Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)

1920-10-20 / 240. szám

XXIII. évf. 240. sz. Egyes szám ára helyben 1.40 K, vidéken 1.50 K. Szerda. 1920 «y­wmmmmmmmmmmá •WVJ-³ yvS›t*c­ai *<**«»at&sx&iz. F­*nxrU*iár*h. Helyben: «ST -JW 240 K, félém 12E K, m®fye^ém éilK,»^7 hóra 20 K.­­ Vidéken : En­ém 3*1» k, fél­­émlSI E,«egy*révw~ 75 Kftp hóra 25 K. Pockai napilap. A Pécsi Ssociailita Pan Hivatalos lapja.1 T«).rm »i«Ai StoriHkwM*****| VS. ki.dAMivatai: S74. uu lwkM›UM| ›• UtMkiniil ■ ?›1.»5-ote 11. nta alaH. A német proletariátus életében döntő fordulat állott be. Két hosszú esztendő óta vajúdó német munkásmozgalom végre határozottan a forradalom felé fordult. A függetlenek hallei kongresszusa ma a világforradalom legjelentősebb eseménye. A német proletármozgalom nagy lépéssel halad a forradalom felé Két hosszú esztendő óta érik a német proletárforradalom A részekre­ szakadt német munkássá­­got az opportunitás, a szavakba tölt forradalmi belső, tisztulási küzdelmek eddig elzárták és el­­tévesztették a forradalmi cselek­­vés útjától. A német függetlenek balfelé kanyarodásának tempóját a vezérek bujkáló, hazudk­o­zó megalkuvása sokszor megtörte és elerőtlenítette. A tisztulást azon­­ban nem tudták tovább föltar­­tani. A német proletáriátus for­­radalmi osztálytudata végre is nyíl­­tan a forradalom mellett döntött. A német függetlenek hallei kongresszusának ez ad fölbecsül­hetetlen jelentőséget. A német munkásmozgalomból végre kima­rad az a középen ingadozó és minden erősebb osztályharcot felőrlő álforradalmi párt,­ amelyet a „függetlenek" eddig jelentettek és amely nagy akadálya volt annak, hogy a német munkásság a forradalmi osztályharc fegyve­­reivel a felszabadulási küzdelmeit megkezdhesse A hallei kongres­­­szuson a függetlenek jobbszár­­nyát állásfoglalása kényszerítet­­ték és leleplezték. Kitűnt, hogy a független vezérek egy része egy csöppet sem különbözik Scheide­­mann Noske féle renegátoktól, akik éppúgy ellenségei a forrada­­lomnak, az osztályharcnak, mint a többségiek és beigazolódott, hogy amikor nyílt forradalmi cselekvésről van szó épúgy ijed­ten visszariadnak, mint minden ország kesergő mensevikjei, akik egy miniszteri bársonyszékért el­­árulják a proletárság harcos, nyo­­morgó tömegeit. Ezeknek az eddig békésen vezérkedő álforradal­­mároknak kiküszöbölése és ledeg­­radálása: ez a halléi kongresszus legjelentősebb eseménye. És ezzel a tisztító munkával, a német munkásság forradalmi készségét megrontó vezérek meg­­alkuvásának legyűrésével a né­­met dolgozó tömegek minden akadályt elhárítottak, amely a forradalomba vezető harcokat odáig kifejlődni nem engedték. A­­szavakban már nem hisz a német sproletárság. Cselekedni akar. És csak olyan vezéreket enged az élre, akik a forradalmat nemcsak szavakban, de tettekben is készek­­magukra vállalni. A német proletáriátus elfogadta­­a moszkvai feltételeket. A hallei­­ kongresszus dör-tő tapssal eskü­­­dött föl Zinovjev beszéde után a timorradalonára. A megalkuvásnak !s hazárdírozásnak és taktikázás­­n­ak vége. A német munkástenye­­ségek tiszta és világos osztályöntu­­­dattal és cselekvési lendülettel­­parancsot adtak a vezéreknek, a forradalom felé. a magyar kisgazdákat botozzák. Panaszok a falu tájékáról. — Két interpelláció a magyar nemzetgyűlésben. Budapest, okt 18. A nemzet­­gyűlés pénteken ülést tartott, , amelyen két sürgős interpelláció hangzott el a falu kisgazdáinak sérelmeiről. Előzőleg több apróbb ügyet intéztek el, majd az elnök indítványára a nemzetgyűlés szer­dáig ismét elnapolta magát. Az egyik interpellációt Zeöke Antal terjesztette elő, aki ki­fogásolja, hogy az új közélelme­­zési miniszter még nagyatádi Szabó rekvirálási rendeletét is szigorította Úgy tudja, hogy falu­­helyeken újabb rekvirálás