Munkás, 1918 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1918-02-02 / 5. szám

XXI- évfolyam Pécs, 1918. február 2. szombat, 5. szám ELŐFIZETÉSI ab ffén évre 8.40 Fái­um.. . 4.20 Ftrgiá évre 2.10 F$y tíz? . .­.70 Ífjfí Sifft in 13 fillér. Szociáldemokrata politikai hetilap, a szervezett ipari, földmívelő- és bányamunkások pécsi Mindennemű pénzek, levelek és egyéb kül­demények a „MUNKÁS“ szerkesztőségébe 3*i a Zrínyi­ utca 13. címre küldendők. —­Felelős szerk.: SZABÓ JÓZSEF. Kiadja: ::: A pécsi szociáldemokrata pártszervezet ::: Szövegoldali hirdetéseket nem közlünk. A hírde­­­tési rovatban közölt hirdetések díja tarifánk szerint számittatik. — Hirdetéseket csak pén­­tek délelőtt 9 óráig veszünk fel. S?«rtMzbh*5 kiadtkivitit is a »«ekd­ésan­­kréta firtMw Slf­­él*t»n­­szénné­r»41 közlönye A munkások tömegsztrájkja. Január hó 12-én az orosz béketárgyaláson felállt Hoffmann tábornok a német hadve­zetőség megbízottja és kijelentette az orosz delegáció előtt, hogy ki­fogásolja azt­ a hangot, amelyen az orosz küldöttek beszélnek és figyelmeztette őket arra, hogy ,,a győztes német hadsereg áll az orosz területen.“ Úgy látszott, hogy a német soldateska és a nagynémet uszítók diktálni akarnak. Január hó 10-én Tisza ezredes a munka­párt klubjában szintén uszított azok ellen, akik békeagitációval megmételyezik a nem­zet lelkét, akik ,,végzetesen káros forradok­­­gósdit játszatnak el a magyar nemzettel." Ugyanezen az ülésen fölkínál­kozott és azt a javaslatot tette, hogy az összes polgári pártok fogjanak össze, állapítsák meg, hogy a­ választójog terén mennyit engedhetnek, azután egységes­ erővel gyűrjék le azt a ,,nemzeti veszedelmet“, amely­ a békeagi­­tációban és a demokratikus fejlődésért való küzdelemben roegnyilvánnul.­Ezt­ az arke­­­ínát használta fel arra is, hogy a jól kereső mun­kások ellen uszítson, azok ellen, akik a gyá­rakban dolgoznak. Január 17-én Wekerle Sándor az úgyneve­zett demokrata miniszterelnek arról beszélt, hogy­ a nemzeti bajokat internationális mel­lé­kit nélkül kell tárgyalni. Védelmezte Hoff­mann tábornokot és arról beszélt, hogy a felelőtlen tényezők, akik folyton sürgetik a békét csak gyöngítik a helyzetünk­­. E bevezetés után azzal fenyegető­­zö­tt, hogy a magyar kormány milyen rendelkezésére álló eszközzel el fogja fojtani ,,a béke jel­szava alatt működő, de valójában a társa­dalmi rend felbontására törekvő mozgalma­kat.“ A miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a magyar kormány a békét akarta, de egy szava sem volt a háborús uszítók ellen, egy szava sem volt a koncentrációt sürgető háborúra uszító Tisza ellen. Természetes, hogy az egész képviselőház tapsolt reakciós beszédének. A helyzet tehát az volt, hogy a háborús uszítók és a választójog ellenségei joggal azt remélhették, hogy a kormány új vizekre evezett, hogy hirdetett programját el­hagyva azoknak szolgálatába szegődött, akik a régi rendszert, a régi osztályuralmat akar­ják megtartani. Ezt a helyzetet borította fel a magyar szervezett munkások tömegmozgalma. Az osztrák munkások helyi jelentőségű kenyér­­mozgalmai csütörtökön már átterjedtek Bécsre és így nem csodálható, hogy a békét sóvárgó magyar munkások a kormány­pro­vokáció után pénteken reggel már százezré­vel csatlakoztak az osztrák elvtársak