Művészet, 1978 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 7. szám
Kulich Gyula-emlékmű Békéscsabán Mindnyájan ismerjük a kimondhatatlan tisztelet érzését, akik megcsodálták a folyók, patakok meredek partjaiban, földtörésekben karmosan megkapaszkodó s mindig újabb talpgyökereikre támaszkodó s ettől egyre hatalmasabbá növő fák gigászi életerejét. Mi, mai magyarok gyakorlatias közhelyeket, profán kifejezéseket mondunk ilyen döbbeneteinkre: na, ez a fa is jól megdolgozik az életéért. S közben a mi szánkkal már kimondhatatlan, de egykor kimondott, leírt, iskolában megtanult szavakat idézünk magunknak, hogy vigasztaljuk elnémult érzéseinket: „Ó természet, a dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni veled? Oly szép vagy te is mentül inkább hallgatsz. Annál többet, annál szebbet mondasz." Varga Imre sem a magasztos természet egészét választotta szimbóluma eszközéül, hanem a küzdelmes sorsú, de mégis az élet győzelmét hirdető fát, hogy Kulich Gyulára, a munkásmozgalom mártírjára szülővárosában emlékeztessen. Varga Imrének ez a szoboralkotása egyedi jelenség köztéri szobrászainkban. Úgy érzem, nem sorolható főművei közé, de gondolatokat támaszt és feszegetni érdemes problémákat vet fel. Békés megye képzőművészetével, művészeti emlékeivel foglalkozunk lapunknak ebben a számában, ez is indokolja, hogy elemezzük a Békéscsabán felállított Kulich Gyulaemlékművet, Varga Imre alkotását. Varga Imre tudatos szobrász, értően alkalmazza szobrászatéban a képzőművészet nemzetközi eredményeit. De az ő kezében ezek az eredmények nem a hazai valóság tündökletes lefedésére válnak használatossá, inkább arra, hogy ezek is szolgálatára legyenek művészetében a profán és a magasztos közötti csend feloldásában. A profán és a magasztos vizsgálatát kínálja kulcsaként a Kulich Gyula-emlékmű is, hogy megismerjük mondását, értelmezzük üzenetét. Megindító ennek a műnek a tartalmi közlése, a poézisa. A két világháború közötti munkásmozgalmat szimbolizáló fa száraz gyökerei nedvetlen létezésükkel a mozgalom mártírjaira emlékeztetnek, a görcsös gyökér-csontváz formák hitük erejét, küzdelmeiket, tragikus halálukat idézik. Közülük egynek, Kulich Gyulának látható lesz a kiszenvedett Krisztus korpuszára is emlékeztető testi alakja. A szimbolikus formák között megjelenő ábrázolás mégsem okoz különösebb törést a szobormű egységes formai hangjában. Pedig ez az ábrázolás a közérthető művészet elveit követve, a rész-