Munkás, 1920 (23. évfolyam, 51-297. szám)

1920-10-27 / 246. szám

XXIII. évf. 246. sz. Egyes számára helyben 1.40 X, vidéken 1.90 Ki Szerda. 1920 év MONK.JVMfeSR,.., EiCfto.té.i Arak* H«lyl»«*k *ry imSMC, HMm 130 K, i^yaiUm 60K,«n k*r» » K. VldAllen: Egy hr. SO« K, 16Iml51 K.nn^hn 73 K,*rr k*r»15 K. Politikai napilap. A Pécsi Szocialista Párt Hivatalos lapja. Tbáatea tettau, **i»k»a*t*M*. n. kladfttUvatai STÍft. es. Sitwkaast&eftc ft« kUMUrataii ZrSayl-«taa 13. ni® "»«**• A valutakérdés foglalkoztatja a legintenzívebben az embereket ezen az elszigetelt területen, ahol a törvényes fizetési eszköz az a korona, mely sem a magyar, sem a jugoszláv államvaluta forgalmába nem illeszkedhetik bele és így értékében egyre őrlődik, árfolyamában lebeg minden támasz és fedezet nélkül a valutaspekulánsok által pillanatról pillanatra megszabott urzusvégletek között. Úgy érezzük, hogy ez ngyobb tragédiák, balsorsok szülőanyja, mint a cselédadó, nagyobb, mint annak a párszáz úrhölgynek a keserve, akik a nemdolgozás kényelmességét akarják elsirattatni „dr. T. I.“-vel a cselédadó okozta „tragédiák“ kapcsán. A valutakérdés tengerbajnak, nyomorúságnak, drágaságnak, munkanélküliségnek és nincstelenségnek az okozója a megszállt területen. Érthető tehát, ha ennek a városnak a lakossága meglehetősen ideges várakozással tekint azok elé a tárgyalások elé, melyeknek meg kell indulni mihamarabb, hogy ezt az égető kérdést megoldják. Számtalan érv hangzott már el amellett, hogy ezen a kis elzárt, gazdaságilag önállóan nem élhető, különösen nagy ipari behozatalra szoruló területen lehetetlenség önálló valutával a gazdasági életet olyan színvonalon tartani, hogy ott a lakosság jóléte, gazdasági helyzete elérhesse azt az átlagszínvonalat, mely akár Jugoszlávia, akár a többi környező államban megvan. Az emberek kivétel nélkül érzik napról napra, hogy nem lehet a mi valutánk és a jugoszláv valuta közötti árfolyamkülönbséget sem nagy szorgalommal, sem fokozott nélkülözéssel nivellálni. Nem lehet lábra állítani mindenekelőtt az ipari termelést és kereskedelmet, mely egyformán a valutaspekuláció kénye-kedvére van kárhoztatva és a munkásság érzi a súlyát leginkább azoknak a hátrányoknak, amelyek akár az élelmiszerek, akár más közszükségleti cikkeknek a jugoszláviaihoz képest való árkülönbözetében jelentkeznek. A mi valutánk arányatalan értéktelensége folytán innen még a meglevő készletek is inkább kivándorolnak a jobb idegen valuta után és mi tízszeres hatrányban fizetjük meg minden riportunkat. A munkás és alkalmazott itt a rossz pécsi valutában kapja bérét, de minden szükségleti cikkünket csak a valutakülönbség okozta drága áron szerezhetjük be, ami illuzóriussá tesz itt minden béremelést, de lehetetlen is olyan béreket elérni, amelyek ezt a valutadifferenciát eltüntetnék. Ezek a bajok sürgős orvoslás után kiáltanak. Sürgősen kellene tehát intézkedni. A valutakérdés megoldása ha nem is küszöbölne ki minden hiányt és bajt, de nagy lépéssel vinné előbbre gazdasági helyzetünk megjavulását és ezt különösen most, az egyik legsúlyosabb tél küszöbén, kívánjunk éppen nem szerénytelenség. Giolitti állása megingott. Berlin, okt. 25. Az olasz polgári lapok egy része egyre energikusabban foglal állást Giolitti ellen és hangoztatja, azt, hogy Olaszországnak erőteljesebb vezetésre van szüksége, mint amilyenben Giolitti részesíti. Egyes lapok elég kíméletlenül idézik Nittit, aki lemondása után állítólag azt mondotta, hogy a hetvenhétéves Giolitti két hónap alatt megvénül és összeroppan, ha vállára veszi a kormányzás terhét Róma, okt. 25 Latiumban idáig 13.000 hektár földet foglaltak le maguknak a parasztok és még nagyobb méreteket ölt az agrármozgalom Siciliában Itt Brancatelli szerzetes vezeti a földosztást. A szerzetes lóháton jár faluról-falura, kezében a kereszttel. Többszáz volt katona kíséri, szintén lóháton, egyenruhában, fegyverrel és a