készül, mert az ellátatlanok szükséglete még nincs biztosára. Ha már folyton rekvirálnak legalább állapítsák meg magasabban a kenyérmagvak árát és a külön­­bözetet fizettessék meg a jólkereső polgárokkal. Ez a terv azonban a pénzügyminiszter ellenkezésén megfeneklett. Ezért a legnagyobb mértékben bizalmatlan a pénzügy­­miniszterrel szemben, akinek minden tevékenysége abban me­rült ki, hogy elvette a parasztok­­tól a fehérpénzt és megtérített belőle 20 százalékot, azután, ami­kor csak kékpénzük volt, abból is elvette a felét. A faluban egyéb­­ként nagy az izgalom arra a hírre, hogy újabb, még­pedig katonai rekvirálás lesz. Kérdi, hogy mi az alapja ennek a hírnek? Zeők­e interpellációjára Vass József közélelmezési miniszter nyomban válaszolt. Kijelentette, hogy 52.000 vagyon gabonát kell rekvirálni az ellátatlanok és a hadsereg ellátására. Katonai segít­séget a rekvirálásnál csak ott vesz­­nek igénybe, ahol a termelők ellen­állást tanúsítanak. Egyes nagy­­birtokosok elrejtik a készleteiket, amit úgy visznek keresztül hogy kétféle könyvelést csinálnak. En­nek véget kell vetni és véget is fognak vetni, ha kell, a bűnösök szigorú megbüntetésével is Azzal végzi, hogy szívesen megnyugtatná a gazdákat, de sajnálja, hogy ez min áll módjában. Ezután Forgács Miklós terjesz­tette elő interpellációját a falu sérelmei tárgyában, amelyek a tisztviselők, de különösen a jegy­zők részéről érik a népet. Akadt jegyző, aki olyan gazdától, aki­nek hároma mázsa búzája termett, négy mázsát követelt. Amikor pedig az illető gazda kijelentette, hogy többet, mint amennyi a saját termése, nem adhat, a jegyző azt válaszolta:­­Úgy kell nektek, minek kellett kisgazdapárti kép­viselő." (Óriási zaj a kisgazdák körében ) Minden rendelet csak az 5 — 10 holdas szegény gazdákat sújtja. Az ő kerületében csendőrök férfiakat és nőket botoztak meg, mert a forradalom alatt elmene­kült jegyző szalmáját elvitték. Kéri, szüntessék be a rekvirálá­­sokat vagy pedig rekvirálják az iparcikkeket is és járjanak el erélyesen a visszaélő tisztviselők­kel szemben. Az interpellációt kiadták az illetékes minisztereknek. Ezzel az ülés délután 2 órakor véget ért. A lengyel miniszterelnök a helyzetről. Az oroszok támadnak Ukrajnában. Berlin, okt 18. Varsóból jelentik.­­ Az országgyűlés tegnapi ülésén Vitos­­ miniztere­lnök nyilatkozott a Risa-­­ ban aláírt békeszerződésről és a vilnai eseménye­kről. A békéről a miniszter­­elnök a lobbi között a következőket mondotta: — Az október 12-én aláírt béke nem teljesiti a lengyel nép valamennyi kívánságét. A béke a lengyel határon s ttthagy sok lengyelt. Ez mindezáltal Lengyelorszég mérsékleténe­k és annak a törekvés... k bizonyitéka, hogy a háborút befejezze. A­mi azt a bizto­sítékot illeti, hogy kölcsön­ösen tartóz­kodunk a másik állam be­lő ügyeibe való beavatkozástól, sőt ,11rásunkho­z semmi kétség nem fér. Reméljük, hogy az oroszok is megtartják ezt a köte­lezettséget, mint hogy ez a tartós béke­­ fő feltétele. Mindkét párt egy nézeten­k van a tekintetben hogy a Lengyel­­­­ország és Litvánia között vitás te­rü­­­­­eti kérdést Lengyelország és Litvánia­­ maga fogja megoldani. E te­­l­len­­ fon­tos események történtek. Október 1­8-án egy litván fehér­orosz hadosztály Z­­ligovszki tábornok vezetésével meg­­­­szakította ez érintkez­őt a lengyel­­ hadsereggel és október 8-án megszállta­­ Viln­ét. Noha a kormány megérti a­­ tisztek és katonák elkesen­dését, akiket két évig táró súlyos harcokba vezet­­­­tek azzal, hogy országuk szabadságá­­­­ért küz­denek és most elzárták az utat a hazai városaik elől, mégis katonai­­ kib­eres­égszegésnek kell tekintenünk . Vili­a megszállását, amelynek ügyében­­ vizsgálatot kell folytatni. * A vilnai incidens elsírul­­ására köz­belépett az antant is s a francia és az angol követ megj­lentek Pilsudskinál, hogy vele tárgyaljanak. Bécsből jelentik: A Neues Wiener Abendblatt jelenti Varsóból. Tegnap ment el a lengyel kormány válasza ez angol-író­eia jegyzékre. Hír szerint ez a következő pontokat foglalja magá­ban : 1. A lengyel kormány sajnálko­zásának ad kifejezést Zeligors­­ky eljárása m­att. 2. A lengyel kormány azon az állásponton van,hogy a vilnai kerületben népszavazást kell tartani. 