Művelődés, 2012 (65. évfolyam, 1-12. szám)
2012-01-01 / 1. szám
nyire tartják velük a kapcsolatot. A válaszadók 98 százaléka ismeri őket (beleértve a román nemzetiségűeket is), tudják, hol laknak, azonban nagyon ritkán szoktak velük beszélgetni, találkozni. A 2. kérdéskörben (4-6.) a Jánó testvérek alkotásaival kapcsolatosan kérdeztünk. A 16 és 25 év közöttiek 12,5 százaléka (nyolcból egy), a 25 év felettiek 47,05 százaléka (17-ből nyolc), az idősebb korosztályhoz tartozóknak pedig mindenike (100 százaléka) látott már a munkáikból. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyek a legismertebb alkotások. A legtöbben a feszületeket ismerik. Továbbá felmértük egy 1-től 10-ig számozott skálán, hogy mennyire tartják ezeket a műveket értékesnek, szépnek. Az eredmények átlaga 7,51. A 3 kérdéskörben (7-9.) a Jánó fivérek fogyatékáról és gyermekkoráról érdeklődtünk az alanyoktól. Erre vonatkozóan csak az idősebb korosztálytól kaptunk használható információt. A megkérdezett idős emberek 80 százaléka azt állította, hogy apjuk vérbajos volt, ebből származhat rendellenességük. Ezzel kapcsolatosan tisztáztuk, a vérbajt legtöbb esetben a szifiliszre értették. Az idősek elmondták, hogy az iskolában csúfolódtak velük, utánozva beszédüket. Gyula Gukkinak ejtette nevét, ezért ragadványként rajta is maradt. Elemér már gyermekkorában kisautókat, játékokat faragott, amelyeket Gyula kifestett. Utolsó, 10. kérdésünkre adott válaszokból kiderült, hogy a faluban élő emberek tisztában vannak a testvérpár nehézségeivel, amiben csak tudják, segítik őket. Reflexiók A Jánóéknál tett látogatás után azt kérdeztük magunktól: hogyan képesek látni a fényt ilyen mostoha körülmények között? Erre sokféle megközelítésből lehetne választ adni. Szakemberek véleményét is kikértük. Gyergyai Réka pszichológus szerint a beszédben megfigyelhető rendellenes beszédfejlődés, a nehézkes járás, a kommunikációs készség fejletlenségének okai (mindkét testvérnél megfigyelhetőek ezek a tünetek) az örökletes tényezőkben keresendők. Ami különleges mindezen tünetek mellett, hogy képesek olyan alkotásokat létrehozni, amelyek a kreativitás (mint általános képesség) fejlettségéről árulkodnak. A testvérpár sajátos fejlődési útjára jellemző, hogy rendelkeznek olyan képességekkel, mint például a tárgyak és jelenségek részleteinek pontos megfigyelése, alkotói képesség, szépérzék, amelyek megkülönböztetik őket más hasonló fogyatékossággal rendelkező személyektől, és lehetővé teszik e különleges, egyedi és eredeti alkotások létrehozását. A képek, a szobrok és más jellegű műveik magukban hordozzák sajátos világnézetüket, azt, ahogyan ők a valóságot érzékelik. Feltételezhető, hogy ezen képességüket édesanyjuktól örökölték, akinek varrónőként ugyanezekkel az adottságokkal kellett rendelkeznie. Egyfajta tanulási folyamat és a környezet nevelő hatása is megfigyelhető a munkáikon. Feltehető, hogy ha megfelelő képzésben részesültek volna, akkor minden, ami személyiségük erőssége, magasabb fejlettségi szintet mutatna. E két eset is bizonyítja, hogy fogyatékossággal együtt élve is lehet maradandót, egyedit alkotni. Befejezésül a Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművészszel folytatott beszélgetésünk egy részletét idéznénk, a művész ugyanis így vélekedett: „Őket nevezném én őstehetségeknek, hiszen teljesen önképzőek voltak. Engem megérint, amikor eszembe jut Tollas Tibor börtönköltőnek A törpe hegedűs című verse, amiben egy félig-meddig nyomorék ember börtönbe kerül, és öszszetákol egy hegedűt, ami őt életben tartja. Aztán bekövetkezik a tragédia: a börtönőr összetöri a hegedűjét, ami addig meg is szólalt, és öngyilkossággal végződik a történet. De az ebben a költeményben megrajzolt embertípus nagyon hasonlít a két testvérhez. Én személyesen ismerem őket, s bravúros dolgokat faragtak, most nem csak a templomra gondolok, mert készítettek ők láncokat is egyetlen fából kifaragva, tehát szakmai tudással is rendelkeznek. Több mint valószínű, hogy ezt a két embert egy megszállott hajtóerő tartja életben. Az a kis múzeum, ami ott körülveszi a belépőt, bizonyítja, hogy ezeknek az embereknek az élete ebből áll. Ez tartja őket életben, úgy, mint a törpét a hegedűje. Megfaragnak ősmagyar és archetipikus motívumokat egyaránt. Például sok feszületet, amit láttak a temetőkben, s ami nagyon elterjedt a székely falvakban (többek közt én is készítettem egy másolatot a havalyi székely Krisztusról). S az is meglepő, hogy egyik feszületük, corpusuk, nagyon részletesen van megmintázva, tehát bizonyos anatómiai ismeretekre is ráéreztek. Ez a két ember rendkívül nyitott szívű, ezt az is mutatja, ahogyan titeket fogadtak. Egyszerűen beengedik a szemlélőt a legbensőbb világukba”. BUDAI KINGA UGRÓN NÓRA Adatközlők: András Jenő (42 éves), Andorkó Éva (71), Balog Károly (36), Bodán Mária (68), Bokor Stefan (41), Borcsa Benedek Rozália (72), Stelian Ciulei (20), Duka Ilona (39), Fábián Gizella (73) , Fejér Béla (65), Fejér László (28), Fülöpné Borcsa Mária (72), Garai János (38), Garai Magdolna (74) , Garai Csengele (16), Horváth Magdolna (68), Horváth Rita (23), Elisa Denisa Iutuc (18), Iutuc Koszta Éva (43), Kelemen Jolán (66), Kelemen György (66), Keresztes Rozália (67), Kocsis Gyula (63), Kocsis Erzsébet (62), Koszta István (38), Koszta Lajos (70), Kovács Erika (34), László Ilona (32), Lázár István (41), Lázárné Koszta Otília (40), Lengyel Mária (31), Máthé Julianna (61), Máthé Zoltán (21), Makai Magdolna (68), Mihály Piroska (37), Papp Gizella (40), Ranczné Koszta Vilma (72), Sinkler Árpád (39), Szabó Mária Etelka (19), Szejke Gizella (75), Szőke János (73), Tuzson Orsolya (26), Tuzson Mihály (27), Vass Attila (17), Veres Ernő (72). XI