Művelődés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

IV. SZAVALÓ (fiatal parasztlegény, kaszájára támasz­kodva) : Előttem szemötelésnyi földet gomolyog; be sárgán a vetés. Lengek, s három­ tenyér magasából csap tőre a nyeles görbe kés. Hull a búza. Vállára kap a nagyléptű álom. Lábra kelnek az elhull­t magok, s arcodra va­lami hintő fényt szór, felriadsz, hogy tűz van... de csak a dér, az potyogtatja vízkavicsait vékonyszálú sűrű csillagrostán, s odébb a hold egy várost pirít, blokkjai közé nyújtózva lustán. Visszaszenderedsz, párnád egy kéve, a kalangja árnyéka takar, s énekbe kezd, egy lábon ingatva súlyos fejét aranyszájú kar. Ez a búza. Ez a földed vére. Ez a tested... ez itt a kenyér. A szívedre hullnak a kalászok, a szívedbe törzsez a gyökér. ÉJJELIŐR (elgondolkozva): S megváltozott a falu képe. Mihai Beniuc néhány sora híven jellemzi ezt : sok villanyfény, mindenhol s bármikor, padlásra búza, átalagba bor, sok kultúrotthon, iskola, tanár, faluk, hol nincs már csecsemő­halál. Kövérebb legelők és mélyebb erdők. A sötétség oszolyon, mint a felhők a földekről, a völgyből, a havasról.­­Több gazdaság, közös, több büszke traktor ! ÉJJELIŐR (eltévedve ül, aztán bólintva szól): Igen, mert bennünk van, bennünk él, lüktet a föld... S a mi szívünk ütemére nő, fejlődik minden, mi­­pedig együtt növünk, együtt erősödünk a földdel, a hazával... PIONÍROK (mind együtt, egymás szavába vágva): Nagyapó, nagyapó ! Hadd mondjunk el mi is egy verset neked. Maria Banu? írta, és mi minden szavát lelkünkben érezzük. Hallgass meg bennünket, nagyapó ! ÉJJELIŐR (mosolyogva int) : Mondjátok no, hadd hall­jam ! PIONÍROK­­felállnak, a szín közepe táján sorakoznak ; a reflektor fénye most rájuk esik : az első négy szakaszt közülük egy-egy szavalja, az utolsót mindnyájan együtt): Dalt ha dúdol most a szám, Rólad szól az, szép hazám, Dal ha szól, arról dalol, Nálad szebb föld nincs sehol ! Dalt ha dúdol most a szám, Rólatok szól , szép hazám, Felhő-árnyas nagy hegyek, Lombos, ringó rengeteg ! Ki az úr cselédje volt, De nehéz szívvel dalolt. Bús dalában sírta sorsát E siratnivaló ország. Úgy kitárnám ma a lelkem. Hogy mindenkit megöleljen. Hol hazámnak, jó hazánknak Hegyei az égre hágnak. Dalt ha dúdol most a szám, Szárnyán lelkem messze szál. Ahol testvér-nemzetek Hős fiai küzdenek. Dalt ha dúdol most a szám. Rólatok szól : szép hazám, Felhő-árnyas nagy hegyek. Lombos, ringó rengeteg. S édes szép hazám felett Szállni hagynám lelkemet. Mint ahogy paasirba szárnyal Rög fölött édes dalával, S nagy mezőkről szállna végre Városok kéklő egére, S fáradt férfi homlokára Vetne árnyat lenge szárnya. Dalt ha dúdol most a szám. Rólad szól az, szép hazám. Dal ha szól, arról dalol. Nálad szebb föld nincs sehol ! Dalt ha dúdol most a szám. Rólatok szól , szép hazám. Hegyek, völgyek fényei. Emberek reményei ! ÉJJELIŐR (meghatottságát leplezni igyekezve köhécsel, majd lopva megtörli szemét) : Jól van, no ! Ügyesek vagy­tok... (a gyerekek köréje gyűlnek. Magához vonja őket, szeretettel) és okosak. Tudtok helyesen gondolkodni és érez­ni. (A színfalak mögül újra egyre erősödő zaj, táncdobo­gás, frissen kattogó zene.) Most pedig menjetek, örvend­jetek, szórakozzatok ti is. (A gyerekek ugrándozva balol­dalt ki. Utánuk néz.) Menjetek, örvendjetek. Hiszen nagy ünnep van ma : a Termés napja. (A zene felerősödik, majd hirtelen F­ÜGGÖNY. TARTALOM ÉS METODIKA 25

Next