Művészet, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1969 / 12. szám
szépet. E szobrok modernsége nem a vájtfülűek modernsége, modernkedése, hanem az emberi, humanista művészet modern változata, mely mindenkihez szól és mindenki által befogadható. Matzon Frigyes művei között azonban találunk olyanokat is, melyek közvetlenül nem vezethetők vissza létező természeti formákra. Egyes esetekben a formák fogalmakat szimbolizálnak, mint például Madách-emlékműtervében. A földresújtott, de felemelkedő, reálisan megmintázott Ádám-alak mögött a természeti és társadalmi erőket, törvényszerűségeket jelképező hatalmas elipszoid-örvénytest utal a Tragédia cselekményére, az emberiség történetére. Készültek Matzon Frigyes műtermében más „nonfiguratív” alkotások is. Ezek egy része, mint már föntebb szó volt róla, felületjáték- és formakísérletek, tér- és tömegkompozíciók lehetőségeinek kutatása közben készült. Más részük gondos megfigyelés, elmélyedt tanulmányozás után elárulja természeti eredetét. Ennek a csoportnak egyik jellegzetes darabja — jobb hijján — a „Tengeri Herkentyű” címet kapta, amely csak az első pillantásra tűnik komolytalannak. Aki huzamosabban szemléli, kézbeveszi, forgatja e szobort, valamiféle ritka és csodálatos tengeri állatra, polipra vagy szabálytalan vízicsillagra gondol. Nem valószínű, hogy egy ilyen állat ábrázolásának szándéka lebegett a művész előtt, amikor mintázott, de tény, hogy nem szakadt el teljesen a természettől, midőn a formákat létrehozta, és helyére tette. Közelebb áll az emberhez, ha nem is a természeti formákhoz a „Concerto” c. kőfaragvány, melyet Bartók műve inspirált. A zenedarab kompozicionális egységét, disszonáns hangulatát, zenei erővonalait tette át kőbe a művész elismerésre méltó átérzéssel. Matzon Frigyes művészi munkássága széles kört ölel fel, ennek ellenére következetesen egységes. Egysége részben anyagából, részben szemléletéből fakad. Ha agyaggal, fával vagy rézlemezzel dolgozik is, a végső változatot kőből képzeli el, „kőben gondolkozik”. Ebből következik a szemléleti egység: végsőkig leegyszerűsített formákkal adni a lényeget, egységes térélményt kelteni a szemlélőben. Pogány Gábor Matzon Frigyes: Tanulmány-Étude-drruod BORBÉLY LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA A Ferencvárosi Pincetárlaton mutatta be műveit Borbély László. A művész fiatalember, a harmincadik életév alatt. Művészettörténészi és pedagógiai hivatása mellett képzőművészeti tevékenysége is állandó és intenzív. Bensőséges kutató, kísérletező alkotómunka jellemzi. Minden, ami érzékeit, érzelmeit, szemét, szívét megragadja, alkotásra készteti, mindent átszűr érzékenyen reagáló egyéniségén. Nagy elfoglaltságot jelentő pedagógus hivatása keretet szab munkásságának. Nagyobb felületek szervezése helyett inkább kisméretű, intenzívebb jellegű feladatok megoldására vállalkozik. Képi közlendőinek megfelelően, mindig mértéktartó stílusérzékkel válogatja meg technikáit. Előnyben részesíti a monotípiát, a filc- és a szénrajzot. Főleg a természeti táj vagy a falu, és sokszor a városkép köti le figyelmét. Kezdetben a falusi környezet hangulatai Vörösberényben, a Balaton változatos panorámája, a füredi vitorláskikötő nyújtották festményeihez, grafikáihoz a témát. A későbbiekben gazdagodott érdeklődési köre. Képalkotásra ösztönözték az oroszlányi bányatelep, majd külföldi utazásai nyomán a Tátra égre szökő ormai, Kassa, a Szepesség, Prága, Krakkó történelmi hangulatú terei, utcái. Legújabban pedig itáliai és franciaországi útjainak élményeit dolgozta fel megragadó őszinteséggel, érett alkotó módszerekkel. A kiállított művek, a grafikák, a gouacheképek ezt a széles tematikát ölelik fel, pregnánsan szemléltetve a művészi fejlődés tendenciáit. Ezek a konkretizáló természetelvűségtől, a posztimpresszionista oldottságon át, a puha fény-árnyék ellentéteken, illetőleg a világos-sötét differenciáltságán át a konstruktív redukcióig ívelnek. Borbély László sajátosan spontán egyszerűséggel jelentkező realizmusa minden esetben az érzelem motívumaival telített. S ez gyakran ötvöződik korszerű romantikával — például Magas-Tátra, Lőcsei utca, Gótikus torony (Tour Saint Jacques) c. műveiben. Fokról fokra mélyed el a világ, a környezet lényegének, konstrukciójának mesterkéletlenül tiszta feltárásában. A művész vizuális élményei sűrítetten tárultak fel a kiállítóhelyiség falain. Közülük kiemelkedtek a Ponte Vecchiot ábrázoló puha festőiségű, klasszikus szépségű feketebarna monotípiája, a világossötét ellentétekre épített Füredi vitorlások, az egyszerű vonalak Matzon Frigyes: Tengeri Herkentyű szellemes variációjaként megoldott Marseille-i halászhajók, valamint a maga egyszerűségében is történeti levegőt árasztó Normandiai házak című lapja. Sajátos hatást kelt a külszíni fejtés fekete réteggyűrődéseivel, kicsillanó fehérével. Egyetlen csendéleti témáját, a Kaktusz-dáliákat, amely a városkép kompozíciókkal alkotómódszerbeli rokonságban áll, kétféle (egy barna-fekete és egy színes) variációban oldotta meg. A legtöbb képen, ha közvetlenül nem is szerepel ember, vagy ha igen, csupán staffázs figuraként, mégis döntően érezzük jelenlétét, a társadalom atmoszféráját. Borbély László derűs, tiszta forma- és világlátása egy humánummal telített őszinte művészember képét tükrözi. Olyan művészet, akinek céltudatosan fejlődő, mélyen kulturált, pedagógusi és művészettörténészi hivatásával ötvöződő művészi munkásságát jelentőségéhez mérten kell értékelnünk. Bízunk benne, hogy a reá jellemző lobogás, dinamikus előrehaladás gazdag életművet fog eredményezni. Domonkos Imre