Munkásélet, 1969 (13. évfolyam, 624-662. szám)

1969-09-12 / 647. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA 8. OLDAL Ara 30 BAM­ • II. SOROZAT 647. SZÁM • 1969. szeptember 12 JAVASLAT A VITÁHOZ­ ­ Egyes Kolozs megyei vállalatok al­kalmazottai közgy­ű­­lé­sének figyelmébe országszerte MEG­KEZDŐDTEK a vállalati köz­gyűlések. Rendkívül fontos esemény ez a vállalatok és gazdasági egységek életében. A most ülésező közgyűlések­nek megkülönböztetett jelen­tőséget kölcsönöz a tény, hogy közvetlenül pártunk X. kongresszusa után kerül sor rájuk s így kiinduló pontként szolgálnak a párt legfelsőbb fórumán elfogadott határoza­tok gyakorlatba ültetéséhez. Kolozs megyében is gondo­san­ felkészültek erre az ese­ményre. A dolgozók eme rep­rezentatív tanácskozásai ki­elemzik a vállalatok nyolc­­hónapi gazdasági-pénzügyi te­vékenységét, feltárják a még megnyilván­való hiányosságo­kat, megvitatják az 1970. évi tervfeladatokat s mindezekkel egy időben célravezető intéz­kedéseket jelölnek ki a hátra­levő négy hónapi és jövő évi tervfeladatok példás teljesíté­sére. Ami a nyolc hónapi eredményeket illeti , gazdag a számvetés. A Kolozs megyei iparvállalatok maradéktalanul teljesítették az erre az idő­szakra vonatkozó tervfelada­taikat és becsülettel eleget tettek a X. pártkongresszus és a felszabadulási évfor­duló méltó köszöntésére tett verseny vállalásaiknak s nagy mennyiségű acélt, hengerelt árut, cementet, marószódát, bútort, lábbelit, vajat és egyéb terméket gyártottak terven felül és mintegy 35 millió lej többletjövedelmet valósítottak meg. Ennek ellenére, a Kolozs megyei vállalatok tevékenysé­ge nem tekinthető teljesen kielégítőnek. Egyes vállalatok munkáját még mindig kisebb nagyobb fogyatékosságok ár­nyékolják, s ezek kedvezőtle­nül hatnak ki az egész megye összteljesítményére is. Uta­lunk itt konkrétan arra, hogy egyes igazgató­bizottságok nem fordítanak kellő gondot a minőségre, szemet hunynak afölött, hogy vállalatukban gyenge minőségű vagy éppen­séggel hibás terméket gyárta­nak és azokat nyugodt lelki­­ismerettel el is küldik a meg­rendelőknek. Természetesen ez sok kárt okoz mind a szál­lító, mind a megrendelő vál­lalatnak és végeredményben az egész nemzetgazdaságnak, az egész társadalomnak. ERRŐL BESZÉLGETTÜNK a megyei Statisztikai Igazga­tóságnál Lászlóffi Dezső al­igazgatóval. Közben előke­rülnek a kimutatások összesí­tők, helyzetjelentések. Kide­rül belőlük, hogy az első hét hónap folyamán a köztársasá­gi érdekeltségű ipari vállala­toknak hatszáz esetben mint­egy 13 millió lej értékű ter­méket utasítottak vissza kü­lönböző minőségi hibák miatt. A „rekordot" mindenekelőtt a hunyadi erdőgazdálkodási vállalat tartja, amelynek 113 esetben mintegy 2 100 000 lej értékű termékét nem vették át vagy küldték vissza a meg­rendelők. De nem sokkal jobb a helyzet az aranyosgyéresi Sodronyiparnál sem (92 eset), a tordai előreg­yártott elem­gyárban (63 eset), a kolozs­vári bányavállalatnál (59 eset), a Clujana bőr- és cipőgyár­ban (51 eset), a Flacăra kész­ruhagyárban (18 eset). Megjegyezendő, hogy míg a vállalatok többségében, köz­tük a Tehnofrig, az Armătu­ra, a Triumf, a Metalul Ro­­șu üzemek hónapokig egyetlen­vagy nagyritkán kapnak rek­lamációt addig az előbb emlí­tett egységeknél — sajnos — állandósult ez az áldatlan ál­lapot, hónapról hónapra is­métlődik a helyzet anélkül, hogy valamit is tennének megszü­ntetéséért. Vajon milyen meggondolás alapján szállít a hunyadi er­dőgazdálkodási vállalat