Munkaügyi Szemle, 1938 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

hússertéstenyésztést és a borkivitelt, mert hiszen ezekre a feladatokra a teljesen legyengült magángazdaság akkor képtelen lett volna. Ezekre a célokra az állam öt év leforgása alatt 252 millió pengőt fordított. A mezőgazdasági népesség tár­sadalmi és gazdasági megerősítését célzó tervszerű politika, a termelési rend és szabadság eddig Magyarországon páratlan felvirágzáshoz vezetett. A mezőgaz­daság évenkénti nyers hozadéka 1922—1927-ig másfélmilliárd pengőről négy milliárd pengőre emelkedett. A mezőgazdaságban közvetlenül érdekelt társadalmi csoportoknak agrárpolitikai megsegítésén felül, tisztán szociális szempontból, megtörtént a magyar földmegoszlás aránytalanságainak mérséklését célzó agrár­reform végrehajtása. Ismét nem doktriner alapon, nem egy ideológia jegyében, hanem azért, hogy a haza földjét a világháború során nagy véráldozattal védő földműves népnek azok a fiai, akik gazdasági ismeretekkel és hagyományokkal rendelkeznek, önálló gazdává válhassanak. Az agrárreform során az állam 3326 községben gyakorolta a nagybirtok terhére a törvénnyel szabályozott megváltási jogot, amelynek során tulajdon juttatással és kishaszonbérletekkel együttvéve 1.270.000 katasztrális hold területet vett igénybe földbirtokpolitikai célokra, ami az ország szántóföldterületének több mint 13%-a. A földreform lebonyolítása után 220.000-rel gyarapodott a földtulajdonosok száma s a kisbirtok területe immár az ország mezőgazdaságilag művelt területének több mint a fele. A falusi népesség életviszonyainak alakulása szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az állam a földreform során az arra szorultaknak és érdemeseknek családi tűzhelyhez juttatása végett 259.645 házhelyet adott, 58.586 katasztrális hold föld terjedelemben. A földbirtokreform során a magyar földbirtokos osztály jelentős áldozatot hozott, ugyanis földben 294 millió aranykorona vagyonváltságot fizetett, készpénzben pedig 70 millió aranykorona földváltságot, tehát együttes áldozata 364 millió aranykoronát tett ki. Az agrárreformmal kialakított parasztgazdaságok megerősödését elősegítette, hogy az agrárreformot éppen akkor hajtották végre, amikor részben a termelés­­politikai intézkedések hatása alatt ugrásszerűen emelkedett a mezőgazdasági termelés hozadéka. Távol áll tőlünk egyoldalú eljárással a pengőt megteremtő, a Nemzetek Szö­vetségének hatékony segítségével végrehajtott valutareformot úgy beállítani, mintha ez kizárólag szociálpolitikai cselekedet lett volna. Nem. A fizetőeszköz stabilitása és zavartalan funkciója a rendezett állami lét egyik feltétele. Két­ségtelen azonban, hogy a valuta nehezen megteremtett, esztendőkön át nélkü­lözött stabilitása jelentős szociális érték, amelyhez igen lényeges népvédelmi érdekek fűződnek. Hogy 1923-ban a mai évi 1135 pengővel szemben 462 pengő volt egy gyáripari munkás átlagos évi keresete, ebben jelentős része van annak, hogy az áraknak és munkabéreknek az inflációs időkben tapasztalható versenyében a reálbérek színvonala rohamosan hanyatlik, ami nem csupán veszedel­mes szociális feszültségeket vált ki, nemcsak a tömeges termelvények belföldi piacát szűkíti, hanem, és ez a legfájóbb, lerontja a kizárólag munkájukból élők biológiai értékállományát. Ezért, amikor nem mindennapi nehézségek közepette megvalósult a háború utáni valutareform, ez szociális érdekből is történt és jelentősége felér a munkabér vásárlóerejének emelését célzó anyagi bérvédelemmel. Ennek az előnyeit a munkásságon felül természetesen mindazok a széles közalkalmazotti és magánalkalmazotti rétegek is élvezhették, akik mint fix fizetésű munkavállalók haszonélvezői a reálbérek és reálfizetések emel­kedésének. A társadalomerősítő agrárpolitikai és valutapolitikai építőmunka minden eredményei dacára nyilvánvaló volt, hogy egy ősi kultúrával rendelkező, európai életegységben élő, fejletten civilizált nép megélhetését, állami életét, közháztar­tását, valutájának stabilitását nem lehet kizárólag egyetlen és az időjárás sze­szélyeinek kitett, nagyon is változó jövedelmezőségű termelési ágra, az agrikul­­túrára alapítani. A harmincas évek derekán immár 90-re rúgó négyzetkilomé­ternyi lélekszám és fejenkénti 580 pengő nemzeti jövedelem adottságai parancsolólag 1*3

Next