Munkaügyi Szemle, 1938 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
politika. Ezen az úton a magyarság, történeti katasztrófája dacára, annál inkább haladhatott, minél jobban érvényesült a magyar politikai kvalitás a zárt ideológiáktól és politikai ködképeket varázsolt mithoszoktól ment országépítő cselekvés. Ennek a kvalitásnak érvényét csak elősegítette az 1919. évi bolsevizmus intermezzója, amely még a történelmi materializmus eszmekörében élő jóhiszemű, népszerető fanatikusokat is kiábrándította az egyoldalú osztálypolitika míthoszából, így a magyar szociálpolitika méltóvá, válhatott minden társadalompolitika alapelgondolásához , a társadalmi egész érdekéből indulhatott ki s az ebből kikövetkeztetett szociális akaratát ismét a nemzet összes társadalmi csoportjainak javára érvényesíthette. Természetes, erre a hagyományos magyar politikai realizmus jegyében kialakuló szociális politikára is hatnia kellett mindama szellemi tényezőknek, amelyek feszültségben tartják és átformálják az európai életegységet. De miként a magyarság sohasem vált egy monokultúra rabjává, szociálpolitikája eszmei hátterének kialakításánál bár értékesítette az ipari demokráciák tapasztalatait, a modern olasz államberendezés szociális alkotásainak eredményeit, a bismarcki Németországban kiérlelt társadalombiztosítási gondolat előnyeit és mindenek felett megtermékenyült a pápák szociális enciklikáinak időtálló tanításaitól — azért mégsem vált egyetlen külföldi szociálpolitikai irány puszta utánzójává, szolgai követőjévé. Pedig ugyancsak nehéz adottságokkal kellett megküzdenie ennek a háborút követő magyar szociálpolitikának. Népsűrűség és nemzeti jövedelem adottságai feltételezték, de egyszersmind korlátozták az ország népvédelmi politikáját. Az összes keleteurópai agrárországok között vezető magyar népsűrűség (egy négyzetkilométeren 1920-ban 86 lélek) szüntelenül napirenden tartotta a nép foglalkoztatásának a problémáját. Ezzel szemben a nemzeti jövedelemnek még 1924— 1925-ben is csupán egy lélekre számított átlagosan 580 pengős volumenje fékezte a tőkék rentabilitását mérséklő szociális akciót. Ha még ehhez figyelembe vesszük az országnak 1921 — 1922-ben ingó tőkében nagyfokú szegénységét, a gazdaságok felszerelésének háborús leromlását, az ország vezető gyárai felszerelésének, a bolsevik uralmat követő román megszállás során, idegen csapatoktól a Balkán ismeretlen tájai felé való elszállítását, képet alkothatunk a gazdasági leromlásnak azokról a vigasztalan viszonyairól, amelyeknek színeit csak az erre az időre eső inflációs korszak tőzsdei spekulációs látszatkonjunktúrája tompította. A háború utáni átalakulást követőleg az országban még mindig a mezőgazdasági népesség volt az uralkodó elem. Ennek gazdasági bázisát — a földet — érintette legkevésbbé mindaz, ami megrázkódtatta ezt az ezeréves országot. Itt volt a legtöbb földben, gazdasági hagyományban és faji értékben, amelyre a legbiztosabban lehetett építeni. A magyar társadalom megerősítésének munkáját itt kellett tehát megkezdeni. Első feladat volt a termelési rend és szabadság helyreállítása a termelés fokozása érdekében. Ennek nyomán a búzatermő terület 1920-hoz viszonyítva már a következő évben 15%-kal, a takarmánytermő terület 25%-kal gyarapodott, majd megindult a szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány számbeli növekedése is. Súlyos szociális érdekek fűződtek az ország egész szántóföldterületének több mint 60%-át művelő kisbirtokok versenyképessé fejlesztéséhez. Mindez nem sikerülhetett volna állami támogatás nélkül. Nemesített vetőmagot és olcsó műtrágyát kaptak a kisgazdák és az állam nagy áldozatot hozott a minőségi termelésre való ránevelésük, az istállótrágya helyes kezelésének meghonosítása, a pillangós növények termelésének előmozdítása, a gazdasági szaktudás, a baromfitenyésztés és gyümölcstermelés fejlesztése, a terméketlen területek megjavítása, a terményértékesítést elősegítő vasúti beruházásoknak és útépítéseknek megvalósítása, ármentesítő és vízszabályozó munkálatok végrehajtása, a Nagy-Alföld erdősítése, a legelő-, rét- és sziklavítás érdekében. Ezenkívül az állam beruházási politikája keretében állandóan kutatott új külföldi piacok után : igyekezett a mezőgazdasági terményfeleslegeknek külföldön propagandát csinálni, támogatta a mezőgazdasági kísérleteket, fokozatosan javította az állattenyésztés színvonalát, a külföldi értékesítési nehézségek ellensúlyozására támogatta a tejtermelést, a 2