Művészet, 1970 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 6. szám
czób°eYlEbéDlaIozONZAC LEVELE Kedves barátom, 1976 január ön alkotása^m^111 bar^n levelének Elbűvölt a gyönyörű akt, az Felakasztott ^ 3 Dr0uet'ban fedeztem fel. me l7 r ,rUe műtermemben - saját műveim az lgCn ’0l megférnek egymással, iplpn ' n ^gaZ^n nag^ tehetsége valóban a Festészet birodalmának lensege és nem hatnak rá a pillanatnyi divatok, amelyek eltérítik a estszetet a Dekoráció, a Kalligráfia - a képszerkesztés stb. stb. Aránya a. na velenceiektől Cézanne-ig terjedő igazi festészet nyomában jár. őszinte jókívánságaimat küldöm munkájához és önnek személyesen - 1970 évében -A. Dunoyer de Segonzac LEHEL FERENC 85 ÉVES A közeljövőben tölti be élete nyolcvanötödik esztendejét Lehel Ferenc, az évtizedek óta Londonban élő magyar festőművész és művészeti író. Lehel 1885. november 13-án született egy Szatmár megyei kis faluban, Paposon. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában és Nagybányán végezte. (A Nagybányán tartózkodott festők - Réti István által összeállított - névsorából kitűnik, hogy 1904-ben és 1906-ban dolgozott itt, mint a szabadiskola növendéke). Ekkoriban kötött meleg barátságot Czóbel Bélával és a tüdőbajban korán elhúnyt Maticska Jenővel. Czóbel egyik legkorábbi festménye a „Lehel Ferenc Nagybányán” címet viseli. Lehel festményei az első világháborút megelőző években gyakran szerepeltek budapesti kiállításokon. A Művészház 1913. évi palotafelavató tárlatán is részt vett egy tájképével; a műnek a katalógusban közölt reprodukciója jelentős művészi kvalitásokat sejtet. A „Világ” 1913. január 23-i számában Bölöni György emlékezett meg a Mű-,vészház tárlatáról, a cikk a kiállító művészek legjobbjai (Rippl- Rónai, Kernstok, Márffy, Egry József, Vedres Márk, Medgyessy stb.) között sorolja fel Lehelt. 1909-ben a fiatal festő nagy fába vágta a fejszéjét: „A művészet bölcselete” címmel könyvet adott ki. Ezt további kötetek követték, így a „Magyar művészet a török világ idején” (1913), a „Cézanne ” (1923) és a ,,Notre art dément” (Párizs, 1926). Lehel írta az első monográfiát Csontváry Kosztka Tivadarról (1922), ez azután átdolgozva, kibővítve, dús képanyaggal újra megjelent (1931). 1922-ben „Gulácsy Lajos dekadens festő” címmel publikált novellisztikus hangú, színes stílusú életrajzot a századelő „csodálatos, szent, tiszta művészéről, Giotto jó utódáról.” „Írások a művészetről” című tanulmánykötetében (1947) Bernáth Aurél, a jeles festőművész igen lesújtó véleményt nyilvánít Lehel Csontváry-könyvéről, amelynek tartalmát „zavaros”-nak, ,,hányaveti”-nek, „felelőtlen”-nek nevezi. Más művészeti írók viszont egészen másként értékelik Lehel Ferenc Csontváry körüli tevékenységét. A Nyugat egyik 1922-es száma a folyóirat képzőművészeti főmunkatársának, Bálint Aladárnak recenzióját közli Lehel első Csontváry-könyvéről. Bálint - többek között - a következőket írja: „Lehel nagy utánjárással, fanatikus szorgalommal gyűjtötte össze adatait. Könyve művészettörténelmi távlatba helyezi Csontváryt, megállapítja helyét a posztimpresszionista művészetben, és stílkritikai eszközökkel elemzi a festő munkásságát”. Németh Lajos ugyancsak elismeréssel szól („Csontváry Kosztka Tivadar”, Budapest, 1964) Lehel Csontváryval foglalkozó írásairól: „A legtöbbet kétségkívül Lehel Ferenc tette Csontváry elismertetéséért . . . Elsőnek nyúlt Csontváry írásbeli hagyatékához, életrajzot állított össze, és megközelítő teljességű oeuvre-jegyzéket. Történeti érdeme felbecsülhetetlen, könyve forrásnak minősül.” Igaz, Lehel könyveiben, esszéiben meglehetősen gyakran bukkannak fel olyan művészetelméleti fejtegetések, amelyek Oswald Spenglernek s a szellemtörténeti irányzat más képviselőinek gondolatain alapulnak. Lehel művészeti írói munkásságát azonban - véleményünk szerint - nem e túlhaladott passzusok alapján kell megítélni. Lehel Ferenc 1934-ben - Nemzeti Művészet címmel - folyóiratot indított; a rövidéletű lap valamennyi közleményét ő maga írta. A folyóirat képanyaga gazdag volt és változatos, a szerkesztő leggyakrabban Fényes Adolf, Iványi-Grünwald, Beck ö, Fülöp, Márffy, Derkovits, Kmetty, Gádor István, Dési-Huber, Farkas István, Frank Frigyes, Barcsay, Vilt, Hincz munkáit reprodukálta. A napvilágot látott tanulmányok és cikkek Zichy Mihály Madáchillusztrációit, a nagybányai művészek, Tornyai János, Kernstok, a Gresham-kör (Berény, Bernáth) munkálkodását tárgyalták. A Nemzeti Művészet - amelyet a 30-as évek festői, szobrászai, műbarátai csipkelődve „Lehel kürtjé”nek emlegettek - gyakran tartalmazott vitatható, megkérdőjelezhető megállapításokat, az azonban kétségtelen, hogy a folyóirat a korszak haladó, nonkonformista művészeit (Bokros Birman, Czóbel, Barcsay) támogatta, és érdekes színfoltja volt a két világháború közötti magyar művészeti irodalomnak. 1935-ben a Nemzeti Művészet megszűnt, s Lehel rövidesen - az első zsidótörvények megszavazásakor - külföldre költözött. A „Prominent Hungarians” című lexikon (München, 1966, szerkesz t)