gyermekek százai, akik vallásos és hazafias dalokat énekelnek. Ahol egy faluba érnek az olasz trikolort tűzik ki es nem a vörös zászlót. Majd pedig megindul a földosztás. Idáig Corigliani herceg uradalmait, Camerata báró szirakuzai nagybirtokát, továbbá a Baccarate, Fargione és Toscano uradalmakat osztotta fel Brancatelli szerzetes, azonfelül kétszáz kisebb birtokot, mindenütt a legnagyobb rendben, összeütközések nélkül. A prefektusok is résztvettek a földosztáson, Giolitti előzetes felhatalmazásával. Szicília volt az olasz latifundiumok klaszszikus földje és az olasz nagybirtokosok nagy része igen kezdetlegesen gazdálkodott. Felosztották ugyan Pattino herceg mintagazdaságát is, azonban a mezőgazdasági munkások kijelentették, hogy kénytelenek voltak így tenni, mert különben a szomszéd falvak osztották volna fel a birtokot. □ □ □ Friedrich István a Landan-figyről. Pécs, okt. 26. A magyar nemzetgyűlés múlt szerdai ülésén tudvalevőleg Friedrich István Flipper képviselő interpellációja közben ezt kiáltotta közbe: — Ez csak az első felvonás. A következőket majd én szolgáltatom. Miután ebből a közbeszólásból arra lehetett következtetni, hogy Friedrich István a Lindau-ügyben elhangzott interpellációval éppen nem tekinti a dolgot befejezettnek, hanem a maga részéről is vannak hozzáfűznivalói, a Magyar Hírlap tudósítója kérdést intézett Friedrichhez, aki a következőket mondotta: — Én a mai ülésen többizben közbekiáltottam, hogy ez csak az első felvonás s a további felvonásokat majd én szolgáltatom. Ezt hideg meggondolással, teljes megfontoltsággal és szilárd elhatározottsággal mondottam, mert meg is fogom tenni. Különben a Meskó- Beniczky-féle szócsatát én örömmel üdvözöltem, mert ez is egy lépés ahhoz, hogy a sötétségbe betekinthessünk Meg fogom világítani, hogy miért nincs itt jogrend és milyen eseteket lepleznek itt hónapok óta Engem nem lehet megfélemlíteni, én amit magamban eltökélek, azt keresztül is viszem. Be fogom bizonyítani, hogy itt különböző urak saját véres pszichéjükből kiindulva, én rólam is oly dolgokat tételeznek fel és olyan dolgokat akarnak rám kenni, amilyen hasonlóra csak ők voltak képesek. Igenis visszafelé fogom pergetni a filmet kérlelhetetlenül és nem leszek semmire tekintettel. Amit ma Ruppert elmondott, az semmi sem ahhoz képest, amit én fogok majd elmondani Ennek az ideje azonban még nem érkezett el, pedig nagyon szeretném, ha akkor még a mai kormány volna hivatalban, mert én a miniszter és államtitkár urakat személyükben fogom felelősségre vonni. Friedrich tehát mintha a kurzus közeli bukását érezné, úgy ágál, úgy szájaskodik és úgy purifikál. Mintha a saját viselt dolgairól, a saját bűneiről akarná a figyelmet elterelni, amiket miniszterelnöksége idejéről a rovására , lehet írni. Jó jelnek látszik ez, de viszont alig lehet reménye ennek a gonosz demagógnak rá, hogy a megérdemelt megtorlás elől meg is menekülhessen A magyar Nap és az ő foltjai. Béca, okt. 24. Minden újságolvasó tudja, nemcsak Erópában, hanem az egész világon, hogy mikor Wedgwood alezredesek megjentek Horthy kormányzónál, kezükben a Hajasra és Prónayra vonatozó, lesújtó hivatalos adatokkal, melyek tagadhatatlan tömeggyilkolásról szóltak, a Vérontás Atyja ezt válaszolta az érdeklődő angoloknak: — My best officers ! (A legjobb tisztjeim.) Az angolok ezen az alapon mondták ki, hogy van fehér tenor Magyarországon, mert ha a bizonyítottan tömeggyilkok a kormányzónak bevallottan legjobb tisztjei akkor ezt az állapotot sem jogrendnek, sem keresztény kurzusnak nevezni nem lehet. Ennek előrebocsátásával olvassuk el a kurzus egyik lapjában, Az Est címűben, azt a hírt, amely egy Vérmezőn tartott katonai szemléről számol be. Ezt olvassuk benne: „A kormányzó tíz órakor érkezett meg és kíséretében voltak József főherceg, József Ferenc főherceg, Sréter István honvédelmi miniszter, Magasházy százados és más katonai előkelőségek.