Művelődési Útmutató, 1950 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1950-11-01 / 11. szám

G. HALMÁGYI MÁRIA Kimenekültek a föld rabságából, s egy családdá vált háromszáz család. Hiába volt az ellenség küzdelme, ők megértették a Pártunk szavát. Átok volt rajtuk falu négy határa, szana­széjjel sok keskeny földdarab. Tavasz felé, a buzásláda gyakran csak egynéhány pók, menhelye maradt. Urak szította gyűlölettel nézett el egymás felett román és magyar. Ritkán jutott, s kevésnek az eszébe, hogy az urak beszéde mit takar. Megfeledkeztek Varga Katalinról, ki száz év előtt a Szurcsó tetőn az igazság szavait megtalálta, s kiállt mellette figyelmeztetőn. Hirdette bátran. Vakmerőn hirdette, hogy a mérték már csordultig betelt, románt és magyart testvérségre intett, s mindakettőnek jogot követelt. Éveken át naponta megfigyeltem mint vitték a robotos életet. Az arcokat, mely korán vénné szikkadt, s duplán mutatta meg az éveket. Amig a földet túrták, s dolgos kezük kaszált, kapált, vagy ugart tört, vetett, nap sugara perzselte szél cserzette a föld végén a csöppnyi gyermeket. Még ma is éget minden borzadálya a félelemnek mely bennem lakott, mikor gyűltek az ólmos, vad fellegek, az öreg harang vihart kongatott. Dörgés csattant, s az ég csatornáiból nagy cseppekben az eső megeredt , s megriadt anyák tolták szélsebesen hazafelé a gyermekszekeret. Jó élet felé (A halmágyi Varga Katalin kollektív gazdaságnak ajánlom). Jövőre már nem éri kinn a földön a zsengetestű csecsemőt soha vihar veszélye. Fehér bölcsővel várja az új gazdaság gyermekotthona. A háború kegyetlen átviharzott. Otthon a kulák vagyont keresett, mig a fronton, annyi értékes ember hamis szólamért harcolt, s elesett. Apák, s fiúkból ágyutöltelék lett. Sokasodtak a bénák és vakok. A falu végén, talpig feketében lestük a ritka tábori lapot. S eljött a nagy nap, örömkönny hull bőven. El­lentől zúgtak az utcák terek. Szabaddá tette a kis falu népét, mint annyi mást, a Szovjethadsereg. A küzdelem folyt tovább. Napról-napra több rossz maradt el a házak mögött. A Párt szavára megértette a nép, hogy új rendszerben, jobb élet lehet. Az ellenség meghátrált azok elöl kiknél, a szó és a tett is merész. Csak sunyi róka módjára használja kicsorbult élű, ócska fegyverét. A nép kimondta, hogy a szolgaságból, föld rabságából untiglan elég! Háromszáz román, s magyar család tette össze javát és karja erejét. Igaz útra tért szülőfalum népe. Nem uralkodnak falusi basák. Most a munkájuk az egyetlen mérték. A gazdaságuk, közös gazdaság. Nem hátrálnak meg a küzdelem elöl! Szép jövőjükben erősen hiszek. Mind tudják már, hogy a több kenyérért bátran küzdve, a BEKET védik meg.

Next