Művelődés, 2011 (64. évfolyam, 1-12. szám)
2011-07-01 / 7. szám
székely politikájáról lásd Imreh-Pataki 146-190. • Demény 1996. 148-158. • Demény 1997a, 5-31. • Demény 1997b, 28-39. • Balogh 2005.) 1609. október 20-án, Kolozsvárt keltezett beiktatási rendelete értelmében Báthori Gábor Bereczki Máténak visszaadta jobbágyait: „hűséges szolgálatait szentrontási Bereczki Máténak, az ő jobbágyait, kiket a fiscus számára visszavettek, 3-at Szentrontáson, egyet Torboszlón, egyet Szovátán, egyet Havadtőn, kettőt Gegesen, egyet Szent-Lászlón (mindannyi Marosszékben), a kiket régi időtől fogva bírt, de a kikről okiratai hiányoztak, minden javaikkal, birtokukkal és hozzájuk tartozó minden királyi joggal neki adományozza” (SZOkl. VI. 28). 1609 december 13-án Kilyén Tamásnak Csík[Nyárád] szentmártonban, Vadadon, Torboszlón, Éheden és Ernyén lévő részjószágaira adott ki új adománylevelet (Vass 1900. IX. 546. • Balogh 2005. 77). Torboszlónál maradva a fejedelem több idevalósi székelynek adományozott gyalogpuskás darabontságot igazoló (pixidariusi) oklevelet is: 1608. június 10-én Demeter Mihálynak (Vass 1900. IV. 297), Kis Péternek, László Mihálynak, Nagy Mihálynak (Vass 1900. IX. 546, 660). A fennebb említett szentrontási (szentháromsági) Bereczki Máté leszármazottjának, Bereczki Mihálynak 1627. június 10-én Bethlen Gábor fejedelem adományoz Torboszlón 3 jobbágyot (Balogh 2005. 94). 1614. február 17-23 között Bethlen Gábor parancsára lustrára áll az egész székelység. Torboszlón 21 lófőt vesznek jegyzékbe (Teokes András, Thamassi Gergely, Keoszventesi Demeter, Benedekffi Mathe, Mathe István, Orbán Mathe, Tokes János, László Leorincz, Bereczki Imreh, Gál György, Nagy Mihaly, Mathe Ferencz, Mathe Jmreh, Mathe Gergely, Kis Janos, László Janos, Thamassi Janos, Bereczki Ferencz, Bereczki Istvan, Tőkes Miklós, Leorinczi Ferencz) és 3 árvát (Blasy Mathe, Georgy Mathe, Georgy Bereczki), 3 puskás gyalogot (Kis Istvan, Nagy Imreh, László Mihaly), 4 szabadost (László Peter, Nagy Bálint, Lukaczi György, Ferenczi Gergely, ez utóbbi neve mellett az „igen vén ember” megjegyzés szerepel), 1 jobbágysorsra jutottat (Nagy Mathé, aki szükségből adta magát jobbágysorsra: „ezt Kun Janos perlette valami dologbol, azutan meghalhat vele, kiért Telkes Andrásnak keotte magát”), 1 konfiskált jobbágyot (Nagy György, Bereczki Máté volt jobbágya), 3 székely (háromszéki) betelepültét és 3 vármegyei (egyikük Fogarasföldről származik) betelepültét. Megfigyelhető több család felemelkedése, a Basta-féle katonai összeírás óta több család a szabados állapotból lófői jogállásba került. A torboszlói Antal Mathe Marosagárd lustráján szerepel mint betelepült, a minden bizonnyal szintén idevaló Torbozlai Péter pedig Küsmöd lustráján (az 1627-es, hadi szolgálatra visszaszerzett székelyek udvarhelyszéki összeírásában már régi lófőként jegyzik fel nevét, az 1635-ös lustra is, míg az 1637- es összeírás, amely a hadi szemléről távol maradt gyalogokat és lófőket veszi számba, Torbozsai Pé 18 