Művelődés, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)
3. szám
ként csaknem hatvan évig az Uránia mozi volt az épületben. (Most az a terv is felmerült, hogy idetelepítik a színháztörténeti múzeumot.) Betérünk egy feketére a Transilvania cukrászdába. Réges-régen irodalmi kávéház volt. „Pölzl“-nek, vagy „Zemplényi“-nek hívták a tulajdonosokról. Ide járt Iványi Ödön, a realista regényíró aradi szerkesztő korában. És itt találkozott Reviczky Gyula nagy barátjával, a „parasztszínházas“ Justh Zsigmonddal. De volt itt Mikszáth is és sokan mások. Egy pillantást vetünk az ódon Püspök utcára, amerre Eötvös József ment, mikor 1869-ben „aranycsákánnyal“ megtette az első vágást a líceum épületének fundamentumába. S ebben az utcában élt Ada, Ady Endre aradi szerelme. Megnézzük a téren a Hazai Hősök Emlékművét (Gavril Covalschi mintázta) és a régi váltóbíróság műemlék-épületét, ahol — két peres tárgyalás között —, Sárosi Gyula verset írt. Keressük a régi városháza helyét és egy modern tömbház helyén a szerkesztőséget, ahol én indultam jó harminc év előtt ... Spectator is ebben a redakcióban dolgozott, Franyó is. És a kalandos műfordító, Arad enfant terrible-je, Fekete Tivadar. (Hogy eltűnnek a régi házak és velük a régi emberek ...) A színház (ezt „új“-nak nevezték, mert 1874- ben nyílt meg ...) épülete csak kívülről „eredeti“. Az 1957-es tűz után épült újjá, tümpanonjában jellegzetes domborművel. Bekukkantunk a keskeny volt Zrínyi utcába, ahol egy mozi fölött Karinthy Frigyes lakott. (1912-ben és 1927-ben olvasott fel nálunk.) Karinthy ... beszéltem a kortársakkal, akik látták s hallották szavalni ... Egész mondakör maradt fenn róla, itt, a Maros-parti városban. Ugyanebben az utcában volt a Románul szerkesztősége és az 1918-as események „nagy történelmi színpada“. Megyünk tovább a Fehér Kereszt szálloda elé. Ennek az erkélyéről hallgatta az aradiak tisztelgő muzsikáját Liszt Ferenc 1846-ban. (Gyertyafénynél, elsötétített teremben muzsikált ...) Innen csak néhány lépés (a másik utcában) a terem, ahol Ady és A Holnap 1909-ben a matinét tartotta. A költő, a régi Úri utcában, egy régi szállodában lakott. Lenn kávéház volt. Ebben megfordult Coșbuc, Caragiale, Iorga. Mutatom a kirakatot, ahol ’46-ban Jávor Pál kezeírását láttam. („Itt születtem én ezen a tájon“ ... ezt írta.) Átjáróházon megyünk keresztül, a Munkácsyemléktáblához. A nagy művész asztalos „öreginas“ és ifjú segéd volt itt nálunk. Az első képét, Jókai portréját is itt a közelben állította ki. (Ki gondolná, hogy a mai ruhásbolt kirakata miről nevezetes ...) A főposta mellett Gárdonyiszerkesztő úrról szólunk és arról a néhány hónapról, míg az Arad és Vidéke „újdondásza“ volt. (Szép, furcsa neve a riporternek !) Az Egri csillagok írója beteg volt akkoriban — és a laptulajdonos szerint „nem volt stílusa ..." A hajdani Oskola utcában járunk és a „legirodalmibb“ házat, a Fábián Gáborét keressük. Fábián az Aurora körének tagja, Vörösmarty barátja volt. (Zalán költője, Bajzával lakott is a házban, ’49-ben ...) És Fábián ügyvéd vendége volt Jókaitól Gyulai Pálig mindenki, aki csak elvetődött errefelé. Kuriózumként megmutatom Horváth Imre egy másik lakását, ahol Ruffy Péter volt a lakótársa. Együtt indultak, együtt álmodoztak ... Pascaly és Eminescu lakóházát áhítattal nézik a csoport tagjai. Errefelé is sok az emlék ... Csíky Gergely diákkorában, a régi Kovács utcában lakott. Kicsit messze, de elmegyünk Tóth Árpád szülőházáig. Igazából 1931-ben, a fiatalon elhunyt Kováts József (akkor helybeli hírlapíró) fedezte fel, hogy a költő itt született. „Sarló utca 51“ ... mondogatja valaki és kattannak a Zorkik. És frissiben elmondom, hogy errefelé történt, hogy Dugonics András szekerének lovai megijedtek egy bivalytól és a felfordulásban az Etelka írója megsebesült ... (Borral kezelték a sebét !) Keressük Krúdy Gyula emlékeit. Szindbád egyik nagy kedvelője volt városunknak. Közben Duiliu Zamfirescuról beszélünk, aki 1901-ben vitázott Slavici paraszt-ábrázolásáról, Ion Minulescuról, aki kétszer olvasott verset a Közművelődési Palota („Kultúrpalota“) dobogóján, Gala Galactionról, Argheziről és Sadoveanuról. Elmondom, hogy miket beszéltem Victor Eftimiuval és mit írt A Maros-parti városban Francisc Munteanu. (Azóta e címet felkapta a sajtó.) Megnézzük a Municípiumi Néptanács Lechner Ödön tervezte, megnyugtató épületét. („Jókai olvasott fel a nagytermében“ — mondom.) És máris a Közművelődési Palotánál vagyunk. A története — kész regény ! Enescu és Bartók, a legnevesebb írók és tudósok — innen szóltak az aradi publikumhoz. Sokáig időzünk az 1. sz. Joan Slavici Líceumnál — vagyis Kuncz Aladár „szülőházánál. A nagy tanároktól Márki Sándortól Perpessiciusig és a nagy tanítványokról Mihai Beniuctól Titus Popovici-is — sok szó esik a nagy múltú intézet történetéről. És mennyi mindent nem láttunk, mennyi mindent kell még megnéznünk a „mi kis városunkban“. FICZAY DÉNES