Műszaki Hetilap, 1881. március-szeptember (1. évfolyam, 1-28. szám)

1881-07-10 / 17. szám

A MU- ÉS KÖZÉPÍTÉSZET, AZ EPITŐ- ÉS MŰIPAR VALAMINT AZ ÚT-, VASÚT-, HID-, ÉS VÍZÉPÍTÉS S A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR KÖRÉBŐL. I. évfolyam. 17. szám. Előfizetési ára: Erre az évre 6 frt, negyedévre 2 frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, Üllői út 4. sz. Budapest, 1881. julius 10. A mult épitőművészete és annak viszonya a jelenkor építészetéhez REDTENBACHER RUDOLF után. (Befejező közlemény.) A modern építészet minden architektúrában vannak oly motívumok, melyek fejletlenek ma_______vadtak, mert az idejükben fenállott feladatok terjedelme kifejlesztésüket nem kívánta ; Így képezte tovább a római építőművészet a görög, a gót styl a román, a renaissance pedig a római architektúra egyes motívumait és nekünk, minden építészet az értékesíthető eszmék egész kincstárát hagyta hátra. E szűk vázlattal azt akartuk megmutatni, hogy a miút építészete oly összehasonlító kritikai módszerrel vizsgálható, melynek nincs más czélja, mint minden egyes építőművészetben az általán értékest megtalálni és a csak történelmileg jelentékenytől elválasztani. Ha a múlt építészetét egész terjedelmében ezzel a módszerrel tárgyalnék, egyrészt olyáltalán érvényes részt fejthetnénk ki, melyhez minden nép és minden idő járult valami csekélységgel, másrészt pedig oly történelmi maradványokra akadnánk, melyeknek nincs gyakorlati, hanem csak tudományos értéke. A múlt idők építészeti styljainak tárgyalása tehát kettős czélú lehet. Ezek egyike a praktikus, másika a tudományos szükségletet elégíti ki; az előadásban magában azonban a két rész nem különíthető el élesen, mert a praktikus érdek tudományos búvárlatokra késztet, a tudományos megismerés pedig a praktikus szükségletnek szolgál. Ha tehát előadásunk czéljait nem is választhatjuk el tökéletesen, mégis elkülöníthetjük a módszereket s nem fogjuk a tudományosan érdekest praktikus szellemmel mérlegelni, vagy magamagáért praktice is értékesnek nyilvánítani. Tudományos tekintetben jelentékeny minden a tudomány haladását előmozdító és gyorsító tapasztalás. Azt pedig, mi értékes gyakorlatilag, nem dönthetjük el minden egyes esetben, a felett a történelem van hivatva ítélni. Ami ma elavultnak látszik, holnap is praktikus érdeket kelthet, s amit most gyakorlatinak tartunk, rövid időn használhatatlanná válhat. Mai építészetünk nem állítható valamely önkényes álláspontra, mi még mindig ahhoz az újkorhoz tartozunk, mely a művészet újjáébredésével, a hit reformálásával, a gondolat szabadságával, a könyvnyomtatás találmányával és az új világ és új emberek felfedezésével kezdődött. Mi még mindig azon az állásponton vagyunk, melyet általában renaissancenak mondhatunk, mi nem tehetjük a történelmet meg nem történtté s nem térhetünk vissza a középkorba. De tanulnunk kell a történelemből, ecclectice kell eljárnunk és daczára, hogy álláspontunkat ismerjük, ki kell aknáznunk a múlt használható eszméit és formáit. Időnk oly feladatok megoldására vár, melyeket egyik építészet sem ismert, de meg is adja a feladatok megfejtésének oly feltételeit, melyeket eddig nem ismertek. A múlt szolgáltatja aztán a valósítás eszközeit. Előbb sem volt különben, így tanítja az építészet általános fejlődéstörténelme. Az általános tektonika programmja. Ha a renaissance híveinek valljuk magunkat és mégis ecclectice akarunk eljárni, akkor általánosan érvényes tektonikus alapelveket kell megállapítanunk, mert ezek nélkül nem lehet kifejezni, mit akarunk és mit nem akarunk. Ha tektonika alatt általában nem értünk egyebet, mint az emberi képek és alakzatok oly művészi alakítását, mely nem képezi a szobrászat terét, akkor a tektonika az architektúra, a mérnöki szak, a gépészet, a hajóépítés és a műipar feladatait foglalja magában. A négy első alakzatai és egybeállítása anynyiban közös, hogy a nehézkedés elvét uralja s ennélfogva épül, míg a műipar tárgyain nem uralkodik a nehézkedés elve, s azért ezek nem épülnek, hanem készülnek. A tektonika tehát, mint az emberi alakzatok és képek művészi egybeállításának tudománya egyszersmind az alapítás tana is. Ez azonban különféle tényezőktől függ; előfeltételül megkívánja az alakokat magokat és a geometrikus alapnézeteket, melyek nélkül alakítás nem képzelhető és melyek a pontoknak a vonalban, a síkban és a térben való összeköttetésében állanak. De az alakítás még azoktól a czéloktól is függ, melyeknek az emberi képek és alakzatok szolgálnak, valamint azoktól az anyagoktól, melyekben valósulnak. A tektonikának tehát, ha az építészet, a mérnöki szak, a hajóépítés, a gépészet és a műipar terét akarja magába foglalni, az a feladata, hogy a geometriai alapfogalmakat és a forma, czél és anyag viszonyát tanítsa. Van azonban a formáknak még egy világa, mely nem függ a czéltól és az anyagtól és mely nélkül a tektonika lehetséges nem volna, mert a czél és az anyag viszonyának tekintetbe vétele csak oda vezetne, ahová a természet alakítása elér. A tektonikának az emberi képzetek és összeállítások művészi alakítását kell tanítania. A művészi 17 02. ábra. A párisi csillagvizsgáló egyenlítői távcsöve.