Munkásőr, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 1. szám
A TARTALOMBÓL: Jó munkával köszöntünk 1969. ♦ Veszélyeztetett fiatalkorúak nyomában ♦ Nagyobb felelősséggel — több jóindulattal * Kovács Péter új munkásőrhöz * Riadó Eislebenben * Pest megyei őrjárat * A ma és a holnap a világűrben * 600 alegységparancsnok pártiskolán * Zsuzsi nem tréfált * 50 éve történt: 1919. január ♦ Cull ezredes kudarcot vall VI. * Az én anyám * Huszonhárom éves volt... * Újdonságok a haditechnikában: Löveg a vállon * Anh-Duc: A bárka A Munkásőrség központi lapja Megjelenik havonta Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: ÖKRÖS LÁSZLÓ A szerkesztő bizottság elnöke: VADÁSZ FERENC Kiadja: a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Felelős kiadó: ORTI JÓZSEF Szerkesztőség: Budapest V., Deák tér 4-5. Telefon: 183-670 Terjeszti a Magyar Posta Ára: 2 forint 68.05510/2 - Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.: Bolgár Imre INDEX: 25.609 2 Készen állunk és képesek vagyunk pártmegbízatásunk teljesítésére Beszélgetés Papp Árpád elvtárssal, területén is jelentősen előbbre lépett. A munkásőrök pártunk mögött állnak és a Munkásőrség országos parancsnokával élvezik pártunk bizalmát. Ebből a fejlődésből, ezekből az eredményekből meríthetünk erőt az előttünk álló komoly feladatok megoldásához. Az ilyen ütemű fejlődés csak céltudatosan kialakított és alkalmazott vezetési koncepció, illetve munkamódszer nyomán jöhet létre. Kérjük, ismertesse ennek néhány vonását. Úgy gondolom, nem vezetéstudományi fejtegetések visznek közelebb a célhoz, inkább néhány alapvető tényezőről beszélek. Egy mondatban is tömöríthetném a választ: a pártmunka stílusának elvei határozzák meg vezetési felfogásunkat és munka módszerünket. A munkásosztály hatalmi pozíciójának szemszögéből, a párt irányításával, elvi alapon végezzük munkánkat. Ránk hárul az a teendő, hogy a kijelölt politikai távlati célkitűzéseket — a testület feladatainak megfelelően — sokoldalú elemzéssel, egyre fokozódó szakszerűséggel konkrét tennivalóvá formáljuk. Céltudatosságot, szervezettséget, a munka fokozódó hatékonyságát igyekszünk elérni. Ez csak a sablon minden fajtájának kerülésével valósítható meg. Tág tere nyílik az alkotó gondolkodásnak, hogy feladatainkat mindig az adott helyzet mélyreható és konkrét elemzése, a tények szigorú számbavétele alapján határozhassuk meg. Egy példát említek. A törzstagok és az alegységparancsnokok iskolarendszerű képzése a fejlődés következménye, ezért tűztük napirendre. Ezzel kapcsolatban kialakult egy általánosnak tekinthető, sablonos elképzelés: „Felkészítésüket a területi parancsnokságok vegyék közvetlenül a kezükbe, az a biztos!” Pedig nem így van. Mert igaz ugyan, hogy számos megyében a törzsnek van ereje, s megfelelők a körülmények, így differenciáltan és hatékonyan foglalkozhat a törzstagokkal s az alegységparancsnokokkal. Vannak azonban olyan megyei törzsek, amelyek nagy-nagy erőfeszítéssel is, csupán kis hatásfokot érnének el. Sok helyen pedig az egységparancsnokok — ez egyébként feladatuk is — saját eszközeikkel jól meg tudják oldani a problémát, ha kellő önállóságot, illetve segítséget kapnak. Az a legfontosabb, hogy ne ragaszkodjunk a sablonok egyedül üdvözítőnek tekintett módszeréhez. Ezek alkalmazása egyébként ritkán célszerű. Eddig még nem járt úton haladunk, s bár analógiákat találunk, de a konkrét megoldást saját körülményeink és kialakult követelményeink szerint kell meghatároznunk. Ez a tény messzemenően megköveteli az új iránti fogékonyságot. Az irányítás, az elemzés csak kellő minőségű és mennyiségű információ alapján hatásos. Ma a felügyeleti szemlék és a beszámolók rendszere arra Az évek váltakozása mindig arra indít, hogy értékeljük testületünk tevékenységét, kiemeljük munkánk néhány vonását, levonjunk néhány következtetést, hogy a teljesítményekből ösztönzést és erőt merítsünk az új év feladatainak megoldásához. Megkértük Papp Árpád elvtársat, a Munkásőrség országos parancsnokát, válaszoljon néhány ilyen irányú kérdésünkre. Az elvégzett munka mindig a jövő feladatainak megalapozása. Ebből a szempontból hogyan értékeli a múlt esztendőt? A múlt évben is minden területen előbbre léptünk, kitűzött feladatainkat megvalósítottuk. Ezenkívül 1968-ban befejeztük első ötéves kiképzési ciklusunkat. Ha erről beszélünk, jobban követhető a fejlődés iránya, látható tevékenységünk folyamata és üteme. A ciklus első két évében — a Politikai Bizottság 1963. évi határozata nyomán — a Munkásőrség politikai előrehaladását lassító tényezőket számoltuk fel, testületünk szinkronba került a társadalmi fejlődéssel. Közös erőfeszítéseink a pártszervezetekkel, több fogalomtisztázó vita, a meggyőzésre törő érvek sokasága, az aktív politikai légkör jellemezte a határozat végrehajtását. Olyan új feladatok elé kerültünk — állományépítés, bázisalakítás, fegyverek központi tárolása —, amelyek ma már tevékenységünk természetes, mindennapi tényezői. Ez bonyolult, sok energiát követelő munka volt, de politikai, erkölcsi erőnk megszilárdult ezekben az években. Ezután kerülhetett sor a Politikai Bizottság következő, 1966-os határozatára, amely a politikai eredmények alapján a testület perspektivikus útját jelölte ki, beillesztette tevékenységünket az ország védelmi rendszerébe. Fejlődésünk meggyorsult, megkezdtük a felkészülést a harckiképzés tartalmi, szervezeti és módszertani tényezői színvonalának emelésére. Kidolgoztuk harckészültségi rendszerünket. Parancsnokaink képzésében érvényre jutottak a korszerű katonapedagógiai elvek. Az új gazdasági mechanizmus követelményeitől indíttatva a kiképzés új végrehajtási módjának, a koncentrált kiképzésnek bevezetését kezdtük meg kísérleti jelleggel, és politikai, termelési, harckiképzési tekintetben egyaránt jó eredménnyel. Megkezdtük összhangba hozni a harckiképzési feladatok tartalmi, szervezeti és módszerbeli összetevőit, egyszóval a kiképzés korszerűsítését. Összegezve: a megszilárdult pártirányítás révén az elmúlt öt év alatt testületünk a honvédelmi nevelés egyik bázisává lett, a harckészültség és a kiképzés