fül­ledt, penészes, repedezett, ha­­sadozott fűrészárut megren­delőinek ? A vállalat vezetői nem tudnák talán, hogy az ilyen áruval nincs mit kezde­ni ? A kolozsvári bányaválla­lat az ismételt reklamációk ellenére továbbra is rendsze­resen küld az állami szabvá­­­ányoktól eltérő vegyi össze­­tetű kaolint, szennyezett ön­­tőhomokot, az előírtnál dara­bosabb mészkövet. Az ara­nyosgyéresi Sodronyipar szám­talanszor küldött és küld még most is gyenge mechanikai tulajdonságokkal rendelkező TAMÁS SÁNDOR (Folytatás a 3. oldalon) Korszerű biztonságtechnika a marosvásárhelyi könnyűipari gépgyárban A munkavédelem, mint tud­juk, állami problémává lett. A­­ vállalatok tevékenységét irányító központi szervek épp­úgy, mint a Munkaügyi Mi­nisztérium nagy jelentőséget tula­jsos­ítanak a munkabal­­eseteki elhárítására irányuló intézkedéseknek s a szak­­szervezetek is kivételes fi­gyelmet szentelnek a munka­­védelem problémáinak. Ma­gától értetődően elsősorban maguknak a termelő vállala­toknak kell a munkavédelem kérdésével foglalkozniuk s­ erre meg is van a lehetősé­gük. Ezt bizonyítja a ma­­rosvásárhelyi könnyűipari gépgyár példája is. Az üzem több mint 1950 munkással dolgozik s a nagy létszám dacára az idei második ne­gyedévben és a harmadik ne­gyedév eddig eltelt szakaszá­ban egyetlen munkabaleset sem fordult elő. S amint Ba­logh Gyula, a vállalat orvosa meséli, az utóbbi két és fél év folyamán egyetlen szak­mai megbetegedés sem tör­tént, jóllehet a gyár egyes részlegein szilíciumporral dol­goznak, ez pedig elősegíti a szilikózis keletkezését. A fenti eredmény elérésé­hez természetesen állhatatos és tervszerű munkavédelmi tevékenységre volt szükség. Legfőbb igyekezetünk — mondja Simion Cosma mun­kavédelmi technikus — arra irányult, hogy szüntelenül korszerűsítsük a termelési fo­lyamatot, tökéletesen meg­szervezzük a gyártási techno­lógiát, gépesítsük és automa­tizáljuk az egész üzemet és hermetikusan elzárjuk mind­azokat a berendezéseket, a­melyek port, füstöt vagy gá­zokat termelnek, hogy így ki­küszöböljük az egészségre ár­talmas tényezőket és csök­kentsük a dolgozók testi erő­feszítéseit. Különös figyelmet fordítottunk és fordítunk a dolgozók szakképesítésére­­ és szakmai továbbképzésére, a­­melyet szorosan összekapcso­lunk a munkavédelem terén történő alapos kiképzéssel. Az üzem az idén fejlődésé­nek második szakaszába lé­pett s az ezzel kapcsolatos át­alakulások egészen a jövő év harmadik negyedévének vé­géig tartanak. Ezek az át­alakulások alapvetően meg­változtatják az egész terme­lési folyamatot. Új, korszerű MARIN STOIAN (Folytatás a 6. oldalon) A gyermekkori izgalom remeg meg bennem, ahogy át­lépem kapudat régi, öreg iskolám. A palatáblás elsős szemé­vel nézlek egy pillanatig. Ugye nem haragszol meg érte ? Az utóbbi jelző­sért ? Igazad van ! Hiszen az eltelt évek szelei egészen átvarázsoltak. Jól illenek faladra a kellemes pasztell színek, termeidben kényelmesen elhelyezkednek a derűs ka­tedrák, széles padok, s különösen amióta új, emeletes iskola került szomszédságodba, egészen hozzáfiatalodtál. Akárcsak maguk a gyermekek, akik minden évben élettől duzzadón özönlik el zöld kerítéssel szegélyezett udvarod. ! NAGYOBBAT LÉPNI! ! Azzal a banális mondat- I lal, megállapítással kezde- I nem, hogy minden becsen- I get és egyforma — és még­is minden becsengetés más. Mint ahogy nincs két egy­forma szeptember, ugyan­úgy nincs két azonos isko­lanyitás sem. De az idei talán még rendhagyóbb. Nem a különlegesen szép, meleg ősz