Munkaügyi Szemle, 1933 7. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Ügyvédi képviselet a társadalombiztosítási ügyekben írta : dr. Hindy Zoltán. Pár héttel ezelőtt egyik napilap arról írt, hogy az O. T. I. meglepetéssel látja az olyan ügyek szaporodását, amelyekben az igénylőt ügyvéd képviseli. Még azt is hozzáfűzte, hogy a meglepetést csak növeli, ha az O. T. I. a balesetekről nem a munkaadó bejelentéséből, hanem a sérült megbízásából fellépő ügyvéd jelent­kezéséből értesül. Ebből azt a gyanút meríti, mintha egyes irodák az üzemeltet, ahol baleset fordulhat elő, figyelnék és az ügyvéd az orvossal együtt, de nem ritkán még előbb fut be a szerencsétlenség színhelyére. Olyanfajta elgondolás, aminek számtalan gyakorlati példája volt a temetési üzem községesítése előtt, amikor gyakran megesett, hogy a temetésről gondoskodni köteles hozzátartozó az egy­mással versenyző vállalatok árajánlataiból értesült rokonának haláláról. Ha ilyen irodák valóban akadnának, a főnökeik nagyon súlyos fegyelmi vétséget követnének el, amit az ügyvédi kamara bizonyára keményen megtorolna, amint azt minden esetben tette is, amikor az ügyfélhaj­szólásnak nevezett, az ügyvédi tisztességbe ütköző vétség elkövetéséről értesült. A közleménynek ez a része olyan természetű, amivel bővebben foglalkozni nem kell, legfeljebb arra a felhívásra szolgált rá, hogyha a cikk írójának nem a képzeletében született, ak­kor az O. T. I.-nak és az ügyvédi karnak is nagy szíves­séget tenne, ha az általános megjegyzés helyett néven nevezné az ügyvédeket, akikről ezt állítja. De mélyebben kell ama résznek a szemébe nézni, ami abban a tekintetben beszél meglepetésről, hogy O. T. I. ügyekben a felet ügyvéd képviseli. Minthogy a közlemény szerint nem annyira az író lepődik meg, hanem állítólag inkább a tisztviselő kollégáim, nem elég az ügyvéd kollégáim védelmében egy­szerűen az ügyvédi rendtartásról alkotott 1874 : XXXIV. t.-c. 38. §-át felhívni, amelynek alapján «az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni». Arról most ne vitatkozzunk, hogy az O. T. I. a köztestületeknek a törvényben említett két csoportja közül valamelyikbe tartozik-e, tehát a hivatkozásom helyt­álló-e. Kialakult álláspont ma még nincs, bár kétségtelen, hogy az illetékes meg­ nyilatkozások azt sejtetik, hogy az egyik csoportba tartozik. Cikk számára ebben a tekintetben nincs véleményem, de annál határozottabb volt és ha arra felhívatnám, lesz is a kérdést tárgyaló hivatalos helyek számára. Ezúttal különben ennek az eldöntése mellékes, mert ha az O. T. I. nem hatóság, akkor az ügyvéd, aki bíróság és hatóság előtt jogosítva van feleket képviselni, még erősebb jogon léphet föl más testület előtt, ahol ügyvédi képesítés nélkül is jelenhet meg képviselő. Ha azután még arra hivatkozom, hogy az O. T. I. és az igénylő között támadt vita a bíróság elé kerül, ahol az ügyvéd joga a törvény szavai szerint világos, senki sem kételkedhetik, hogy ez a joga az O. T. I.-nál lefolyó előzetes eljárás rendjén is meg­van. Meglepetésnek tehát nincs helye, ha a fél helyett vagy a féllel együtt ügyvéd jelenik meg. És mégsem mondhatjuk, hogy egészen alaptalan a töprengés, vagy hogy nincs lélektanilag érthető oka, ha az O. T. I. tisztviselő, aki valamelyik igénylő ügyével bíbelődik, fennakad azon a kérdésen, hogy minek ide ügyvéd. Elméletileg megállhat az a felfogás, hogy minden olyan ügyben, amely nem a rendelkezési elv szerint folyik, vagy amelynek sorsa nem különös törvényismeretet kívánó alakiságokon fordul meg, az ügyvédi képviselet fölösleges. Vagyis a polgári pereknek kivételével, a­hol a bíró nem mehet túl azon, amit a felek eléje tárnak és ama büntetőpereknek kivételével, ahol a vádló vagy a vádlott joga helyrehozha­tatlanul elenyészik, ha valamilyen alakiságo­k elvét, minden más ügyben a fél érdekei az eljáró bíróság, vagy hatóság működésében kellő védelmet találnak. Ez annyira elmélet, hogyha a felek a jogi képviselő segítségét a gyakorlatban ehhez igazítanák, keservesen ráfizetnének. A bíróság és a hatóság elméletben meg­állapított kötelességét olyan teherpróbának tennék ki, amit nem bírna el, hanem ami elől kénytelen volna kitérni. A saját maga érdekét ásná alá, aki azt kívánná,

Next