Munkásőr, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

A Ne­de­rman­n Ferenc — Buchenwaldban meggyilkolt bányász forradalmár — nevét vi­selő komáromi munkásőregység ünnepélyes évzáró-évnyitó egységgyűlését január 19-én, szombaton tartották meg az Almásfüzitői Tisiföldgyár művelődési házában. A gyűlé­sen részt vettek és az elnökségben foglaltak helyet Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a Munkásőr­ség országos parancsnoka, Kovács Jenő, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztá­lyának helyettes vezetője, Antalóczy Albert, a Komárom megyei pártbizottság első tit­kára, Burgert Róbert, az MSZMP KB tagja, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezér­­igazgatója, Mokánszki János, a Munkásőrség Komárom megyei parancsnoka, az ideiglene­sen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselője, többen a megye politikai-gazdasági-kulturális életének vezetői és dolgozói közül. Az Almásfüzitő-felsői általános iskola út­törői köszöntötték az egységgyűlést, majd az elnöklő Nagy József, a komáromi városi párt­­bizottság titkára felkérte az egység parancs­nokát, tartsa meg beszámolóját. Egyidejűleg átadta az egység ajándékát, egy munkásőr jelvénnyel díszített sisakot, a szovjet parancs­nokság képviselőjének. Koch Tibor egységparancsnok hazánk fel­­szabadulásának közelgő negyvenedik évfor­dulójáról szólva a megye földjén lezajlott csaták emlékét idézte, amelyek megszámlál­hatatlan emberélet feláldozásával, anyagi és kulturális javak pusztulásával jártak, de meg­nyitották annak a fejlődésnek az útját, amely ma mindenütt szemmel látható Tatabányán, Komáromban, Nagyigmándon, Ácson, Kisbé­ren, Bábolnán, a megye valamennyi részé­ben, községében és településén. A tettre­­kész erők ekkori összefogásáról beszélt, s arról, hogy minden későbbi nagy tett és ered­mény erre a bizalomteljes összefogásra ve­zethető vissza. Megemlékezett azokról, akik a felszabadulást követően az újjáépítésben, a földreform során, a mezőgazdaság átszer­vezésében, a megye iparosításának fejlesz­tésében kiemelkedő érdemeket szereztek, tisztelettel emlékezett meg a munkásmozga­lom megyében élő veterán harcosairól, Bo­­zsáki Lajosról, Farkas Istvánról, Fekete Mi­­hályról, Nlusitz Jánosról és a többiekről. A megyéből elszármazottak közül sokan magas tisztségeket töltöttek be az állami életben, közülük is kiemelte Dobi Istvánt, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnökét, akinek emlékét múzeum őrzi, nevét gyermekváros viseli a megyében. Az egységparancsnok beszámolt a munkás­őrök helytállásáról a kiképzésben, a szolgá­lat ellátásában, munkahelyeiken és a társa­dalmi tevékenység minden területén. Huszon­négyen teljesítenek továbbra is szolgálatot az alapítók közül - mondotta. - Az üzemek-­­ben és a termelőszövetkezetekben továbbra is az jellemzi őket, hogy legjobb tudásukkal, odaadóan és fegyelmezetten dolgoznak a ki­tűzött gazdasági célok eléréséért, s nemcs­ak annak tesznek eleget, ami kötelező, hanem azon túlmenően is sok áldozatot vállalnak. Kitért arra is, hogy a társ fegyveres testü­letekkel való együttműködés során az egység munkásőrei 519 órát töltöttek azzal, hogy részt vegyenek a rend és a közbiztonság erő­sítésében. Koch Tibor a beszámolót követően Győri Istvánnal, a komáromi városi pártbizottság első titkárával oklevelet és vándorzászlót adott át azoknak az alegységeknek, amelyek elnyerték a „Kiváló szakasz” és a „Kiváló raj” címet. A megyei parancsnok döntése értelmében a komáromi egység érdemelte ki az „Élen­járó munkásőregység” címet, s az ezzel járó vándorserleget, oklevelet. Koch Tibor és Botka László parancsnokoknak a „Kiváló Parancs­nok" jelvényt adományozták. Győri István felszólalásában képet adott arról, miként teljesítik pártmegbízatásukat a mun­kásőrök. Elkötelezettek, meggyőződésük­ben szilárdak, támogatják a párt politikáját, kiállnak érte. Személyi példaadás, a munká­jukban elért teljesítmény és erkölcsi feddhe­tetlenségük hitelesíti állásfoglalásaikat. A munkásőrség olyan politikai intézmény — mondotta­­, amely kifejezésre juttatja a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolatot. Köszöntötte az alapító munkásőröket, s azo­kat, akik egy negyed évszázadot, húsz, tizen­öt vagy tíz évet töltöttek el eddig az egység­ben. Felmentést kaptak pártmegbízatásuk alól néhányan, akik hosszú, becsületes szol­gálatuk után leszereltek, vagy tartalékállo­mányba mentek. Sikert, jó egészséget kívánt további életútj­ukh­oz, munkájukhoz. Borbély Sándor országos parancsnok a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem, a Szolgálati Ér­demérem különböző fokozatait és okleveleket adott át huszonöt éves szolgálatáért tíz mun- Havasi Ferenc elvtárs beszéde a komáromiak egységgyűlésén Erőt merítve negyven év tapasztalataiból­­ képviseljük pártunk politikáját .

Next