Művészet, 1963 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1963 / 10. szám
KÉPZŐMŰVÉSZET A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN A román művészetről szóló rövid tanulmány, amelyet a „Meridiani” fiatal bukaresti kiadó jelentetett meg oroszul, franciául, németül, ismerteti a mai művészek munkásságát, a román képzőművészet hagyományait, a művészeti élet szervezeti alapjait és összefoglalja azt az újat, amit az elmúlt évtizedek hoztak a román képzőművészet különféle ágaiban és műfajaiban. A mai román művészetben megvannak a „valódiságnak” mindazok a vonásai, amelyek a szilárd és kedvező alapokon nyugvó művészetet jellemzik. A román művészeket — állapítja meg a tanulmány — „a világfelfogás tisztasága, a művészi kivitelezés kiegyensúlyozottsága, az emberi melegség és az árnyalt érzékelés, a formák hangoskodó túlzása nélküli sokrétűsége, KÖNYVEK a színek napfényes harmóniája jellemzi.” Corneliu Baba „paraszti” festményeit, portréit és akvarelljeit, M. H. Maxy festészetét, Jules Perahim grafikáját és Gy. Szabó Béla fametszeteit külföldön is jól ismerik. És noha a világi témájú festészet csak a múlt század elején, a szobrászat csak a múlt század végén jelent meg Romániában, a monumentális díszítőművészetet pedig egyáltalán nem ismerték, ma már beszélhetünk ezeknek a műfajoknak, valamint a grafikának a sikeres fejlődéséről. A felszabadulás után nagyon sokat tettek Romániában a művészetek fellendítése érdekében. A Képzőművészeti Alap létrehozása, a Képzőművész Szövetség megalakítása, múzeumok, képtárak és kiállítási csarnokok megteremtése, a Tudományos Akadémia mellett működő Művészettörténeti Intézet felállítása, új folyóiratok megindítása, a sajtóban folyó sok nyilvános vita — mindez megteremtette a magas színvonalú művészeti élet előfeltételeit, hozzásegítette az idősebb nemzedékhez tartozó művészeket ahhoz, hogy meghatározzák helyüket az életben, hogy megtalálják azt az utat, amely a világháborúk közötti évek gyakran utánzó, gyakran formalista szalonművészetétől a nép életével szoros és aktív kapcsolatban álló művészethez vezet. „Korunk arra késztet bennünket — vallja Corneliu Baba —, hogy olyan telített életet éljünk, amilyent még sohasem élt az emberiség.” A tanulmány megállapítja, hogy „az akadémizmus, az impresszionizmus és a neoimpresszionizmus valamennyi képlete és receptje is nyilvánvalóan elégtelen ahhoz, hogy kifejezzük korunkat és megoldjuk azokat a feladatokat, amelyeket ez a kor a művészek elé állított”. A tematikus kép iránt megnőtt érdeklődés, a munka emberének monumentális megjelenítése a portrén, amely felváltja az előző időszak arcképének eltúlzott intimitását, a munkának szentelt és ipari tájakat ábrázoló alkotások dinamikája Alexandra Cucurencu, Marius Bunescu, Henri Catargi és mások legjobb munkáiban — ez jellemzi a mai román festészetet. A román szobrászat, mind az idősebb nemzedékhez tartozó mesterek (Ion Giala, Cornel Medrea stb.,), mind a nagyszámú fiatal szobrász munkásságában az élet mélyenszántóbb és igazabb tükrözésének útján halad és elutasítja a részletek vázlatszerűségét, mely az előző időszak plasztikájában uralkodott. A román városokban felállított új emlékművek, Oscar Han, Ion Irimescu, Boris Caragea és Mac Constantinescu szoborkompozíciói, a renicei kohászati kombinátnak, a galați folyami kikötő épületének és a bukaresti művelődési házaknak a freskói, Jules Perahim és Cuutefan Constantinescu mozaikjai az UNESCO egyik genfi épületében — „mindez a román monumentális művészetben jelentkező új korszak jele” — állapítja meg a tanulmány. A mai román grafikát a rajz kultúrája, a technika tökéletesítése iránti törekvés, a legkülönfélébb technikák iránti érdeklődés hatja át, valamint a közönség széles körű érdeklődése maga a grafika iránt. Jules Perahim grafikai sorozata 1944. augusztus 23-a eseményeiről és illusztrációi John Reed: Tíz nap, amely megrázta a világot c. könyvéhez, Erdős Pál temperamentumos falusi rajzai, Ligia Macovei akvarelljei és tájképei, C. Medre a Akt - Nu OCHaotceHHaa