Munkásőr, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1970 / 1. szám

Együttes erővel teljesítsük kiképzési feladatainkat! Írta: NAGY GYÖRGY, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettese M­ost, az új esztendő elején, ha számvetést végzünk, elmond­hatjuk: testületünk sikeresen teljesíti célkitűzéseit, sze­mélyi állományunk derekasan helytállt a párt által reá bízott feladatok megvalósításában. A pártszervezetek min­den szinten segítséget nyújtottak munkánkhoz és a gazdasági ve­zetők részéről sem maradt el a támogatás. Az 1969-es év egy új kiképzési időszak kezdetét jelentette. A társadalmi, gazdasági fejlődés szükségessé tette, hogy a Mun­kásőrség kiképzését — azt korszerűsítve — összhangba hozzuk az új követelményekkel. A kiképzés tartalmi tényezőit, módszereit, szervezését az új igényeknek megfelelően alakítottuk. Nagy segít­séget kaptunk ehhez a munkához is a pártmunkásoktól, a társ­fegyveres testületektől, valamint személyi állományunktól. A sok hasznos észrevétel, tanács, javaslat köszönetet érdemel, mert se­gítette rendszerező, tervező, programkidolgozó munkánkat. A kitűzött célok eléréséig, az egyre bővülő követelmények teljesítéséig azonban még sokat kell tennünk. A parancsnokok és a törzsek felkészítése ma már magasabb színtű, s ennek ered­ményeképpen az állomány kiképzése is javul. Ezt néhány példá­val is szeretném alátámasztani: korábban, ha a „csapda” szol­gálatot oktatták, akkor az elméleti részt tanterembe, a harcá­szati­ alakit pedig terepen szervezték. Mivel azonban az említett szolgálati csoport egyes munkásőrt érintő elméleti anyaga mini­mális, ezért amit az alegységparancsnoknak kellett tudni és is­merni, azt is oktatták a munkásőrrel. Jelentős az eredmény, hogy az ilyen jellegű foglalkozásokat a legtöbb egységnél már nem a tanteremben kezdik, ha­nem a terepen. A harcászati-alaki foglal­kozáson utalnak azokra a tudnivalókra, amelyeket a munkás­őröknek ismerniök kell ahhoz, hogy szolgálatukat elláthassák. E­zeken a foglalkozásokon az „elméletieskedés” helyett az olyan — egyébként rendkívül lényeges, a feladatok ered­ményes végrehajtását biztosító — mozzanatoknak okta­tása kerül előtérbe, mint például a tüzelőállás kiválasz­tása, álcázás, a szakszerű figyelés, az együttműködés stb. A lőkiképzésben is eredményes esztendőt zártunk. Egysé­geink az előírt harcszerű lőfeladatot eredményesen végrehajtot­ták. Külön említésre érdemes, hogy az aknavető alegységek többsége a lőfeladatot „jó” és „kiváló” eredménnyel teljesítette. Az eredmények szorosan összefüggnek a megfelelő fegyver­­anyag-ismereti foglalkozásokkal, a lövészet helyes előkészítésé­vel, a jó irányba fejlődő kiképzési módszerekkel. Ma már ritkán találkozunk azzal, hogy századkötelékben oktatják a fegyveranyag-ismeretet. Viszont meghonosodik az a módszer, hogy a fegyveranyag-ismeretben és a fegyverek keze­lésében kevésbé jártas elvtársakkal kisebb csoportokban, sőt nem egyszer egyénileg is foglalkoznak, hogy megfelelően felkészül­hessenek a lőgyakorlat eredményes végrehajtására. Egyre több a követendő példa a helyes módszerek keresése, megtalálása, a leleményesség, az ésszerű, alapos eredményre törő munka terén. A múlt év fontos teendői közé tartozott az is, hogy egysé­geinket felkészítsük a „terület-ellenőrzés” végrehajtására. Ez a korábbi egységgyakorlatokkal szemben összetettebb feladatokat jelentett a parancsnokok, a törzsek és a beosztott munkásőr állo­mány számára egyaránt. Tapasztalataink alapján megállapíthat­juk: az új feladatot si­keresen végrehajtották egységeink. Kisebb-nagyobb hibák természetesen előfordultak, de ezek korrigálhatók. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy szakalegy­ségeink is derekasan helytálltak az egységgyakorlatokon, hozzá­segítettek bennünket ahhoz, hogy eredményesen zárhassuk a ki­képzési évet. A kiképzés céljában és tartalmában megfogalmazott­ igé­nyek szükségszerűen előtérbe helyezték, hogy magasabb szintre emeljük a kiképzés módszereit, meggyorsítsuk e módszerek fejlődését és keressük a kiképzés-szervezés új formáit. Évek óta kísérleteket folytatunk néhány megyében, hogy a kiképzést, a munkásőr egyéni érdekeit és a gazdasági érdekeket jobban összehangoljuk. E kísérletezés eredményeként kezd álta­lánossá válni a kiképzés koncentrált módja. Eddigi tapasztalata­ink alapján azt látjuk, hogy a kiképzés-szervezés új formái — ott, ahol a szervezés objektív és szubjektív feltételei kedvezőek — jól szolgálják a célt Természetesen ahogy minden „újszerű próbálkozásnál” elő­fordulhatnak félreértések, úgy itt is vannak „vadhajtások”. He­lyenként a forma „bűvöletébe” esnek, a külsőségekre nagyobb gondot fordítanak, mint a dolog tartalmi részére, vagy ott is az új formát igyekeznek meghonosítani, ahol a feltételeket még nem teremtették meg, s a régi egyelőre jobban megfelelne. Ahhoz, hogy a kiképzésben magunk elé tűzött célokat elér­jük, a munkaőrtől a közép- és felső szinten dolgozó parancsnoko­kig mindenkinek megvan a maga tennivalója. Céljaink sokrétű erőfeszítést, helytállást, kezdeményezést, ügybuzgalmat, szívós akaratot követelnek. Évnyitó egységgyűléseinken a tennivalók­ról bőven lesz szó. Az ez évi kiképzési feladatok, parancsok, programok, tervek formájában már az egységek rendelkezésére állnak. Ezek a múlt év feladatai végrehajtásának sokrétű elemzése alapján, a tapasz­talatok felhasználásával készültek, és tartalmazzák a követelmé­nyeket, a tennivalókat. Az összes körülményeket figyelembe véve az 1970-es év ki­képzési feladatainak teljesítéséhez az előző évinél kedvezőbb feltételekkel foghatunk hozzá. Jobban ismerjük és értjük a fel­adatokat, tapasztalatokban gazdagabbak az egységek és alegysé­gek parancsnokai és a törzsek munkatársai. A továbbképzések jó szervezéséhez elegendő az idő és a módszertani segédletek ren­delkezésre állnak. Biztosítva van az anyagi és pénzügyi fedezet ahhoz, hogy a szükséges eszközöket a kiképzés színvonalasabbá tételéhez megteremtsük v­égül, de nem utolsó sorban célkitűzéseink megvalósításá­nak fő biztosítékát abban látjuk, hogy a munkásőr elv­társak komolyan veszik, és becsülettel teljesítik megtisz­telő pártmegbízatásunkkat. Hivatásos parancsnokainkat olyan társadalmi törzs- és alegységparancsnoki állomány segíti, amely több éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, s időt, fá­radságot nem kímélve dolgozik. Így együttes erővel, becsülettel és tisztességgel teljesítjük a pártunktól kapott megbízatást. V 3

Next