Művelődési Útmutató, 1950 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1950-11-01 / 11. szám

ebben a tekintetben állít, nem csupán egyszeri­ kital­­­álás? Nagyon sok bizonyíték van arra, hogy a föld való­ban forog a saját tengelye körül. De minden bizonyí­ték között éppen az a tény a legerősebb, hogy minden nappal után éjszaka következik és minden éjszaka után nappal. Tudjuk, hogy a föld a meleget és a világosságot a naptól kapja. Ebben senki sem kételkedik. A tudomány arra tanít, hogy a nap sokkal nagyobb égitest, mint a föld és hogy egy helyben áll, egy sereg más égitest közepén, amelyek nagy távolságban vannak tőle és mindenikük körülötte kering. A nap óriási hőforrás, minden forr benne és így, mint valami óriási tűz, hő és fénysugarakat lövel ki magából. Egyesek azt kérdezhetik: milyen kapcsolatban van ez a nappallal és az éjszakával? Mindjárt megértjük a kapcsolatot. A föld saját tengelye körül forog, míg a nap egy helyben áll. Ezért megtörténik, hogy a föld hegyik vagy másik része ■— miután a föld gömbölyű — szembe­kerül a nappal és felfogja a napból kilövelt hó­v és fénysugarakat, míg a föld másik része, amelyik nincs szemben a nappal, árnyékban, sötétségben marad, így’ keletkezik a nappal és az éjszaka. Miután a föld 24 óra alatt teljesen megfordul a sa­ját tengelye körül, vagyis teljes fordulatot végez, vi­lágos, hogy ezalatt az idő alatt a föld mindegyik része elhaladt a nap előtt, tehát a föld mindegyik részén volt egyszer nappal és mindenik rész­árnyékba került egyszer, tehát mindegyik részén volt egyszer éjszaka. íme, így lesz a föld saját tengelye körüli forgásá­ból nappal és éjszaka. Láttuk azonban, hogy a föld a saját tengelye körüli forgásán kívül más mozgást is végez. Ezzel a saját tengelye körüli forgással egyidejűleg a nap körül is kering. Olyan ez a keringés, mint valami végnélküli utazás a nap körül. A nap körüli keringésében a föld egy majdnem kö­ralakú, tojáshoz hasonlítható alakú pályán mozog. A tudósok ezt ekliptikának nevezik. A föld ezt a nap körüli ekliptikus pályát egy esztendő leforgása alatt járja be. Egész napkörüli utazása alatt nem egyenesen, hanem kissé megdőlten forog, mint­hogy tengelye, ahogyan a tudomány bebizonyította, kissé ferde. A föld tengelye olyan irányú, hogy mindig a sark­csillagra mutat, arra a fényes csillagra, melyet min­dig a Göncöl-szekér után és felett látunk. A nap körüli utazása közben a föld tengelye hol jobban a nap felé hajlik, hol jobban hátra felé, tehát eltávolodik a naptól. A földnek e nap körüli forgása és a nap felé való hajlása következtében keletkeznek az évszakok: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Vagyis a tengely hajlongása és a földnek keringése közben való közeledése vagy távolodása a naphoz — ez hozza létre az évszakokat: a tavaszt, a nyárt, az őszt és a telet. tengelye a nap felé hajlik, akkor ennek sugarai rövi­debb utat kell hogy megtegyenek, tehát erősebbek. Ez az állapot tavasszal, de méginkább nyáron következik be. Miután ez idő alatt a föld tengelye a nap felé haj­lik, ennek sugarai a föld felszínének nagyobb részét világítják meg. Ezért van az, hogy tavasszal és nyáron a nappalok hosszabak. Nyáron is 24 óra kell ahhoz, hogy a föld megforduljon a saját tengelye körül, de ennek a 24 órányi időnek nagyobb részét megvilágít­ják a nap sugarai. ősszel és télen ellenben, amikor a föld tengelye hátrább hajlik, a nap sugarainak is hosszabb útra van szükségük, hogy eljussanak a földre és nem is merőlegesen, hanem rézsútosan esnek a föld felszínére. Emiatt sokkal gyengébb az erejük és kevesebb mele­get adnak. Ugyanakkor a föld tengelye hátrább lévén dőlve, a föld részének nagyobb fele árnyékban marad és abból a 24 órából, amennyire szüksége van a föld­nek, hogy megforduljon saját tengelye körül, a leg­több idő árnyékban múlik el. Így képződnek tehát az évszakok, és ezért van té­len hideg, ezért rövidebbek télen a nappalok, más­részt ez a magyarázata annak, hogy nyáron meleg van, a nappalok pedig hosszúak. Mindaz, amit eddig elmondtunk, a földgömbnek csak egyik felére vonatkozik, mert a másik felén a dolgok­nak éppen a fordítottja történik. Amint tudjuk, a földnek két fele van, amit féltekének nevezünk. Mi a földgömbnek azon a részén élünk, amelyet a tudósok északi féltekének neveznek. A föld déli felén, vagyis a déli féltekén ugyanazok a dolgok történnek mint nálunk, csakhogy akkor, ami­kor nálunk tél van, ott nyár van, amikor pedig nálunk nyár van, a déli féltekén tél van. Ha a föld nem volna gömbölyű, mint egy golyó, hanem sima volna, mint egy végnélküli mező, vagy ha nem forogna, hanem egyhelyben állana, akkor nem volnának nappsaink és éjszakáink és nem volnának változatos évszakok. De mivel a föld 24 óra alatt meg­fordul a saját tengelye körül, nappalunk és éjszakánk is van és mivel egy esztendő alatt a napot is meg­kerüli, ezért képződik négy évszakunk. Kedves hallgatóim, röviden vázolva ezt tanítja a tudomány a nappalok és éjszakák keletkezéséről és az évszakok képződéséről. A tudomány hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük az igazságot és hogy felvilágosodjunk. A tudomány hoz­zásegít ahhoz, hogy megszabaduljunk a balhiedelmek­­től. Ezek mindegyike felháborító bizonysága annak a sötét tudatlanságnak, amelyben a polgári-földesúri uralom évszázadokon keresztül tartott bennünket. JEGYZET: A kultúrotthonok előadói, akik megtartják ezt az előadást, a szövegben foglalt kísérleteket is végezzék el a hallgatóság előtt a föld forgásának bizonyítására vonatkozóan. Mint szemléltető anyagot használják fel­­. Az iskola szertárában található földgömböt. ^InmeknTagwmiz

Next