Bencze László Kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1960)
Bencze László tárlatának anyaga a grafikai munkában és a monumentális műfajokban — a legutóbbi három esztendőben — elért eredményeit, kísérleteit szemlélteti. Az egyik területen — régen kedves terrénumán — nem egy emlékezetes sikert aratott. Vannak, akik ma is azt vallják: Bencze eredendően grafikus alkat, leghívebben rajzban és színes grafikában juttatja érvényre eredeti művészi egyéniségét. Falkép-vázlatai, mozaik- és graffito-tervei viszont arról tanúskodnak, hogy a művészet e „nehéz műfajaiban” is otthonos: képes a monumentális hang intonálására, dekoratív érzéke is szembetűnő és készsége emelkedetten patetikus, vagy többrétű gondolati mondanivalók megformálására kiválóan alkalmas. Akik csak a grafika, vagy a zsánerfestő Benczét tartották számon, talán meg is lepődnek ilyenszerű művei láttán. De aki figyelmesen szemügyre vette rajzait, bennük is megláthatta a bujkáló monumentális festő vénát. A robosztus, darabosan mozgó figurákban feszülő erőt vehetett észre, s valamiféle konzekvens igyekezetet az általánosító-tipizáló megfogalmazásra. A bemutató változatos, gazdag anyagából nehéz kiemelni a legjellegzetesebb műveket, hiszen a kiállító művészi munkássága következetesen egyenletes. Tartózkodik a szélsőséges, úgynevezett modernista kísérletektől, de távoltartja magát a tárgyias ábrázolástól, a fotografizmustól is, stílusa homogén természetű, kvalitásai kevés ingadozást mutatnak, stb. Inkább ötletszerűen utalunk hát némely munkájára. Például a „tematikailag igénytelen” fa-ábrázolásokra. A kiállításon egész sorozatot látunk belőlük. Magányos jegenyéket, görcsös formát öltő tölgyeket. Nem tanulmányok ezek, hanem kész „arcképek” — Bencze „antropocentrikus” alapállása szerint a természeti tárgyak is társadalmi-emberi mondanivalóval telnek meg. Az erőteljes, dacos vitalitást mutató faóriások feltűnő hasonlóságot mutatnak a gőzkalapács mellett foglalatoskodó munkásfigurákkal, a drámai szenvedélyességgel megformált parasztai alakokkal. A nehéz múlt idők emlékeit őrző, elnyomatást, keserves robotot vállaló öregasszonyok, — miként az erős tölgyek és sudár jegenyefák —