Művelődés, 1992 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
ben folyó “platformosodási vita”, vagy inkább az ennek ürügyén folyó személyi hatalmi harc, sokakban mindennemű közösségi működéstől való eltávolodási reflexet vált ki. Az elégedetlenség megnyilvánul a “nagypolitika” szintjén várt eredmények elmaradása, kisebbségi politizálásunk sokszor letagadhatatlan eredményessége láttán is. Holott épp a közművelődés volna az a terület, ahol még a jelenlegi helyzetben is a legtöbb eredményt értünk (és érhetünk) el. A hatalom olyan beavatkozásaitól eltekintve, mint amilyen épp a kolozsvári helyzet, romániai magyarságunk úgyszólván korlátozás nélkül adhatja önmagát, s ennek már most is, de a mai gyermekek lelkében különösen rendkívüli tudatformáló hatása lehet. Az adódó lehetőséget tehát nem szabad kihasználatlanul hagynunk: az autonómiáról való nagyhangú szövegelés helyett élnünk kell autonómiánkat azon a területen, ahol ténylegesen élhetjük — igaz, hogy látványos sajtóvisszhangok, “botrányok" nélkül. Feladataink Ezekről nagyrészt szó esett már az eddigiekben is, hiszen a helyzeteket elemezve a megoldás útjait-módjait is megpróbáltuk fürkészni. Mégis nem árt — most már igazán csak tőmondatokban — az előttünk álló feladatokat összefoglalni: — megerősíteni a hazai magyar közművelődési munka szervezeti kereteit; — megteremteni anyagi alapjait és biztosítani azok körültekintő felhasználását; — kialakítani a naprakész információs rendszert és ennek alapján működtetni szervezetközi kapcsolatainkat; — kifejleszteni közművelődési célú saját könyvkiadásunkat, s a Művelődéssel együttműködve bevonni közösségi érdeklődésünk körébe a hazai magyar közművelődési munka problémáit és eredményeit, — élő és — folytonosságot szem előtt tartó — helyi munkánkat figyelmünk középpontjába állítani. És mindezeken at egész hazai magyar közművelődési munkánkat úgy hangolni össze, hogy abban minél többen — egyének és közösségek egyaránt — megtalálják művelődési igényeik kielégítését, az egész közösség pedig valódi közösséggé szervezhesse önmagát. Az első év elmúltával ez a mi munkánk — és nem is kevés! DÁVID GYULA 1992. május 26-án 18 órakor Kolozsvárott a Protestáns Teológia dísztermében rendkívüli művelődési eseményre került sor: az EMKE első ízben osztotta ki évi művelődési díjait. Ezeket a közművelődési tevékenységben és a hivatásos művészeti életben kiváló teljesítményt nyújtó személyiségeknek ítélte oda a szakértőkből összeállított kuratórium (Balogh Ferenc a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke; Bandi Dezső, az EMKE népművészeti szakosztályának vezetője; Birtalan József zeneszerző, karvezető; Dávid Gyula, az EMKE elnöke; Kiss Jenő, az EMKE könyvtárügyi bizottságának elnöke; László Ferenc, a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke; Lőrincz Lajos, a Romániai Magyar Táncszövetség elnöke; Nagy Attila, a Jádió, a Nemhivatásos Színjátszók Egyesületének elnöke; Csép Sándor, a Román TV kolozsvári magyar adásának vezetője; Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője; Horváth Andor, művelődésügyi államtitkár; Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője; Kötő József, az EMKE főjegyzője; Páll Árpád színikritikus és Cs. Erdős Tibor festőművész, az RMDSZ képzőművészeti szakosztályának vezetője). A díjazottak listája: NAGY ISTVÁN-DÍJ: a sepsiszentgyörgyi Vox Humana Együttes és karnagya, Szilágyi Zsolt a kórusmozgalomban elért kiemelkedő eredményeiért; EGHY GHYSLA-DÍJ: a kolozsvári Bogáncs Együttes és vezetője, Tolna Éva a tánckultúránk ápolása terén végzett munkájáért; SZENTGYÖRGYI ISTVÁN-DÍJ: a brassói Bálint Ferenc és a dicsőszentmártoni Vitális Ferenc, a nemhivatásos színjátszó mozgalomban elért kiemelkedő eredményeikért; SZOLNAY SÁNDOR-DÍJ: a Csíkszeredai Zöld Lajos a hazai magyar képzőművészet támogatásában kifejtett kitartó és áldozatos munkája elismeréséül; VÁMSZER GÉZA-DÍJ: Marosvásárhelyről Orbán Irén a népművészeti hagyományok ápolása terén végzett munkájáért; BÁNYAI JÁNOS-DÍJ: csernátoni Haszmann Pál és Haszmann József a honismereti és múzeumi munka terén elért kiemelkedő eredményeikért; MONOKI ISTVÁN-DÍJ: nagyváradi Tavaszi Hajnal a hazai magyar könyvtárügy terén végzett munkájáért; _ SPECTATOR-DÍJ: nagyváradi Tőke Csaba, az újjászülető romániai magyar újságírásban kifejtett önfeláldozó munkája p.m. elismeréseként; KOVÁCS GYÖRGY-DÍJ: a marosvásárhelyi Lohinszky Loránd részére, színművészi pályáján nyújtott kiemelkedő teljesítményei ollimorecénl* JANOVICS JENŐ-DÍJ, a bukaresti TV Magyar Adásában folyó Ébresztő-műsor szerkesztőinek a romániai magyar televíziózás és a Kolozsvári Rádió Magyar Adása munkaközösségének és Somai Ferenc, a romániai magyar rádiózás megújításában végzett alkotói, illetve szervező munkájáért; POÓR LILI-DÍJ: a kolozsvári Orosz Lujza, a színművészi pályáján nyújtott kiemelkedő teljesítményei elismeréséül; KEMÉNY JÁNOS-DÍJ: a kolozsvári Tompa Gábor, kiemelkedő rendezői munkájáért és BÁNFFY MIKLÓS-DÍJ: a sepsiszentgyörgyi Deák Barna és Deák Má Ria, színpadi képzőművészeti munkásságuk elismeréséül. Albert Júlia a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze erdélyi magyar költők verseiből összeállított műsorral tette emlékezetessé az ünnepséget. EMKE-DIJAK 1992