Művelődés, 1992 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

ben folyó “platformosodási vita”, vagy inkább az ennek ürügyén folyó szemé­lyi hatalmi harc, sokakban mindenne­mű közösségi működéstől való eltávolodási reflexet vált ki. Az elége­detlenség megnyilvánul a “nagypoliti­ka” szintjén várt eredmények elmaradása, kisebbségi politizálásunk sokszor letagadhatatlan eredményes­sége láttán is. Holott épp a közművelő­dés volna az a terület, ahol még a jelenlegi helyzetben is a legtöbb ered­ményt értünk (és érhetünk) el. A hata­lom olyan beavatkozásaitól eltekintve, mint amilyen épp a kolozsvári helyzet, romániai magyarságunk úgyszólván korlátozás nélkül adhatja önmagát, s ennek már most is, de a mai gyermek­ek lelkében különösen rendkívüli tudat­­formáló hatása lehet. Az adódó lehetőséget tehát nem szabad kihasz­nálatlanul hagynunk: az autonómiáról való nagyhangú szövegelés helyett él­nünk kell autonómiánkat azon a terüle­ten, ahol ténylegesen élhetjük — igaz, hogy látványos sajtóvisszhangok, “bot­rányok" nélkül. Feladataink Ezekről nagyrészt szó esett már az eddigiekben is, hiszen a helyzeteket elemezve a megoldás útjait-módjait is megpróbáltuk fürkészni. Mégis nem árt — most már igazán csak tőmondatok­ban — az előttünk álló feladatokat összefoglalni: — megerősíteni a hazai magyar köz­­művelődési munka szervezeti kereteit; — megteremteni anyagi alapjait és biztosítani azok körültekintő felhaszná­lását; — kialakítani a naprakész informá­ciós rendszert és ennek alapján mű­ködtetni szervezetközi kapcsolatain­kat; — kifejleszteni közművelődési célú saját könyvkiadásunkat, s a Művelődéssel együttműködve be­vonni közösségi érdeklődésünk kö­rébe a hazai mag­yar közművelő­dési munka problémáit és eredmé­nyeit, — élő és — folytonosságot szem előtt tartó — helyi munkánkat figyel­münk középpontjába állítani. És mindezeken at egész hazai ma­gyar közművelődési munkánkat úgy hangolni össze, hogy abban minél töb­ben — egyének és közösségek egya­ránt — megtalálják művelődési igényeik kielégítését, az egész közös­ség pedig valódi közösséggé szervez­hesse önmagát. Az első év elmúltával ez a mi mun­kánk — és nem is kevés! DÁVID GYULA 1992. május 26-án 18 órakor Kolozsvárott a Protestáns Teológia dísztermében rendkívüli művelődési eseményre került sor: az EMKE első ízben osztotta ki évi művelődési díjait. Ezeket a közművelődési tevékenységben és a hivatásos művészeti életben kiváló teljesít­ményt nyújtó személyiségeknek ítélte oda a szakértőkből összeállított kuratórium (Balogh Ferenc a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társa­ság elnöke; Bandi Dezső, az EMKE népművé­szeti szakosztályának vezetője; Birtalan József zeneszerző, karvezető; Dávid Gyula, az EMKE elnöke; Kiss Jenő, az EMKE könyvtárügyi bi­zottságának elnöke; László Ferenc, a Romá­niai Magyar Zenetársaság elnöke; Lőrincz Lajos, a Romániai Magyar Táncszövetség el­nöke; Nagy Attila, a Jádió, a Nemhivatásos Színjátszók Egyesületének elnöke; Csép Sán­dor, a Román TV kolozsvári magyar adásának vezetője; Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője; Horváth Andor, művelődésügyi államtitkár; Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője; Kötő József, az EMKE főjegyzője; Páll Árpád színi­­kritikus és Cs. Erdős Tibor festőművész, az RMDSZ képzőművészeti szakosztályának ve­zetője). A díjazottak listája: NAGY ISTVÁN-DÍJ: a sepsiszentgyörgyi Vox Humana Együttes és karnagya, Szilágyi Zsolt a kórusmozgalomban elért kiemelkedő eredményeiért; EGHY GHYSLA-DÍJ: a kolozsvári Bo­gáncs­ Együttes és vezetője, Tolna Éva a tánc­kultúránk ápolása terén végzett munkájáért; SZENTGYÖRGYI ISTVÁN-DÍJ: a brassói Bálint Ferenc és a dicsőszentmártoni Vitális Ferenc, a nemhivatásos színjátszó mozgalom­ban elért kiemelkedő eredményeikért; SZOLNAY SÁNDOR-DÍJ: a Csíkszeredai Zöld Lajos a hazai magyar képzőművészet támogatásában kifejtett kitartó és áldozatos munkája elismeréséül; VÁMSZER GÉZA-DÍJ: Marosvásárhelyről Orbán Irén a népművészeti hagyományok ápo­lása terén végzett munkájáért; BÁNYAI JÁNOS-DÍJ: csernátoni Hasz­­mann Pál és Haszmann József a honismereti és múzeumi munka terén elért kiemelkedő eredményeikért; MONOKI ISTVÁN-DÍJ: nagyváradi Tava­szi Hajnal a hazai magyar könyvtárügy terén végzett munkájáért; _ SPECTATOR-DÍJ: nagyváradi Tőke Csa­ba, az újjászülető romániai magyar újságírás­ban kifejtett önfeláldozó munkája p.m. elismeréseként; KOVÁCS GYÖRGY-DÍJ: a marosvásárhe­lyi Lohinszky Loránd részére, színművészi pá­lyáján nyújtott kiemelkedő teljesítményei ollimorecénl* JANOVICS JENŐ-DÍJ, a bukaresti TV Ma­gyar Adásában folyó Ébresztő-műsor szer­kesztőinek a romániai magyar televíziózás és a Kolozsvári Rádió Magyar Adása munkakö­zösségének és Somai Ferenc, a romániai ma­gyar rádiózás megújításában végzett alkotói, illetve szervező munkájáért; POÓR LILI-DÍJ: a kolozsvári Orosz Lujza, a színművészi pályáján nyújtott kiemelkedő tel­jesítményei elismeréséül; KEMÉNY JÁNOS-DÍJ: a kolozsvári Tom­pa Gábor, kiemelkedő rendezői munkájáért és BÁNFFY MIKLÓS-DÍJ: a sepsiszentgyör­gyi Deák Barna és Deák Má Ria, színpadi kép­zőművészeti munkásságuk elismeréséül. Albert Júlia a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze erdélyi magyar költők verseiből összeállított műsorral tette emlé­kezetessé az ünnepséget. EMKE-DIJAK 1992

Next