kezdet miatt, se nem azért mert ezen a nyáron alaposabban felké­szültünk a becsengetés nagy pillanatára, hanem azért, mert csupán néhány hét telt el a történelmi je­lentőségű X. pártkongresz­­szus után, amely a nagy országos feladatok során meghatározta az elkövet­kezendő iskolapolitika alapjait, felvillantotta előt­tünk a távlatokat és a mai követelmények reális tala­járól rajzolta fel a legsür­gősebb teendőket. Ugyanis az iskola, a tanítás és ta­nulás egyetlen pillanatra sem választható el az or­szág egészétől, a fejlődés kérdéseitől a szocializmus építésének kiteljesítésétől. Sőt, úgy is fogalmazhat­nánk, hogy az iskola pad­jaiban dől el a holnap sor­sa. Hiszen a szocialista tár­sadalom holnapi váltása tanul valamennyi isko­lánkban, bármilyen nyel­ven folyik is a tanítás, ők foglalják el az osztályok új és régi padjait. Tehát ma­ga a jövő tódul be az is­kolák kapuin szeptember 15-én, amikor a becsengetés ünnepi pillanata elérkezik. Minden becsengetés egy szemernyi meghatottságot, múltbanézést és bizakodást hord magában. A szülők, akik kézen fogják gyerme­keiket, a régi szeptembe­rekre emlékeznek, az ő gyermekkorukra, álmaikra, terveikre... A gyermekek viszont csak előre néznek. És velük együtt néz előre a tanítók és tanárok tisz- t, teletreméltó serege. Meg-­­ nőtt felelősségtudattal te- li kiülünk az eljövendő tanév elé. Ugyanis a párt, az or­szág arra hívta fel a tan­erőket, hogy a mai kor nagy követelményeihez iga­zodjanak, a tudomány és technika óriási méretű fej­lődéséhez, a szocialista rend által megkövetelt szellemi színvonalhoz. Meg kell tennünk, azt a nagy lépést, ami a régi, megkö­vesedett iskolai rendszertől a modern pedagógia isko­larendszeréhez vezet. Nem állnak készen sémák és ha adminisztratív szempontból születtek is új, magasabb­­rendű­ formák, ezeket igaz, élő tartalommal kell meg­tölteni. Ez pedig a diák­­pedagógus-szülő hármason múlik. Hatéves gyermekek in­dulnak el a tízéves kötele­ző, ingyenes oktatás útján, új szakiskolák nevelik az új mesterségek szakembe­reit. Az idei nyár a peda­gógusok továbbképzésének a korszaka volt. Mindez bizalommal tölt el. De leg­főbbképpen az, hogy isko­lahálózatunk hatalmas, or­szágot átfogó gépezete el­indult azon a magasabb szinten, amelyet az élet és a társadalom ma már megkövetel. Szólnak a csengők... Ezüst hangjuk betölti az iskola­udvarokat, letelep­szik az új és régi iskolák falai közé. Új tanév kezdő­dik. A gyermekek és velük együtt a felnőttek új pró­batétele. Hiszünk abban, hogy a csengők felejthetet­len őszi szimfóniája a hol­nap győzelmét hirdetik. DÁNOS MIKLÓS Elsősökről Aki ismeri Bustya Júliát, ezt a törékeny, szőke remetei tanítónőt, önkéntelenül is ar­ra gondol, hogy nem lehetett könnyű dolga, amikor mun­kába fogta a rakoncátlan el­sősöket. — Rosszak ? — kérdezem. — Inkább csintalanok. Sze­retnek játszani. Különösen az én kis elsőseim, akiket kísér­letként tavaly 6 éves koruk­tól beiskoláztunk. Bizony az első hetekben az én hangom nem is hallatszott nagy zsiva­juktól. — Sikerült „megnevelni“ őket ? — De még mennyire ! — Hogyan ? — Játszani akartak ? Hát játszottunk. Szerették a képe­ket ? Összehordtam nekik az összes festményt, szemléltető képet, s ha ez sem volt elég, magam is rajzoltam nekik. Meséltünk, rajzoltunk. Észre sem vettük, hogy a mesélés a felelőssé alakul, a rajzolás­ból pedig kikerekedik első remekbe szabott alkotásuk , a betű. Most töltik hetedik életévüket, s már másodiké- HEGYI MÁRIA (Folytatás a 2. oldalon)

Next