Bencze László Kiállítása (Ernst Múzeum, Budapest, 1960)

Bencze László tárlatának anyaga a grafikai munkában és a monumentális műfajokban — a legutóbbi három esz­tendőben — elért eredményeit, kísérleteit szemlélteti. Az egyik területen — régen kedves terrénumán — nem egy emlékezetes sikert aratott. Vannak, akik ma is azt vallják: Bencze eredendően grafikus­ alkat, leghívebben rajz­ban és színes­ grafikában juttatja érvényre eredeti művészi egyéniségét. Falkép-vázlatai, mozaik- és graffito-tervei viszont arról tanúskodnak, hogy a művészet e „nehéz mű­fajaiban” is otthonos: képes a monumentális hang intonálá­­sára, dekoratív érzéke is szembetűnő és készsége emelkedet­ten patetikus, vagy többrétű gondolati mondanivalók megfor­málására kiválóan alkalmas. Akik csak a grafika, vagy a zsáner­festő Benczét tartották számon, talán meg is lepőd­nek ilyenszerű művei láttán. De aki figyelmesen szemügyre vette rajzait, bennük is megláthatta a bujkáló monumentális festő vénát. A robosztus, darabosan mozgó figurákban feszülő erőt vehetett észre, s valamiféle konzekvens igyekezetet az általánosító-tipizáló megfogalmazásra. A bemutató változatos, gazdag anyagából nehéz ki­emelni a legjellegzetesebb műveket, hiszen a kiállító művészi munkássága következetesen egyenletes. Tartózkodik a szélső­séges, úgynevezett modernista kísérletektől, de távoltartja magát a tárgyias ábrázolástól, a fotografizmustól is, stílusa homogén természetű, kvalitásai kevés ingadozást mutatnak, stb. Inkább ötletszerűen utalunk hát némely munkájára. Pél­dául a „tematikailag igénytelen” fa-ábrázolásokra. A kiállí­táson egész sorozatot látunk belőlük. Magányos jegenyéket, görcsös formát öltő tölgyeket. Nem tanulmányok ezek, ha­nem kész „arcképek” — Bencze „antropocentrikus” alap­állása szerint a természeti tárgyak is társadalmi-emberi mon­danivalóval telnek meg. Az erőteljes, dacos vitalitást mutató faóriások feltűnő hasonlóságot mutatnak a gőzkalapács mel­lett foglalatoskodó munkásfigurákkal, a drámai szenvedélyes­séggel megformált parasztai alakokkal. A nehéz múlt idők emlékeit őrző, elnyomatást, keserves robotot vállaló öreg­asszonyok, — miként az erős tölgyek és sudár jegenyefák —

Next