küz­delméhez, akik már akkor a béke és a de­mokrácia ügyéért tüntettek. Pénteken reg­gel még csak a főváros munkássága mondta ki az általános sztrájkot, de szombaton reg­gel már az ország­ többi nagyobb ipari váro­sában szünetelt a munka, százezrek köve­telték a békét és a demokráciát. A mozgalom célja az volt, hogy mi hatá­rozott választ kapjunk arra, hogy a monar­chia külügyi kormánya nem áll követelések mellé, hanem meg­marad azon az alapon, amelyet gróf Czernin kijelölt­, hogy a hódítások és kártérítés nél­kül való és a népek megegyezését elősegítő békeköveteléseket támogatja. Világos, ha­tározott választ kellett kapni arra, hogy a kormány nem szövetkezik a munkások és a demokrácia legveszettebb ellenségével, Tisza ezredessel, hogy nem olyan koncen­trációra gondol, amely eltemeti a választó­jogot, hogy nem folytatja azt a reakciót, amelyet Tisza honosított meg, hogy több szabadságot, jobb élelmezést biztosít, a dol­­gozók tömegeinek. Ezekre a kérdésekre várt feleletet az álta­lános sztrájkban álló sok százezernyi mun­kástábor. A munkások nagy tömeggyűlései küldötteket választottak, hogy a miniszter­elnöktől ezekre a kérdésekre feleletet köve­teljenek. A magyar kormány kielégítő fele­letet adott. Csatlakozott azokhoz a kijelen­tésekhez, amelyeket az osztrák munkások küldöttei szombaton éjjel kaptak Seidler osztrák miniszterelnöktől a külügyminisz­terrel való­ előzetes megbeszélés alapján. A békére vonatkozóan kijelentette a ma­gyar kormány, hogy a monarchia úgy mint eddig, ezentúl is az annexió és kártérítés nélket való­ béke alapján áll, hogy követeli a nemzetközi leszerelést, a döntőbíróságo­kat, hogy nem csatlakozik Németországnak ama felfogásához, amely a népek önrendel­kezési jogá­t a hódított területeken megszün­teti, hogy még Lengyelországban is az egész nép részvételével választott, alkotmányozó testületre bízza azt a döntést, hogy­ milyen formák között akar Lengyelország a jövőben berendezkedni. A­ választójog kérdésében is nyílt, hatá­rozott választ kaptunk. A kormány kijelen­tette, hogy haladéktalanul megkezdi a leg­később február első felében — a választó­­jogi törvény tárgyalását, hogy változatlanul fentartja a törvényjavaslat minden alap­vető intézkedését, hogy nem szövetkezik olyanokkal, akik a benyújtott javaslatnál kevesebbet, akarnak, hogy abban a pillanat­ban feloszlatja a képviselőházat, amikor meg­győződik róla, hogy ez a javaslat nem mehet keresztül. Ígéretet tett a kormány arra is, hogy a legerélyesebb eszközök alkalmazásá­val megjavítja a közélelmezést, tágítja a köz­szabadságok kereteit. E válasz után a magyar munkásságnak minden oka meg volt arra, hogy büszkén föl­emelt fővel a győzelem érzésével térjen visz­­sza munkahelyére. Ezt kellett tennie annál inkább, mert az osztrák munkások is -808 szóval 2 ellenében szombaton éjjel elhatá­rozták a munka fölvételét. És tenniük kel­lett ezt azért, mert a szakmai szabadszerve­­zetek bizalmi férfiai, a pá­rtbi­zalom­i fér­fia­k, a szaktanács és a pártvezetőség úgy döntöttek, hogy a kitűzött cél elérése után nincs többé értelme a munkaszünetnek. Sajnos a győzelem érzését ler­ontotta­, hogy a munkások több helyen polgári egyének ugratására és rágalmazására figyelmen kívül hagyták a pártfórumok határozatait. A mun­kásmozgalom egységének ez a megtörése azzal a következménnyel járt, hogy a párt­­vezetőség lemondott és bár a­ pártbizalmi­­férfiak egyhangúan elítélték a kapitalisták szolgálatában álló rágalmazókat, bár kife­jezték megbotránkozásukul, a fegyelemsér­tésen és bizalmat szavaztak a párt­vezető­­ségnek, mégis fenn kellett tartani a lemon­dást, hogy a további teendők felett a párt­választmány és a rendkívüli pártgyűlés, amelyet a párt­vezetőség február 10-ére hí­vott össze dönthessen a továbbiak fölött. A rendkívüli pártgyűlésen kell dönteni a fölött, hogy a magyar munkásmozgalom a jövőben egységes maradjon-e. Meg kell vizsgálni, milyen bajokra vezethető vissza az az egyenetlenkedés, amely ebben az eset­ben lerombolta a győzelem értékét. Meg kell vizsgálni, mik okozták a bajokat, hogy tek bűnösek a fegyelemsértés elkövetésében. Kér­lelhetetlenül kell eljárni mindazok ellen,­­ akik nem álltak a helyzet magaslatán. Meg kell bírálni a pártvezetőséget, a pártfórumok tevékenységét, meg kell vizsgálni, hogy a bizalmi férfi rendszer megfelel-e a szükséges követelményeknek. A háborúra uszító sajtó magatartása mu­tatja a munkásoktól elért győzelem értékét. A nagynémetek azzal vádolják Czernik­t, hogy összejátszott a szociáldemokratákkal és a kancellár környezetében azt beszélik, hogy Németországnak most m­ár irányt kell változtatni és ha nem akar elszakadni Ausz­­tri-Magyarországtól, akkor rá kell lépnie az annexió és kártérítés nélküli béke alapjára. Megdőlt a koncentráció is és a választójog törvényjavaslatának tárgyalása biztosítva van.­­ Ezek az elért eredmények, amelyek teljes győzelmet jelentenek. Igazán értékes azon­ban csak akkor lesz ez a győzelem, ha a rend­kívüli pártgyűlésen meg tudjuk tartani a mozgalom egységét, illetőleg miután még elszakadásról senki sem beszélt, ha helyre tudjuk állítani azt a fegyelmet, amely nél­kül az egységes akció el sem képzelhe­tő. Kormányválság — koncentráció. A Wekerle-kormány tehát átformálódott. Néhány volt miniszter helyett van most már néhány új miniszter, de a programrg állító­lag a r­égi, vagyis annak legfőbb pontja n­őtt­e is az általános választójog, ig­az, hogy tapinta Tisza megbukott, azóta ez már a harm­­­d­ik kormányalakulás és mindhárom alakulás a demokratikus választójog jegyében n­ent végbe, mindhárom kormány ezt a pontot jelölte meg léte alapjául, a választó­jogi tör­vény azonban, még mindig nincs megsza­vazva. Tiszáért bukása óta eltelt már több mint fél esztendő és ez az idő éppen elégséges lett volna arra, hogy törvénnyé váljon a választójog kiterjesztése, de a háromszor restaurált választójogi kormánynak eiiedig volt valami­ fontosabb dolga a választójog megalkotásánál. A legfőbb akadályát ennek bizonyára abban jelölik meg ezek a kormá­nyok, hogy nincs többségük a Házba, s Tiszáékkal pedig­ nem tudnak megegyezni. Igaz, hogy a­­Házfeloszlatás segélyével ezen a bajon lehetett volna és lehetne segíteni, de ettől valami okból igen félnek Wekerléék is, elődeik is. Eh­el­yett örökösen alkudoztak­­ a mungópárttal s itt párt alakulásokkal töl­­í­tötték eddig a drága időt, míg ez most végre , — úgy látszik — valóra valóban is van.­­ Mint ismeretes, a Wekerle -kormány ujjá­­alakításával egyidejűleg az egységes kor­mánypárt alakulás is végbement a napok­ban ahogy úgy. Ez a dolog v­­a: Veivdina­hau.

Next