“ Cenzúra ugyan nincs már Magyarországban, de azért itt — ki ki láthatja — mégis csak hiányzik valami. Folt van itt, kérem, fehér volt, a kormányzó kíséretének foltja. Vájjon csakugyan fehér-e az? Hát nem. Ez a folt, amely a közleményben fehéredik, vörös folt, vértől vörös folt, mert, törlés előtt azokat a neveket tartalmazta, amelyek a valóságban ott voltak és ott vannak ugyan a Kormányzó környezetében, de a nyilvánosságnak s főként a külföld nyilvánosságának, mégsem szabad megtudnia, hogy ott vannak. Még most is, Szász meg száz bebizonyított és már letagadni sem próbált gyikosság után ! A névsor, amelyet a nemlétező cenzúra törölt Az Estből, ez volt: Prónay Pál alezredes, Orenburg őrnagy, Freiszberger kapitány és Héjjas Iván főhadnagy. Mert ezek mig a kormányzó személyes környezetéhez tartoznak. Mind ! És egy sincs köztük, aki tíz ártatlan munkásnál, vagy zsidónál kevesebbet ölt volna meg 8 saját kezével ! S lehet, hogy aznap éjjel is öltek, amikor másnap tízkor a Vérmezőn kellett megjelenniük, gazdájuk kíséretében. Hogy öltek, nem biztos, de hogy ölettek aznz éjjel, az biztos ! A vér pincéiből mentek a vér mezejére. S ott jelen lehettek , csak a lapban nem lehettek jelen. Irtóztató 1* De a vérmezői szemle ügye ezzel még nincs elintézve. Nagy meglepetésünkre a következőket olvassuk a Nemzeti Újság minapi számában : — József főherceg nem volt a vérmezői díszszemlén. A Magyar Távirati Irodát felkérték az alábbi sorok közlésére: József főherceg és József Ferenc főherceg a f. hó 16-én a Vérmezőn megtartott katonai díszszemlén nem jelentek meg. Hát ez mi ? Miért, kell József főhercegnek megcáfolnia azt a hír, hogy ő és fia jelen volt a Nemzeti Hadsereg egyik díszszemléjén ? Miért olyan fontos ez, hogy a főherceg a félhivatalos MTI. után siet közhírré tenni, hogy nem volt ott Horthy kormányzó, a fehér folt és Magasházy százados társaságában ? Most már igazán kiváncsiak vagyunk, hogy mi történt hát ezen a vérmezei vérszemlén ? ! A földmunkásnak miért kell töppet dolgozni és mégis roar - szappul élni, mint a városi munkásnak ? A mi közös ellenségeink sokszor agitálnak a falun azzal, hogy szidják a szocialistákat, akik a városban nem akarnak többet, mint nyolc órát dolgozni és csak uralkodni akarnak. Ezért lesz olyan drága a cipő, a ruha és minden szerszám, ami a falusinak kell. S a fel nem világosított falusi pógár el is hiszi, kevesebbet nem lehet dolgozni, mnt amennyit ő dolgozik, mert a föld nem ismeri a nyolc órai munkaidőt s fele annyit sem teremne, ha ő is csak nyolc órát akarna dolgozni. Van is neki igaza, mert ahogy ő túrja a földet azon az egyik holdon, amennyi neki jutott, a maga egyszerű eszközeivel, csakugyan n mósra haladna, ha csak nyolc órát dolgoznék naponta. De kell ennek így lenni ? Nem lehetne máskép? Úgy hogy a földmunkásnak is elég lenne napi nyolc órai munka s mégis roppats élne mellette. Hogy volna ez lehetséges? Egy egyszerű példával legjobban megvilágíthatjuk a kérdést. Egy falusi bognármester egymaga megcsinál egy kocsit mondjuk két hét alatt, uagy hogy egész nap dolgozik rajta. Maga faragja hozzá a kerékagyat, küllőt, talpat, rudat, lőcsöt, jármot, szekéroldalt. Jó ha még a tengelyt készen veszi, vasból. Ha minden részét magának kell faragni a maga egyszerű eszközeivel, eldolgozhat rajta két hétig. , A vasalását még akkor is a kovácsra rázza. Hátha egy automobilt rendelnénk nála, feltéve, hogy meg tudná csinálni, azon meddig kellene neki dolgozni egymagának? bizonyosan nem volna elég egy esztendő sem, az ő egyszerű eszközeivel. Tudjuk azonban, hogy ma mér vannak a világon olyan gyárak, ahol egy nap meg tudnak csinálni 1000 automobilt egész útán, teljesen készen. Egy, ilyen gyárban dolgozik bizonyos számú munkás, nem is túl sok. Ha annak az 1000 automobilnak is minden részét kézzel kellene előállítani, ötszázszor annyi munkás kellene hozzá s ami fő, akkor sem lennének az automobil