Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)
5. szám - Diner-Dénes József: A Ledérer-gyűjtemény
BUDAPEST MAGÁNKÉPTÁRAI A LEDERER-GYŰJTEMÉNY TT TTár az orvosszövetség kiállításán lekö\\//X\ tette a figyelmemet a Lederer-féle N V J\ gyűjtemény. —Mindenekelőtt feltűnt az összeállítása. A tizenhat kép háromnegyed része olasz, s csak négy németalföldi. Ez a gyűjtemény tehát erősen elüt a budapesti ízléstől, amely mindenekfelett a németalföldieknek kedvez. Még feltűnőbb volt azonban a képek elnevezése. Teszem az olaszok közt csaknem kizárólag oly nevek szerepeltek, amelyek az átlagos műtörténeti kézikönyvekben a harmadik, negyedik rangosztályban húzódnak meg s nem örvendenek a nagyközönség kegyeinek. De éppen e neveket juttatta a modern műkritika a megérdemelt becsüléshez. A képek meghatározásával szemben nem lehetett semmiféle alapos kifogással élni. Már eleve nyilvánvaló volt, hogy itt nem egy, a képeibe szerelmes gyűjtővel, hanem a művészettudományban otthonos tudóssal van dolgunk, amit különben a Giovanni Morelli és dr. Frizzoni műveire való ismételt hivatkozásból is láttunk. Ezt az első benyomást megerősítette Lederer Sándor úrnál tett látogatásom. Csakugyan, igazi tudósa a művészetnek, aki kitűnően ismeri a régi képírást, kivált a XV. és XVI. századbeli olasz festészetet. Lederer Sándor annak az exakt stíluskritikának híve, amely Giovanni Moreiliben tiszteli megalapítóját és mesterét. Képeinek ismertetésénél tehát abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy egészen a gyűjtő elnevezéseivel élhetek s egyben felhasználhatom az ő kritikai megjegyzéseit is. Köszönetemet rovom le, hogy szabad volt rendkívül tanulságos jegyzeteit felhasználnom. A Lederer-gyűjtemény képeinek nagyobb része Észak-Olaszországot, főképp Velence, Treviso és Verona, Bergamo, Brescia és Milano környékét, azután Piemontot juttatja emlékezetünkbe. Firenze gyengébben van képviselve. S e képek egyik érdekessége az, hogy majdnem mindegyik élénken jellemzi a mesterét, majdnem mindegyik nagy határozottsággal szól a szerző egyéniségéről. Belelátunk e kisebb mesterek műhelyébe s észreveszszük, hogy hol s miben függnek a nagy mesterektől. Kiváló példa erre Rocco Marconi műve: „Krisztus és a házasságtörő nő". Ez a művész a XVI. század első negyedében Trevisoban működött, de eszejárása velencei. Velencében van legszebb képe is, a keresztlevétel. Bár eleinte Giovanni Bellini befolyása alatt állott, később mégis kortársának, Lorenzo Lottonak körébe jutott, aki ifjabb éveiben szintén Bellini követője volt.