térről megjegyzi, „nincz panczela”. Az 1692-es katonai összeírás a küsmödi Torboszlai család két tagját szolgának említi, egy harmadik „semmis”, csupán Torboszlai Ferencnek van két ökre és két tehene (SzOkl. ÚS IV. 280, 249, 339,750 • SzOkl. ÚS VI. 12, 71 • SzOkl. ÚS VIII. 341-342). I. Rákóczi György parancsára 1635-ben újra öszszeírják a székelyeket, a fejedelem lustrális könyvében 16 lófő szerepel, ki gyalog, ki lóval vonul szolgálatba (Thamasi Gergely, Mathe Istvan, Mathe Peter, Orbán Mihály, Lazlo Lőrincz, Bereczki Ferencz, Bereczki Mihály, Mathe Ferencz, Mathe Imreh, Mathe Gergely, Kis Janos, Leőrincz Ferencz, Lazlo Istvan, Lazlo Janos, Mathe Gergely, Nagy György), az elhalálozott lófők (Thamasi Ferencz, Thamasi Janos, Keösznemesi Demeter, Benedekfi Mathe, Tőkés András, Teokes Janos, Bereczki Imre, Thamasi Janos) és lófő özvegyek örökségét is számba veszik. A lófők sorából Bereczki János Küsmödre költözött, Máthé Gergely és öccse, Imre bujdosók. A régi puskás gyalogosok (pedites veterani) közül 7 szerepel az összeírásban (Lazlo Mihály, Lazlo Miklós, Kompott Jakab, Lukacz György, Damokos Ferencz, Kis János, Kis György), az elhalálozott gyalogosokat - a leszármazottjaik, örököseik miatt is számba vették (Lazlo Mihály, Nagy Bálint, Lazlo Peter), Kis István örökségét „Vérek birnak”. A puskás gyalogosok rendjében mustrált Kis Györgynek és öccseinek, Mihálynak és az elhalálozott Miklósnak Brandeburgi Katalin adományozott kiváltságlevelet rövid erdélyi fejedelemsége idején, „Catharina Fejedelem Azzonitus ragion Lore levelek” (Szökl. VS V. 410-411). 1636. május 14-én a koronkai táborban ismét lustrára parancsolják a marosszéki székelyeket, Toldalagi Mihály széki főkapitány számlálóbiztosa Torboszlóról 15 lófőt (Thamasi Gergely, Teokes Peter, Benedekfi István, Mathe Istvan, Orbán Mihály, Teokes Gergely, Lazlo Lorincz, Bereczki Ferencz, Bereczki Mihály, Nagiob Kis Janos, Leorincz Ferencz, Lazlo Janos, Nagy Georgy, Kyssel Kws Janos, Kws Mihály) vesz számba, akik lovaikkal Tóth János századában szolgálnak, ugyanide tartoznak a gyaloglófők is (Tamasi Miklós, Zabo Istvan, Mathe Imreh, Lazlo Istuan) és Bereczki Pali, aki még kiskorú (puer); Kovács Jakab százában pedig 5 gyalogpuskás (Lazlo Mihaly, Lazlo Miklós, Lukaczi Georgi, Damakas Ferencz, Kys János) teljesít hadszolgálatot. Az 1647-es hadköteles székelyek összeírásakor Torboszlóról 20 lófő (Tőkés Péter, Benedekfi István, Kis János, Kis Georgy, Benedekfi András, Tamási Péter, Márton István, Nagy János, Orbán Mihály, Tőkés András, Bereczki Pál, Nagy Mihály, Máthé Imreh, Máté Ferencz, Kis János nagyok, Lőrinczi Ferencz, László János, László Istvánné, Bereczki Andrásné, Tamási Miklósné) és 4 drabant (Molnár Jakab, Szabó István, László Mihály, László Miklósné) szerepel (Szökl. VS VI. 47, 55, 292). I. Apafi Mihály rendeletére 1685. június 19-én Meggyesfalván tartott lustrán 13 lófő (Tőkés János, Tőkés Mihály, Zete János, Nagy Márton, Orbán István, Kis Mátyás, Ditrai Péter, Tamasi János, Kis Mi-