Munkásőr, 1970 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 1. szám
Együttes erővel teljesítsük kiképzési feladatainkat! Írta: NAGY GYÖRGY, a Munkásőrség országos parancsnokának első helyettese Most, az új esztendő elején, ha számvetést végzünk, elmondhatjuk: testületünk sikeresen teljesíti célkitűzéseit, személyi állományunk derekasan helytállt a párt által reá bízott feladatok megvalósításában. A pártszervezetek minden szinten segítséget nyújtottak munkánkhoz és a gazdasági vezetők részéről sem maradt el a támogatás. Az 1969-es év egy új kiképzési időszak kezdetét jelentette. A társadalmi, gazdasági fejlődés szükségessé tette, hogy a Munkásőrség kiképzését — azt korszerűsítve — összhangba hozzuk az új követelményekkel. A kiképzés tartalmi tényezőit, módszereit, szervezését az új igényeknek megfelelően alakítottuk. Nagy segítséget kaptunk ehhez a munkához is a pártmunkásoktól, a társfegyveres testületektől, valamint személyi állományunktól. A sok hasznos észrevétel, tanács, javaslat köszönetet érdemel, mert segítette rendszerező, tervező, programkidolgozó munkánkat. A kitűzött célok eléréséig, az egyre bővülő követelmények teljesítéséig azonban még sokat kell tennünk. A parancsnokok és a törzsek felkészítése ma már magasabb színtű, s ennek eredményeképpen az állomány kiképzése is javul. Ezt néhány példával is szeretném alátámasztani: korábban, ha a „csapda” szolgálatot oktatták, akkor az elméleti részt tanterembe, a harcászati alakit pedig terepen szervezték. Mivel azonban az említett szolgálati csoport egyes munkásőrt érintő elméleti anyaga minimális, ezért amit az alegységparancsnoknak kellett tudni és ismerni, azt is oktatták a munkásőrrel. Jelentős az eredmény, hogy az ilyen jellegű foglalkozásokat a legtöbb egységnél már nem a tanteremben kezdik, hanem a terepen. A harcászati-alaki foglalkozáson utalnak azokra a tudnivalókra, amelyeket a munkásőröknek ismerniök kell ahhoz, hogy szolgálatukat elláthassák. Ezeken a foglalkozásokon az „elméletieskedés” helyett az olyan — egyébként rendkívül lényeges, a feladatok eredményes végrehajtását biztosító — mozzanatoknak oktatása kerül előtérbe, mint például a tüzelőállás kiválasztása, álcázás, a szakszerű figyelés, az együttműködés stb. A lőkiképzésben is eredményes esztendőt zártunk. Egységeink az előírt harcszerű lőfeladatot eredményesen végrehajtották. Külön említésre érdemes, hogy az aknavető alegységek többsége a lőfeladatot „jó” és „kiváló” eredménnyel teljesítette. Az eredmények szorosan összefüggnek a megfelelő fegyveranyag-ismereti foglalkozásokkal, a lövészet helyes előkészítésével, a jó irányba fejlődő kiképzési módszerekkel. Ma már ritkán találkozunk azzal, hogy századkötelékben oktatják a fegyveranyag-ismeretet. Viszont meghonosodik az a módszer, hogy a fegyveranyag-ismeretben és a fegyverek kezelésében kevésbé jártas elvtársakkal kisebb csoportokban, sőt nem egyszer egyénileg is foglalkoznak, hogy megfelelően felkészülhessenek a lőgyakorlat eredményes végrehajtására. Egyre több a követendő példa a helyes módszerek keresése, megtalálása, a leleményesség, az ésszerű, alapos eredményre törő munka terén. A múlt év fontos teendői közé tartozott az is, hogy egységeinket felkészítsük a „terület-ellenőrzés” végrehajtására. Ez a korábbi egységgyakorlatokkal szemben összetettebb feladatokat jelentett a parancsnokok, a törzsek és a beosztott munkásőr állomány számára egyaránt. Tapasztalataink alapján megállapíthatjuk: az új feladatot sikeresen végrehajtották egységeink. Kisebb-nagyobb hibák természetesen előfordultak, de ezek korrigálhatók. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy szakalegységeink is derekasan helytálltak az egységgyakorlatokon, hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy eredményesen zárhassuk a kiképzési évet. A kiképzés céljában és tartalmában megfogalmazott igények szükségszerűen előtérbe helyezték, hogy magasabb szintre emeljük a kiképzés módszereit, meggyorsítsuk e módszerek fejlődését és keressük a kiképzés-szervezés új formáit. Évek óta kísérleteket folytatunk néhány megyében, hogy a kiképzést, a munkásőr egyéni érdekeit és a gazdasági érdekeket jobban összehangoljuk. E kísérletezés eredményeként kezd általánossá válni a kiképzés koncentrált módja. Eddigi tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy a kiképzés-szervezés új formái — ott, ahol a szervezés objektív és szubjektív feltételei kedvezőek — jól szolgálják a célt Természetesen ahogy minden „újszerű próbálkozásnál” előfordulhatnak félreértések, úgy itt is vannak „vadhajtások”. Helyenként a forma „bűvöletébe” esnek, a külsőségekre nagyobb gondot fordítanak, mint a dolog tartalmi részére, vagy ott is az új formát igyekeznek meghonosítani, ahol a feltételeket még nem teremtették meg, s a régi egyelőre jobban megfelelne. Ahhoz, hogy a kiképzésben magunk elé tűzött célokat elérjük, a munkaőrtől a közép- és felső szinten dolgozó parancsnokokig mindenkinek megvan a maga tennivalója. Céljaink sokrétű erőfeszítést, helytállást, kezdeményezést, ügybuzgalmat, szívós akaratot követelnek. Évnyitó egységgyűléseinken a tennivalókról bőven lesz szó. Az ez évi kiképzési feladatok, parancsok, programok, tervek formájában már az egységek rendelkezésére állnak. Ezek a múlt év feladatai végrehajtásának sokrétű elemzése alapján, a tapasztalatok felhasználásával készültek, és tartalmazzák a követelményeket, a tennivalókat. Az összes körülményeket figyelembe véve az 1970-es év kiképzési feladatainak teljesítéséhez az előző évinél kedvezőbb feltételekkel foghatunk hozzá. Jobban ismerjük és értjük a feladatokat, tapasztalatokban gazdagabbak az egységek és alegységek parancsnokai és a törzsek munkatársai. A továbbképzések jó szervezéséhez elegendő az idő és a módszertani segédletek rendelkezésre állnak. Biztosítva van az anyagi és pénzügyi fedezet ahhoz, hogy a szükséges eszközöket a kiképzés színvonalasabbá tételéhez megteremtsük végül, de nem utolsó sorban célkitűzéseink megvalósításának fő biztosítékát abban látjuk, hogy a munkásőr elvtársak komolyan veszik, és becsülettel teljesítik megtisztelő pártmegbízatásunkkat. Hivatásos parancsnokainkat olyan társadalmi törzs- és alegységparancsnoki állomány segíti, amely több éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik, s időt, fáradságot nem kímélve dolgozik. Így együttes erővel, becsülettel és tisztességgel teljesítjük a pártunktól kapott megbízatást. V 3