Művelődés, 2021 (74. évfolyam, 1-12. szám)
2021-02-01 / 2. szám
hogy annyi sok bujdosásom után árva szolgálódnak megadtad levelét látnom! (...) Tartsd meg dicsőségedben tovább, és add meg, édes Teremtőm, árva szolgálódnak azt a vigasztalást, hogy még ebben az életben láthassam és dicsérhessem szent nevedet vele együtt .” De mindezek ellenére nem igényelte anyja közbenjárását, mert érezte, hogy nem tud elszakadni a fejedelemtől, szégyellte volna szerencsétlenségében magára hagyni őt . A 22 . levelében ezt írja: „Az erdélyi nemesember felől nem lehet nagyobb gyalázatot mondani, mint azt, hogy az adómért szolgál (...) ő csak a becsületéért szolgál .” 1725-ben a fejedelem legbizalmasabb emberei közé fogadta, előléptette kamarássá, akinek pénzügyeit kellett intéznie . Élete legszomorúbb napjáról, 1735 . április 8-ról, II . Rákóczi Ferenc haláláról így ír: „Az Isten árvaságra téve bennünket ezen az idegen földön, és kivéve közülünk a mi édes Urunkat és Atyánkat (...) ki sem lehet mondani, micsoda nagy árvaságra jutottunk (...) nagy sírás és keserűség vagyon itt” – 112 . levél . A konstantinápolyi jezsuita rend temetőjébe édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették . Öt héttel később így fogalmazott a 114 . levelében: „Eddig csak belsőképpen voltam magyar, vagy székely, de már külsőképpen is, mert 27 esztendő múltán ma tettem le a francia köntöst”, amit csak a fejedelem kedvéért viselt . Azután boldogan csak székely viseletet hordott . Abban jobban és kissé otthon érezhette magát . 1740-ben Mikes Kelemen 50 éves volt, amikor Mária Terézia királynő lépett trónra, és akkor a kisszámú bujdosó a konstantinápolyi osztrák követség útján kegyelemért folyamodott a kegyelmes szívűnek hitt császárnőhöz, de az elutasította kérelmüket . Mikes mellől évente több emigrációban élt bujdosótársa elhunyt . 1758 . december 20-án, 69 évesen írta utolsó levelét képzeletbeli nagynénjéhez . Utolsó, 207 . levelében beszámolt báró Zay Zsigmond úrfi elhunytáról . Így 1758 novemberében őt nevezte ki a Porta „básbuggá” (csapatvezetővé), és felvette az ezzel járó „general” címet . „Akik az öreg Rákóczival jöttünk, azokból csak én maradtam”– írja a 207 . levélben . A még ott élők, azok mind újak (kb . harminckét–harmincnégy személy), akik ott születtek (a száműzöttek leszármazottai) vagy oda vándoroltak . „Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt .” Negyvenegy évig írta leveleit . Első levelei még a közeli hazatérés reményétől voltak bizakodóak, de az évek teltével a beletörődés derűs nyugalmával számolt be az eseményekről, és többször idézett erkölcsi példázatokat olvasmányaiból, illetve számtalan fordításából . Leveleskönyve lezárásának – talán – fő oka az lehetett, hogy Konstantinápolyból 1758 decemberében értesítést kapott, hogy engedélyezik erdélyi rokonaival való levelezését . A 68 éves Mikes Kelemen öröme leírhatatlan volt . Az „édes néném”-nek nevezett P. E. grófnő képzeletbeli személy volt, a neki írt 207 levelet soha nem küldte el. Akkor már csak két idősebb rokona élt: báró Boér Huszár József, anyai féltestvére, illetve Mikes István unokatestvére . Élete utolsó éveiben rendhagyó életvitele nagy boldogsággal töltötte el, mert oly régen vágyott, otthonról érkezett leveleiből híreket kapott familiáriusaitól, akik hazatérésre biztatták . De e vágya beteljesülésének a váratlan pestis örökre véget vetett 1761 . október 2-án . A rodostói örmény temetőben helyezték örök nyugalomra, de a török föld Mikesnek nem adott örök nyugalmat, mert a 19 . század második felében a város terjeszkedése miatt a temetőt megszüntették . Az elérhető csontokat összegyűjtötték, és egy közös sírgödörbe helyezték . Életműve közismert tény, hogy Mikes Kelemen törökországi leveleit egy Konstantinápolyban élő P . E . grófnőhöz írta, akit „édes néném”-nek nevezett . Hosszú viták után a kutatások kiderítették, hogy képzeletbeli személy volt, tehát a 207 levelet soha nem küldte el . Mikes az irodalmi levél műfajával – szinte ötéves – párizsi tartózkodása alatt ismerkedett meg . Olvashatta Madame de Sévigné leveleit, és feltételezhető, hogy Montesquieu Perzsa levelek című művét is . Hopp Lajos szerint: „Az írói eredetiség nem zárja ki az alkotó kölcsönhatások formáit: egy külföldi irodalmi modell (téma, stílus, műfaj) alkotó felhasználásának, átlényegítésének a folyamata magában rejtheti az újat teremtő egyéniség orginális vonásait, a nemzeti jelleg és irodalmi hagyomány megkülönböztető sajátosságait .” (Uo . 222 . old .) Leveleskönyve ma is érdekes olvasmány, de ugyanakkor kordokumentum is, amelyben az író beszámol a kuruc szabadságharc Törökországba kényszerült hőseinek, vezéreinek tragikus, sivár életéről és haláláról . Megörökítette a törökországi száműzetés mindennapjait, az ott élő népek szokásait, életvitelét . Rákóczi udvartartását részletesen bemutatja, amely a hangos dobpergés jelezte reggeli és estéli kötelező kápolnai ima között zajlik . „Egy klastromban nincsen nagyobb rendtartás” – vélekedik Mikes Kelemen . Délelőtt szobájában olvasott, írt – javítgatta a Vallomásokat, majd vallásos elmélkedéseket, 1721-től pedig állambölcseleti műveket írt latin és francia nyelven. 1732-től Politikai és erkölcsi végrendelet című munkáján dolgozott –, vagy a kapott levelekre válaszolt . Rákóczi nemcsak gondolkodásában, hanem életgyakorlatában is szembefordult főúri osztálya tagjainak szokásaival . Ennek igazolása a fejedelem napirendje: ebéd után fogadta a követeket, külországi látogatókat, majd a műhelyben fúrt-faragott, az esztergán dolgozott . „Olyan, mint egy mesterember (...) és úgy izzad, mintha munkája után kellene enni kenyerét .” (88 . levél) . Veress Dániel: A rodostói csillagnéző című esszéjében (69 . oldal) megjegyzi: „Rákóczi hat maga 14 • www.muvelodes.net