hívott össze dönthessen a továbbiak fölött. A rendkívüli pártgyűlésen kell dönteni a fölött, hogy a magyar munkásmozgalom a jövőben egységes maradjon-e. Meg kell vizsgálni, milyen bajokra vezethető vissza az az egyenetlenkedés, amely ebben az esetben lerombolta a győzelem értékét. Meg kell vizsgálni, mik okozták a bajokat, hogy tek bűnösek a fegyelemsértés elkövetésében. Kérlelhetetlenül kell eljárni mindazok ellen, akik nem álltak a helyzet magaslatán. Meg kell bírálni a pártvezetőséget, a pártfórumok tevékenységét, meg kell vizsgálni, hogy a bizalmi férfi rendszer megfelel-e a szükséges követelményeknek. A háborúra uszító sajtó magatartása mutatja a munkásoktól elért győzelem értékét. A nagynémetek azzal vádolják Czernikt, hogy összejátszott a szociáldemokratákkal és a kancellár környezetében azt beszélik, hogy Németországnak most már irányt kell változtatni és ha nem akar elszakadni Ausztri-Magyarországtól, akkor rá kell lépnie az annexió és kártérítés nélküli béke alapjára. Megdőlt a koncentráció is és a választójog törvényjavaslatának tárgyalása biztosítva van. Ezek az elért eredmények, amelyek teljes győzelmet jelentenek. Igazán értékes azonban csak akkor lesz ez a győzelem, ha a rendkívüli pártgyűlésen meg tudjuk tartani a mozgalom egységét, illetőleg miután még elszakadásról senki sem beszélt, ha helyre tudjuk állítani azt a fegyelmet, amely nélkül az egységes akció el sem képzelhető. Kormányválság — koncentráció. A Wekerle-kormány tehát átformálódott. Néhány volt miniszter helyett van most már néhány új miniszter, de a programrg állítólag a régi, vagyis annak legfőbb pontja nőtte is az általános választójog, igaz, hogy tapinta Tisza megbukott, azóta ez már a harmdik kormányalakulás és mindhárom alakulás a demokratikus választójog jegyében nent végbe, mindhárom kormány ezt a pontot jelölte meg léte alapjául, a választójogi törvény azonban, még mindig nincs megszavazva. Tiszáért bukása óta eltelt már több mint fél esztendő és ez az idő éppen elégséges lett volna arra, hogy törvénnyé váljon a választójog kiterjesztése, de a háromszor restaurált választójogi kormánynak eiiedig volt valami fontosabb dolga a választójog megalkotásánál. A legfőbb akadályát ennek bizonyára abban jelölik meg ezek a kormányok, hogy nincs többségük a Házba, s Tiszáékkal pedig nem tudnak megegyezni. Igaz, hogy aHázfeloszlatás segélyével ezen a bajon lehetett volna és lehetne segíteni, de ettől valami okból igen félnek Wekerléék is, elődeik is. Ehelyett örökösen alkudoztak a mungópárttal s itt párt alakulásokkal tölítötték eddig a drága időt, míg ez most végre , — úgy látszik — valóra valóban is van. Mint ismeretes, a Wekerle -kormány ujjáalakításával egyidejűleg az egységes kormánypárt alakulás is végbement a napokban ahogy úgy. Ez a dolog va: Veivdinahau.