Különlenyomat a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből (Szeged, 1967)
OIDIPUSZ (Egy műalkotás keletkezésének elemzése) írta: WINKLER LÁSZLÓ Az alábbi sorokban megpróbálom rendszerbe fűzni azokat a gondolatokat, érzéseket és reflexiókat, amelyek Oidipusz című kompozícióm megalkotása során bennem fölmerültek s arra késztettek, hogy a téma mögött ne csak az epikus hátteret, hanem az elbeszélés motívumainak okait és belső összefüggéseit keressem, s a képi ábrázolás eszközeivel a mai ember számára érthetővé és esztétikai élménnyé alakítsam. 1. A téma felbukkanása az én munkásságomban visszamegy arra a rajzsorozatra, amelyet improvizációknak, vagy Goyára is utalással capriccióknak nevezhetnek. 1,2. kép. Kontroll nélküli, álomszerű rajzok százai ezek, közöttük nem egyszer bukkan fel valamelyik mítosz felismerhető motívuma. Apránként kibontakozott belőlük egy olyan témakör, amely a „hős” és sorsa körül forgott, pontosabban az egyéniség és a közösség viszonyát fogta fel egy tragikus szituációban, így került egy sorba Prokrusztész Dózsával, Oidipusz a Tápéi menyasszonnyal. Ez a sorozat minden esetre tragikus hangvételű és indítású már csak azért is, mert az egyes ember — ez esetben jómagam — közösséggel való konfliktusát akarja megjeleníteni, újra átélni és ezáltal elviselni, tehát a konfliktust ezúton a közössé átélt sorsban feloldani, katarzishoz vezetni.