Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)

3. szám - Bayer József: A pesti műegylet kezdeményezői és első megtámadói

A PESTI MŰEGYLET KEZDEMÉNYEZŐI ÉS ELSŐ MEGTÁMADÓI A :>esti műegylet azzal a nyilvános fel­szólítással lépett a megvalósulás első stádiumába, melyet pl. a Pozsonyban megjelenő Századunk (15. sz.) ezen czím alatt tett közzé: „A Pesten felállítandó művészeti egyesület programmája." E felszó­lítás 1839. februárius 3-án, Pesten kelt s alá­írói ezek: gr. Desewffy Aurél, Eckstein Fridrik, br. Eötvös József, Grimm Vince, Jósika Mik­lós, Lukács Móric, br. Prónay István, Rupp János, gr. Serényi László és Trefort Ágoston. Ez aláírók tudatták, hogy azért szándékoznak művészi egyesületet létrehozni, mert az a kí­vánság lelkesíti őket, hogy ezzel a , képező­művészetek" művelődésére s nemzetünk „szel­lemi kifejlődésére" jótékony befolyással lehes­senek. Felszólítják tehát „hazánk minden szé­pet s jót pártoló fiait s leányait", hogy ezen egyesület-alapításban aláírásukkal vegyenek részt. E tervbe vett egyesületnek rövid tíz pontban foglalt alapszabályában csak a 3-ik és 4-ik pont az, mely az egyesület „közvetlen", illetőleg „végcélja" felől tájékoztatván, már megalakulásakor magában rejté a visszaélések azon csiráit, melyek miatt mindjárt megala­kulása első éveiben — a honi művészi erők igénybevételének mellőzése miatt — jogos meg­támadásokban részesült. A 3-ik pont szerint ez egyesület közvetlen czélja: „évenkint föst­vényeket és szobrászati munkákat kiállítani; mindazáltal az utolsóra csak azon mértékben 170 terjedend ki az egyesület munkássága, mennyi­ben jövedelmeivel összefér". A 4-ik pont sze­rinti végcélja: „a nemzeti művelésre hatni; a művészet pedig hazánkban még zsenge kez­deteiben lévén, az idegen művészek munkái sem záratnak ki a kiállításból." Tehát arról szó sincs, hogy ép e zsenge honi művészetet miként akarják lábraállítani. Úgyszólván csak az idegen mellé helyezik a honi zsenge művészetet, hogy kezdetleges­sége annál jobban kitűnjék és ha emelkedni akar, a külföldi minták utánzásával érje ezt el. Világos, hogy se közvetlen, se végcélja nem: a magyar művészetnek nemzeti alapon való kifejlesztése. Mintha csupán vásárcsar­nokot akarna létesíteni, hol a kelendő, diva­tos, szemrevaló külföldi árú mellett helyet fognak szorítani a nem keresett, nem is diva­tos s minden tekintetben elmaradt magyar árúnak is. Ha a felhívás aláírói közt nem szerepelnének irodalmi és politikai életünk ki­tűnőségei, azt kellene hinnünk, hogy e mű­egyesület egyebet sem akart, mint a bécsi és müncheni művészeknek hozzáférhetőbbé tenni a magyar piacot. De miután e férfiak haza­fias érzéséhez a gyanú árnyéka se férhet, nem gondolhatunk egyebet, mint hogy művészi kérdésekben akkori közéletünk legkiválóbbjai is teljesen tájékozatlanok voltak. Egy ilyen szervezetű magyar egyesületre szükség nem volt s akadt is egy kiváló írónk, ki e műegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék