Művelődés, 2021 (74. évfolyam, 1-12. szám)
2021-02-01 / 2. szám
enciklopédia készítette gyertyatartóját ma is őrzik Kassán .” Továbbá csodálattal ír az ottani mediterrán éghajlatról, a szép és dús növényzetről, amelyet nem mulasztja el összehasonlítani az erdélyivel . Gyakran beszámol szeretett nénjének olvasmányairól, egy-egy tanulságos epizódot kiragadva . Nem ritkán reflektál az európai vagy török politikai változásokra . Mikes szűnni nem akaró honvágya, emésztő gondolatai szülőföldjére szálltak – a 13 . levélben írta még 1718 májusában: „A való, nehéz Zágon nélkül ellenni, nehéz minden esztendőben 12 hónappal vállamot terhelni” . Egy év múlva pedig így fogalmazott a 30 . levélben, amikor még Ázsia partjain bizonytalanul tengődtek: „Azon nem törődöm, hogyan éltek a bithiniai királyok a rómaiak idejében, hanem hogy nem Háromszéken vagyok .” 1720 májusában keserűen tréfálkozott: „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont .” (37 . levél) Nem kerülték el a figyelmét a nyugateurópai országokban végbemenő gazdasági változások, a korai polgárosodás jelei. A hazaszeretet, a szülőföldhöz való hűség legmeghatóbb művészi megnyilatkozásai a következő sorai a 142 . levélből: „A várossal átellenben szakad a Dunába az édes Olt vize . Azt sem láthattam suhajtás nélkül, mert olyan édes hazából foly ki, ahonnét 31 esztendeje vagyok kirekesztve .” Amikor a pasa egy levéllel Jászvásárba küldte a vajdához, útközben a Keleti-Kárpátok bérceit szemlélve szomorú szívvel vetette papírra: „...ha Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpenyegit meglátom, mert az erdélyi havasok mellett megyünk el . Ha Zágonban sert nem ihatom is, iszom a Bozza víziből .” (146 . levél) Bármiről írt, mindig az elvesztett szülőhaza képe lebegett előtte . Idéznék egy újabb példát: „Mi haszna vagyon egy éhenhalónak abban, hogy Kolozsvárt jó kenyeret sütnek .” Sötét humorú megjegyzés . A háromszéki éles eszű ifjú nemes a fejedelem szeme előtt, az ő példáját követve érett művelt, világlátott, sokat tapasztalt, olvasott férfiúvá, aki felismerte a tanulás, a tudás értékét, fontosságát . A 147 . levélben ezt írja: „Az ész tanulás nélkül csak olyan, mint amely föld parlagon áll .” Nem kerülték el a figyelmét a nyugat-európai országokban végbemenő gazdasági változások, a korai polgárosodás jelei: „az országokban (...) mindenféle tudományok és mesterségek virágoznak .” Mikes társadalomszemlélete, erkölcsfilozófiája és lelki-érzelmi világa sokat változott az emigráció hosszú évei alatt, miközben állandóan képezte magát, nyelveket tanult (lengyelt, franciát) . Még a távolból is nemzetének, országának haszna és jövője foglalkoztatta a polgárias igények szempontjából . Igen érdekes megállapítása, miszerint: „Egy országnak a boldogsága az ifjiakot való jó neveltetésekből áll – a tudományokat és mesterségeket amikor kezdik tanulni” . Majd így folytatja: „A mi boldogtalan országunkban mindezekre alkalmatossága nincsen egy iffiúnak, noha mindezekre olyan alkalmatos volna, mint akármely nemzet .” A 62 . levélben rendkívül haladó nézeteket hangoztat: „Egy nemes deáknak idővesztés 13 esztendőkig a deák nyelvet tanulni, mivel amellett más egyéb hasznos tudományt is tanulhatna .” Továbbá szorgalmazza a physica, geometria és geográfia tanulását . „Nézzük meg, hogy annyi tanulás után mit tud, és hogyan használhat-e valamit tudományával az országnak és magának?”, „Ha csak egy könyvet fordítana meg (le!) életében, azzal mind magának, mind másoknak használna, és látná gyümölcsét annyi esztendeig való tanulásának .” Szellemesen, de ironikusan beszél a magyar nemek dőzsölő, tunya életmódjáról, mely a kártyázásban, „a sok hejjehujjában és a virradatig tartó részegségben”, némelykor vadászatokban ölt testet . A gondolatmenet így folytatódik: „Egy parasztember gyermekének még haszontalanabb a latin tanulás, és jobb volna, miként írni, olvasni tud, valamely mesterségeket tanulni, mivel a mesterségek és a kereskedések hajtanak hasznot egy országban”, valamint: „Egy tudatlan tanácsúr olyan egy országban, mint egy üres hordó a pincében .” Megállapítható, hogy a mikesi életideál legfőbb tartalma a munka . Az ő szemében a henyélő élet üres, csak tunyaság és tudatlanság hordozója . A munka és tanulás Mikes műveiben az emberi élet két alapvető tényezője . Ez a 62 . levél a még ifjú, harmincöt éves, de egy tapasztalt, képzett ember bölcsességével bíró jó hazafi életszemléletének kinyilatkoztatása: „Mint hazafi, azt akarnám, hogy a tudomány oly közönséges volna nálunk, valamint a tudatlanság!” Végül ejtsünk szót Mikes Kelemen másik, nálunk akkor még teljesen szokatlan, rendkívül haladó nézetéről: a leányok iskoláztatásáról . Az író fájlalja, hogy azok írni-olvasni sem tudnak . A nemes lányok csak a hímzéshez és tánchoz értenek, a szegényleányok belehalnak a munkába, már zsenge koruktól keményen dolgoztatják . Végkövetkeztetésként megállapítja: „Az ifjiak taníttatása mellett a leányok taníttatása is éppen olyan fontos az országnak .” (Folytatjuk) Irodalom: Hopp Lajos: Mikes világa . Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973 . Mikes Kelemen: Törökországi levelek . Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1963 . A bevezetőt írta Szigeti József Mikes Kelemen Összes Művei. Törökországi levelek és Misszilis levelek . A budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában . 1966 . Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3 . köt . Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994 . Főszerkesztő Dávid Gyula Veress Dániel: Így élt Mikes Kelemen . Budapest, 1978 . Veress Dániel: A rodostói csillagnéző . Kalauz Mikes Kelemen Leveleskönyvéhez . Kismonográfia . Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972 . Lászlóffy Aladár: Mikestől – magunkig . 300 éve született Mikes Kelemen . Helikon – 1971/35 . szám Molnos Lajos: Levél Rodostóba . 300 éve született Mikes Kelemen . Helikon, 1971/35 . szám Mikes Kelemen élete és néhány válogatott levele . Tamási Áron Mikesről szóló bevezető tanulmányával , Szentimrei Jenő előszavával . Hasznos Könyvtár 6 . szám, Brassó, 1936 . Négyesy László: Képes magyar irodalomtörténet . I . kötet, Budapest, 1906 . Webográfia: https://www .arcanum .hu/hu/online- kiadvanyok/MagyarIrodalommagyar irodalomtortenet-1/magyarirodalomtortenet-pinter-jeno-5116/4-amagyar-irodalom-a-xviii-szazadban-F17/ LXXIV. évfolyam 2021. február • 15