Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
3. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I.: A velencei festők
I. A velencei festők. [túlnyomón velencei eredetűek azok az új olasz képek, amelyek Szépművészeti Múzeumunkba a Pyrker László-féle l. hagyaték révén kerültek. Nem egy kiváló velencei festményt rejtett magában az Esterházy herceg-féle gyűjtemény is. Talán azért, mert Velence főúri gyűjtőink körében szinte divatban volt, vagy talán, mert a lagúnák városával politikai közösség kötött össze minket. Pulszky Károlynak, az Országos Képtár egykori igazgatójának Olaszországban szerzett képei lényeges részükben szintén jelentékenyen kiegészítették és meggazdagították a mi velencei osztályunkat. Velence alatt itt természetesen nem csupán magát a lagúnák városát értjük, hanem a hozzá tartozó egész terra fermát, Bergamótól Friaulig. Úgy, hogy ezt az iskolát a többinél jóval gazdagabb sorozat képviseli, amely alkalmat ad arra, hogy nemcsak az időrendbeli kapcsolat, hanem olykor az egymástól való szerves függés szempontjából is tanulmányozzuk ezt az anyagot. S ez magában véve is igazolja, hogy épp a velencei mestereket helyezzük e tanulmánysorozatunk élére.* Vasari, akinek könyve hiányosságai és tévedései ellenére is bizonyára felülmúlhatatlanul kitűnő magyarázója és krónikása kora művészetének, s akinek korszak-beosztása, a trecento, quattrocento, cinquecento ma is széltében használatos, azt állítja, hogy Cimabueval kezdődik az új művészet, amelynek gyakorlói addig a festészet terén görög művészek sorából kerültek ki. Az új művészet hajnalhasadása tehát már 1300 előtt derengett. De a színhely Firenze. Ámde a lagúnák városában a renaissance festészetének első pirkadása — amidőn először rezdül meg szépség és élet, mint Burckhardt mondja — nem csak későbbre esik, mint Toscanában, Sienában és Umbriában, hanem még azoknál a városoknál is későbben, amelyek Velence terra formájának körébe tartoztak vagy nemsokára hozzá csatoltattak. Már 1303-ban megfesti a huszonnyolc éves Giotto ifjú korának csodaművét az Annunziatának szentelt páduai Arénában Enrico Scroregni számára: harmincnyolc falmező nagy freskói mondják el a Szűzanya és a Megváltó történetét, e freskók egyúttal csodaművei a monumentális képírásnak. Ugyancsak Paduában dolgozik később Paolo Uccello és Fra Filippo Lippi. Veronában fest Cangrande számára Altichiero Altichieri, a nagy A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM OLASZ MESTEREI * A szíves olvasó figyelmébe ajánljuk azt a körülményt, hogy e tanulmány megírása és nyomása egybeesett az új katalógus megjelenésével, miért is ez utóbbinak adatai nem voltak tekintetbe vehetők. A képek számozása azonban már az új katalógus nyomán történt. Köztudomásúnak vehetjük, hogy ez az állítás nem fogadható el szó szerint. Levéltári s egyéb okmányok korrigálják Vasari véleményét.