Oktatási Közlöny, 1999. augusztus-december (43. évfolyam, 22-37. szám)

1999-08-06 / 22. szám

22. szám OKTATÁSI KÖZLÖNY­ ról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdések­ben semlegesnek kell maradnia. (3) Az iskolában gondoskodni kell az alapvető erköl­csi ismeretek elsajátításáról. Az állami és a helyi önkor­mányzati iskolák tananyagában biztosítani kell a vallások erkölcsi és művelődéstörténeti tartalmának tárgyszerű és elfogulatlan ismertetését. (4) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-okta­tási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egy­házi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvo­dai életrendet figyelembe véve, az­ iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tan­órai foglalkozások rendjéhez. A hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallásoktatással összefüggő igazga­tási cselekmények végzése, így különösen a hit- és val­lásoktatásra való jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítványok kiadása, a foglalkozások el­lenőrzése az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda - a nevelési-oktatási intéz­ményben rendelkezésre álló eszközökből­­ köteles biz­tosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi felté­teleket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges feltételeket. Az­ egyházi jogi személy által fog­lalkoztatott hitoktató alkalmazásakor az e törvény 17. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni. Az óvoda, az­ iskola és a kollégium az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos feladatok ellátása során együttműködik az­ érdekelt egy­házi jogi személlyel. (5) Az államnak jogi lehetőséget kell teremtenie ah­hoz, hogy nem állami, illetve nem önkormányzati óvo­dák, iskolák és kollégiumok jöhessenek létre. Az állam és a helyi önkormányzat azonban ilyen óvodák, iskolák és kollégiumok alapítására és fenntartására nem köteles. (6) Az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére a feladatellá­táshoz az éves költségvetési törvényben megállapított mértékű költségvetési támogatást nyújt. A helyi önkor­mányzat vagy az állam a költségvetési támogatáshoz kiegészítő anyagi támogatást adhat, ha a nem állami, illetve nem önkormányzati közoktatási intézmény - az e törvényben szabályozott megállapodás alapján - állami, illetve helyi önkormányzati feladatot lát el. Nem jár költségvetési hozzájárulás a fenntartónak az iskolai rend­szerű szakképzés gyakorlati képzésének ellátásához ab­ban az esetben, ha a fenntartó szakképzési hozzájárulásra kötelezett. (7) A közoktatásban tilos a hátrányos megkülönbözte­tés bármilyen okból, így különösen a gyermek vagy hozzátartozói, színe, neme, vallása, nemzeti, etnikai ho­vatartozása, politikai vagy más véleménye, nemzetiségi, etnikai vagy társadalmi származása, vagyoni és jövedel­mi helyzete, kora, cselekvőképességének hiánya vagy korlátozottsága, születési vagy egyéb helyzete miatt, va­lamint a nevelési-oktatási intézmény fenntartója alapján. 5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók­­ a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben meghatá­rozott választás alapján — anyanyelvükön, illetőleg anya­nyelvükön és magyarul vagy magyar nyelven részesül­hetnek óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatás­ban, illetve kollégiumi nevelésben. A nevelés, oktatás - részben vagy egészben - más nyelven is folyhat. A tankötelezettség 6. § (1) A Magyar Köztársaságban - az e törvényben meghatározottak szerint - minden gyermek tanköteles. (2) A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, attól a naptári évtől válik tankötelessé, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülő kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. (3) A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. (4) Az iskola igazgatója dönt a) a tankötelezettség kezdetéről, az óvoda véleménye alapján, illetőleg, ha a gyermek nem járt óvodába vagy óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felké­szítő foglalkozásra, a nevelési tanácsadó véleménye alapján, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján; b) a tankötelezettség meghosszabbításáról, a nevelő­­testület, illetve a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján. (5) Annak a gyermeknek, aki az általános iskola első évfolyamán a tanulmányait az­ 1998/99. tanévben kezdte meg, illetve ezt követően kezdi meg, tankötelezettsége két évvel meghosszabbodik annak a tanévnek a végéig, amelyben betölti a tizennyolcadik életévét, illetve tankö­telezettsége meghosszabbítható annak a tanévnek a vé­géig, amelyben betölti a huszadik életévét. 1675

Next