Műút, 2014 (59. évfolyam, 43-48. szám)

2014 / 6. szám (48.) - Nemes Z. Márió: "Márpedig, ami nincs, az csak az ördög műve lehet." (Péterfy Gergely: Kitömött barbár)

amelyek egyaránt jellemzik a két szerzőt.20 Bodrogi megfogal­mazása Shaftesbury kapcsán Lavaterre is érvényes: operatív hely­zetbe hozza a kalokagathia antik elvét, s maximálisan kiterjeszti a gráciafogalmat, a morállal teljes kellem mintegy sugárzik az eszményi ember testéből-lelkéből. Ami Kazinczy Lavater-utalásait illeti, annyit tudunk róla, hogy leveleiben többször megemlíti, illetve rá hivatkozó fiziog­­nómiai ítéletet hoz egy arcképet szemlélve.21 A politeness diskurzusát tárgyaló könyvben pedig azért lett volna helye egy Lavater-fejezetnek, mert ismereteim szerint az ő munkája a legnagyobb hatáspotenciállal bíró kísérlet, hogy e shaftesburyánus fogalmakkal dolgozó diskurzus-típust visszave­zesse a maga keresztény gyökereihez.22 Másrészt a fiziognómiai szótár kiterjesztésével Lavaternek komoly szerepe van az új em­bertípus bemutatásában és leírásában. Természetesen ez az érvelés további finomításra szorul, de talán ennyiből is kiderült, hogy ez a hozzászólás valójában nem „számonkérés”. Bodrogi könyvét olvasva már nem nagyon tu­dok Lavater elképzeléseire máshogyan gondolni, mint egy min­tázatra, a csiszoltság diskurzusán belül. Csak abban bízom, hogy lehetőségem lesz mindezt továbbgondolni a jó társaságban. G. W. F. Hegel Történetfilozófiájának egyik kardinális kérdése a történelmi folyamat(ok) és természet közötti viszonyrendszer, vagyis a világtörténet földrajzi alapjának a mibenléte. A természeti környezet az emberi szabadság kibontakoztatásának strukturális előfeltételét jelenti, miszerint bizonyos területek alkalmasabbak az emberi kultúra és történelem kialakulására, mások — a ter­mészeti hatások túlsúlya miatt — kevésbé. Ebben a geopolitikai kontextusban elsődleges jelentőségű Ázsia, Európa, illetve az an­tik mediterráneum, míg Afrika „túl” vagy „innen” van a világtör­ténelmen, hiszen az emberi faj gyermekkorának a helyszíne, egy a historikus nem­ hely, a szellem éjszakájának birodalma. Minden, ami történelmi jelentőségű (Egyiptom, Észak-Afrika stb.) belőle egy másik szellemi régióhoz tartozik, vagyis az igazi Afrika „üres” — jelentés nélküli kiterjedés. A területen élő fekete népesség faji karakterében is igazodik ehhez az ahistorikussághoz, hiszen a négerek a természeti állapot időn kívüli barbarizmusát testesítik meg. Nem képesek túllépni a partikularitások világán az univer­zalitás felé, vagyis a humanitás, szellem, szabadság értékeivel nem is szembesülnek, miközben önmagukat és másokat (is) legfeljebb hasznos tárgyaknak tekintik. A természeti vadságnak ez az immo­rális állapota olyan átlátszatlan éjszakai világot képvisel, melyet messze elkerül a világszellem, hiszen az afrikaiakat és európaiakat összekötő egyetlen gazdasági intézmény — a kulturális megértés és közvetítés lehetetlensége miatt — a rabszolgaság. A 18. századi felvilágosodás rasszista antropológiáinak — Buffon, Hume, Kant által is képviselt — közhelyeit világtörténeti narratívában összeg­ző Hegel álláspontja rendkívül pontosan reprezentálja a korszak eurocentrikus világképét, illetve a „fekete Afrikának” ebben a vízióban elfoglalt alárendelt helyzetét. A hegeli gondolatmenet jelen helyzetben releváns aspektusa az, hogy a filozófus a narratí­­vák rendszere (a „világtörténelem”) szempontjából ítéli „üres tér­nek” Afrikát, miszerint a feketében, a négerben, a mórban nincs semmi elbeszélhető, mert létezésmódjuk természeti volta kizárja történeti és egyszersmind narratív karakterüket. A kitömött barbár hőse, a Habsburgok „udvari mórja” (Hofmohr), Angelo Soliman a következőképp vélekedik Afri­Mária „Márpedig, ami nincs, az csak az ördög műve lehet." (Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Kalligram, 2014) 1 Nemes Z. 20 Uo. 81. 21 Kazinczy Ferenc — Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1817. január 28. Kazinczy Ferencz Levelezése, s. a. r. Vac­­y János, Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, Bp. 1905. XV. 40.;Kazinczy Ferenc — Dessewffy Józsefnek, Újhely, 1827. szeptember 11., Kat. Lev., XX. 355. 22 Vo. Bodrogi, 285-286. PÉTERF 61

Next