Művelődés, 1967 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
IV. SZAVALÓ (fiatal parasztlegény, kaszájára támaszkodva) : Előttem szemötelésnyi földet gomolyog; be sárgán a vetés. Lengek, s három tenyér magasából csap tőre a nyeles görbe kés. Hull a búza. Vállára kap a nagyléptű álom. Lábra kelnek az elhullt magok, s arcodra valami hintő fényt szór, felriadsz, hogy tűz van... de csak a dér, az potyogtatja vízkavicsait vékonyszálú sűrű csillagrostán, s odébb a hold egy várost pirít, blokkjai közé nyújtózva lustán. Visszaszenderedsz, párnád egy kéve, a kalangja árnyéka takar, s énekbe kezd, egy lábon ingatva súlyos fejét aranyszájú kar. Ez a búza. Ez a földed vére. Ez a tested... ez itt a kenyér. A szívedre hullnak a kalászok, a szívedbe törzsez a gyökér. ÉJJELIŐR (elgondolkozva): S megváltozott a falu képe. Mihai Beniuc néhány sora híven jellemzi ezt : sok villanyfény, mindenhol s bármikor, padlásra búza, átalagba bor, sok kultúrotthon, iskola, tanár, faluk, hol nincs már csecsemőhalál. Kövérebb legelők és mélyebb erdők. A sötétség oszolyon, mint a felhők a földekről, a völgyből, a havasról.Több gazdaság, közös, több büszke traktor ! ÉJJELIŐR (eltévedve ül, aztán bólintva szól): Igen, mert bennünk van, bennünk él, lüktet a föld... S a mi szívünk ütemére nő, fejlődik minden, mipedig együtt növünk, együtt erősödünk a földdel, a hazával... PIONÍROK (mind együtt, egymás szavába vágva): Nagyapó, nagyapó ! Hadd mondjunk el mi is egy verset neked. Maria Banu? írta, és mi minden szavát lelkünkben érezzük. Hallgass meg bennünket, nagyapó ! ÉJJELIŐR (mosolyogva int) : Mondjátok no, hadd halljam ! PIONÍROKfelállnak, a szín közepe táján sorakoznak ; a reflektor fénye most rájuk esik : az első négy szakaszt közülük egy-egy szavalja, az utolsót mindnyájan együtt): Dalt ha dúdol most a szám, Rólad szól az, szép hazám, Dal ha szól, arról dalol, Nálad szebb föld nincs sehol ! Dalt ha dúdol most a szám, Rólatok szól , szép hazám, Felhő-árnyas nagy hegyek, Lombos, ringó rengeteg ! Ki az úr cselédje volt, De nehéz szívvel dalolt. Bús dalában sírta sorsát E siratnivaló ország. Úgy kitárnám ma a lelkem. Hogy mindenkit megöleljen. Hol hazámnak, jó hazánknak Hegyei az égre hágnak. Dalt ha dúdol most a szám, Szárnyán lelkem messze szál. Ahol testvér-nemzetek Hős fiai küzdenek. Dalt ha dúdol most a szám. Rólatok szól : szép hazám, Felhő-árnyas nagy hegyek. Lombos, ringó rengeteg. S édes szép hazám felett Szállni hagynám lelkemet. Mint ahogy paasirba szárnyal Rög fölött édes dalával, S nagy mezőkről szállna végre Városok kéklő egére, S fáradt férfi homlokára Vetne árnyat lenge szárnya. Dalt ha dúdol most a szám. Rólad szól az, szép hazám. Dal ha szól, arról dalol. Nálad szebb föld nincs sehol ! Dalt ha dúdol most a szám. Rólatok szól , szép hazám. Hegyek, völgyek fényei. Emberek reményei ! ÉJJELIŐR (meghatottságát leplezni igyekezve köhécsel, majd lopva megtörli szemét) : Jól van, no ! Ügyesek vagytok... (a gyerekek köréje gyűlnek. Magához vonja őket, szeretettel) és okosak. Tudtok helyesen gondolkodni és érezni. (A színfalak mögül újra egyre erősödő zaj, táncdobogás, frissen kattogó zene.) Most pedig menjetek, örvendjetek, szórakozzatok ti is. (A gyerekek ugrándozva baloldalt ki. Utánuk néz.) Menjetek, örvendjetek. Hiszen nagy ünnep van ma : a Termés napja. (A zene felerősödik, majd hirtelen FÜGGÖNY. TARTALOM ÉS METODIKA 25