Lyka Károly szerk.: Művészet 3. évfolyam (Budapest, 1904)
3. szám - Bayer József: A pesti műegylet kezdeményezői és első megtámadói
A p pesti műegylet azzal a nyilvános felszólítással lépett a megvalósulás első stádiumába, melyet pl. a Pozsonyban megjelenő Századunk (15. sz.) ezen czím alatt tett közzé: „A Pesten felállítandó művészeti egyesület programmája." E felszólítás 1839. februárius 3-án, Pesten kelt s aláírói ezek: gr. Desewffy Aurél, Eckstein Fridrik, dr. Eötvös József, Grimm Vince, Jósika Miklós, Lukács Móric, dr. Prónay István, Rupp János, gr. Serényi László és Trefort Ágoston. Az aláírók tudatták, hogy azért szándékoznak művészi egyesületet létrehozni, mert az a kívánság lelkesíti őket, hogy ezzel a , képezőművészetek" művelődésére s nemzetünk „szellemi kifejlődésére" jótékony befolyással lehessenek. Felszólítják tehát „hazánk minden szépet s jót pártoló fiait s leányait", hogy ezen egyesület-alapításban aláírásukkal vegyenek részt. E tervbe vett egyesületnek rövid tíz pontban foglalt alapszabályában csak a 3-ik és 4-ik pont az, mely az egyesület „közvetlen", illetőleg „végcélja" felől tájékoztatván, már megalakulásakor magában rejte a visszaélések azon csíráit, melyek miatt mindjárt megalakulása első éveiben — a honi művészi erők igénybevételének mellőzése miatt — jogos megtámadásokban részesült. A 3-ik pont szerint ez egyesület közvetlen czélja: „évenkint festvényeket és szobrászati munkákat kiállítani; mindazáltal az utolsóra csak azon mértékben 170 terjedend ki az egyesület munkássága, mennyiben jövedelmeivel összefér". A 4-ik pont szerinti végcélja: „a nemzeti művelésre hatni; a művészet pedig hazánkban még zsenge kezdeteiben lévén, az idegen művészek munkái sem záratnak ki a kiállításból." Tehát arról szó sincs, hogy ép e zsenge honi művészetet miként akarják lábraállítani. Úgyszólván csak az idegen mellé helyezik a honi zsenge művészetet, hogy kezdetlegessége annál jobban kitűnjék és ha emelkedni akar, a külföldi minták utánzásával érje ezt el. Világos, hogy se közvetlen, se végcélja nem: a magyar művészetnek nemzeti alapon való kifejlesztése. Mintha csupán vásárcsarnokot akarna létesíteni, hol a kelendő, divatos, szemrevaló külföldi árú mellett helyet fognak szorítani a nem keresett, nem is divatos s minden tekintetben elmaradt magyar árúnak is. Ha a felhívás aláírói közt nem szerepelnének irodalmi és politikai életünk kitűnőségei, azt kellene hinnünk, hogy e műegyesület egyebet sem akart, mint a bécsi és müncheni művészeknek hozzáférhetőbbé tenni a magyar piacot. De miután e férfiak hazafias érzéséhez a gyanú árnyéka se férhet, nem gondolhatunk egyebet, mint hogy művészi kérdésekben akkori közéletünk legkiválóbbjai is teljesen tájékozatlanok voltak. Egy ilyen szervezetű magyar egyesületre szükség nem volt s akadt is egy kiváló írónk, ki e műegye- A PESTI MŰEGYLET KEZDEMÉNYEZŐI ÉS ELSŐ MEGTÁMADÓI