3. Zeligovszky tábornok elleni fegyve­res eljárás esetén a tábornok segítsé­gére fog sietni. Varsó, okt. 18. A lengyel főparancs­nokság a fe­gyversz­ünet határoz Hiányai­nak végrehajtásaira parlamenterek nt­­ja összeköttetésbe lépett az orosz főparancsnoksággal. Berlin okt. 18. A lengyel kormány­ban le­gközelebb részleges átalakuás lesz. Hír szerint Barnei vasútügyi miniszter, Grab­iki pénzügyminiszter és Rátas oktatásügyi miniszter le­mondanak. Bén, okt. 18. Az ukrán sajtóiroda tegnapi keltezéssel ezt jelenti Stavi­ s­lauból. A vörös csapatoknak az ukrán front ellen kedden megkezdett offen­­zívája tovább folyik. Az ellenség rend­kívül szívóssággal támad a Stara Konstantinov,Lettisev-t­rületen Véres harc folyik Smerinkánál a Bugon való átkelésért. Az ellenség támadásait mindenütt visszavertük. IBI A munkásság szerepe a mai világválságban: 1. A világháború a tőkés terme­­lést csődbe juttatta, melyből nincs menekvés a kapitalizmus számára. Már a háború direkt pusztítása maga is áruhiányt idézett volna, elő, de ezt még fokozta az összes termelő erőknek a háború szol­­gálatába való állítása. Ha ez ma­­gában véve 1s drágaságra vezetett volna, ezt a drágaságot növelte a­ papírpénz tömeges gyártása a há­ború alatt és után, mert a pénz így még inkább elértéktelenedett, ínség és drágaság mélyíti már most az ellentétet a szegény és gazdag, a munkás és tőkés között egész a nyílt vagy leplezett pol­­gárháborúig. Ezért a munkás nem akar már dolgozni a tőkésnek, a tőkés profitjáért A régi munka­­fegyelmet a tőkés rend többé helyre­állítani nem bírja. Ma, amikor a réginél is sokkal többet kellene termelni, a termelés mindenütt, a mezei és gyári munkában alatta, marad a háború előttinek. Pedig ma ez se volna elég, mert a há­ború szenvedései és pénzbősége a tömegek életigényeit fokozták élelemben, ruhában, lakásban, szórakozásban, élvezetekben. A hiány így aránylag még nagyobb, termelni ma még többet kellene, mint a háború előtt. Ezek tények, melyek a mun­kásnak is nyíltan hirdetik, hogy az eddigi tőkés termelés csődöt mondott Az eddigi termelés pedig áru­termelés, melynek alapja és célja nem a közszükség, hanem a tőkés haszna, a profit, melyet a munkás munkájának értékéből tart meg magának a tőkés, mint kamatot a tőkéje után, melyet a termelő eszközökbe és nyersanyagba fek­tetett. A tőkés nem emberségből termel, sem nem valami ideális célokért, még csak nem is magá­­nak a termelés lehetőségének felosztásáért, hanem tisztán csak a profitért. S ha profitot nem hoz, inkább beszünteti a terme­­lést, semhogy ráfizessen. A régi rend szerint ehhez neki természe­tes joga van. S ha szüksége van a munkásnak munkára, a fogyasz­tónak árura, hát segítsen magán ahogy tud, vagy forduljon fel, ha nem tud. A tőkés erről nem tehet, ő termelni mégse hajlandó úgy, hogy ráfizessen. Mi jogon köve­telik ezt tőle? S ki az, aki ezt jogosan követelhetné? Az állam? A köz? Fütyül rá. Adóba úgyis elveszi az állam tőle, amit a há­ború alatt nyert; azt nem köve­telheti, hogy még a termelésre is ráfizessen. Inkább becsuk. Az ál­lam gondoskodjék, hogy ő kapjon nyersanyagot, mert ez közérdek, hogy a munkás dolgozzék, ez is közérdek, akkor majd a kés termel, ha kegyes lesz, csekélyebb profitért is. De nélkül, ráfizetéssel ugyan­olyan ínség a világon nem A világháború azonban az lám hatalmának élét is kicsorbí

Next